Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 6. szám

(91) MISKOLCI JOGASZÉLET kétszerannyi terület lenne (kivonva a gazda rendelkezése alól, szándéka ellenére. Látjuk tehát, hogy a haszonvételi gyümölcsöztetési jog gyakorlásának átengedése a. gazda részére indokolatlan kockázatot jelentene. , De magával a szegödményes föld rendeltetésével sem egyeztethető össze a haszonvételi jog gyakorlásának átengedése. Mert hiszen, — amint fentebb kifejtettük — a szegödményes földnek éppen az a rendeltetése, hogy a gazdasági cseléd! a saját fejlettebb gazdasági tudását használva fel, magán tapasztalja annak előnyeit, ami csak úgy valósulhat meg, ha & gazdasági cseléd maga gazdáLkodik. Mellesleg megemlíthetjük, hogy még ha a szegödményes 'földek rendeltetésével nem is ellenkeznék a haszonbérbeadás, a bérletet .elsősorban a gazda részére kellene felkínálni, aki a bérleti összeget szívesen kifizetné, csakhogy idegen ne kerüljön a birtokba. De ez esetben miért kellene ezt a fiktív bérleti viszonyt felállítani, midőn voltaképpen csupán pénzbeli járandóságnak a megállapításáról lenne szó. Nem is tekintve, hogy ia bérbeadással a cseléd, kevesebb haszonhoz jutna, mintha maga gazdálkodnék. Ha pedig mégis idegennek adná a cseléd haszonbérbe a szegödményes földet, akkor az volna az eredmény, hogy lustasága folytán maga is kisebb haszonhoz, jutna s a gazdasági cseléd, lustasága lenne a jogcím arra, hogy a gazda akarata ellenére ide<*en birtokost kellene hogy tűrjön gazdaságában. Végül magával a törvény szellemével is ellenkeznek a. szegödményes föld haszonbérbeadása, amennyiben a gazdasági cselédtörvény (19. §) szerint a gazdasági cselédnek nincsen joga lakásába háznépéhez nem tartozó személyt befogadni, a gazda tilalma ellenére, mégcsak ideiglenesen sem. Ha már a lakosra fennáll ez a szisrorú szabály, mennyivel inkább kell hosrv vonatkozzék az a szea-ődménves földre, hol sokkal nagyobb érdeke van a gazdának veszélyeztetve, ha a haszonvételi jog gyakorlásának átengedése folytán beül a birtokba valaki, mintha lakásába fogad 'be a cseléd idegent. Megállapíthatjuk ezek után, hogy az a haszonvételi gyümölcsöztetési jog, mely a gazdasági cseTeTfetTa-TszDffődniényés földdel kapcsolatban megilleti, nemcsak, hogy át nem ruházható, de annak még csiak a gyakorlása sem engedheti ét. Ennyire személyes természetű ez a jog. A gazdasági cseléd haszonvételi joga egyebekben, nincsen korlátozva. A szegödményes földet rendeltetése* szerint használhatna,, gyümölcsöztetheti, természetesen az állasr sérelme nélkül. Családja dolgozhatik a földön, sőt a szegödményes föld rendeltetésével az sem ellenkezik, ha napszámost fogad a munkálatok elvégzésére, mert a napszámos még mindég a gazdasági cselédi irányítása mellett dolgozik s így utóbbinak a szaktudása irányító befolyással érvénvesül. További kérdés, hogy a gazdasági cselédet, ha már ezt a jogviszonyon alapuló haszonvételi gyümölcsöztetési jogát nem is engedheti át gyakorláskénen sem másnaK, mégis a saját maga által való gyakorolhatása érdekében megilleti-e a birtokvédelem ? Miután megállapítottuk, hogy a gazdasági cseléd a szegödményes föld felett jogviszonyon alapuló tényleges hatalmat gyakorló jogbirtokos, vagyis használati birtokos, a felelet nem lesz nehéz, mert a jogbirtokost. használati birtokost rendszerint megilleti a birtokvédelem, amennyiben a kifejlett joggyakorlat is odamutat, hogy nemcsak akkor adja meg a birtokosnak: a birtokvédelmet, amidőn az a tényleges hatalmat teljesen a saját érdekében, a saját nevében, illetve a saját hasznára gyakorolja, mint pl. a tulajdonos, bérlő, haszonélvező, hanem .akkor is, midőn a birtokos azt részben másnak az érdekében is gyakorolja, mint pl a felesbérlő.7) Meg kell, hogy illesse tehát a birtokvédelem a gazdasági. cselédet is a szegödményes földdel kapcsolatos békés birtoklás érdekében. Még sem mehetünk el e kérdés mellett pusztán annak a megállapításával, hogy a gazdasági cseléd a szegödr ményes földdel kapcsolatban birtokvédelemben részesül, mert a gyakorlatban másképpen fog alakulni a dolog, ha a gazdaságr-cselédet haszonvételi jogának gyakorlásában idegen háborgatja, vagy a gazdája maga. Míg ugyanis a gazdasági cseléd io^geTlTOí^ 'szeiiiben a rejn.des_£pj^ári ügyek elbírálására illetékes bíróságoknál sommás visszahelyezés iránti keresetet eredménnyel érvényesíthet^ addig a gazdájával^szemben hiába fog védelmet keresni a kir. bíróságoknál, nyilván cl fogják keresetével utasítani, mert ez a kérdés a gazda és a gazdasági cseléd között felmerülteit ás kérdésTTképez, melynek elbírálása közigazgatási háTó?ágol""hItá;skörébe tartozik. A közigazgatási hatóságok előtti eljárásban pedig hatáskörük kereteit véve figyelembe, a birtokvédelmi eljárás ismeretlen. Dehát csupán emiatt essen-e el a gazdasági cseléd gazdájával szemben az őt nyilván jogosan megillető birtokvédelemtől? Dr. Meszlényi Arthur, a gazdasági cselédszerződésről irott egyik tanulmányában8) a cseléd és a gazda közötti jogviszonyról, elvi álláspontra helyezkedve, a következőket mondja: ,,Láttuk, hogy ennek a jogviszonynak ma már csak egyetlen alapja van, s ez a magánjogi szerződés, mely mint magánjogi viszony a pogári bíróságok hatáskörébe tartozik." Ezen elvi alapon elfoglalt álláspont helyessége vitán felül áll. A törvényhozás mégis miért utalta ezen ügyeket elbírálás végett a közigazgatási hatóságok hatáskörébe1? Nyilván azért, hogy a csak bizonyos időben végezhető mezőgazdasági munkáknak a cseléd és a gazda között felmerülhető ellentét folytán bekövetkező' elmulasztása ne eredményezhessen nemzetgazdaságilag beláthatatlan káros következményeket s ezért ezen jogviszonyokba a hatóságok könnyen belenyúlhassanak s a vitás kérdéseket sommásan elintézhessék, vagyis, hogy ^nehézkesebb bírói eljárásnál gyorsabb jogvédelemben részesüljön úgylTcseléd. mint a gazda. Dehát nem ez a gyorsabb jogsegélynyújtás; a célia a birtokvérlplpmnek is. — természetesen a legutóbbi ténvleges birtokállapot s abból folyó jogok megvédése tekintetében? Illogikus volna tehát, ha a közigazgatási hatóságok a gazdával szemben a gazdasági cselédet a szegödményes földet illetően nem részesítenék birtokvédelemben. Jogot ad erre a cselédtörvény is (12. mely szerint, "ha a cselédtörvény vagy annak alapján kiadott szabályrendelet ellenkező rendelkezést nem tartalmaz a felek joga és kötelességei tekintetében, úgy a magánjogi szabályokat kell alkalmazni. Ha tehát a gazdasági cseléd panasszal él a közigazgatási hatóságoknál, hogy gazdája a szegödményes föld felett megillető haszonvételi jogának gyakorlásában háborítja, vagy magát a szegödményes földet tőle megvonta, úgy ellenértékképpen nem pénzbeli járandóságot kell megítélni, hanem a gazdasági cselédet effektív birtokvédelemben kell részesíteni- Annak fejtegetése és megállapítása, hogy milyen módon és milyen eljárással nyújtsák a közigazgatási hatóságok ezt a birtokvédelmet, tárgykörünk keretein kívül esik. A gazdasági cselédet a szegödményes földön való haszonélvezeti jogánál fogva tehát megilleti a birtokvédelem. Különbséget a tekintetben, hogy a gazdájával szemben, vagy pedig harmadik idegennel szemben szorúl védelemre, csak azért kell tennünk, mert előbbi esetben a köz7) Dr. Stricker Adolf: „A felesmüvelés jogi természete." A „Jog" 1913. évi 26. sz. 204. 1. 8) Dr. Meszlényi Arthur: „Cselédszerződés magánjogpolitikai szempontbői." , , ;