Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 6. szám

(89) MISKOLCI JOGÁSZÉLÜT 5 nrak folytára mind több és több esetben bíráskodnak nemesek, földesúri népek felett, vesztik el a királybírók hatásköri önáUóságulkat s válnak ispáni közegekké. De az ispán hatalmában ekkor sem a, királybíró jáír el, hamiem laz ispán tulajdonképpeni embere, megbízottja, a curiális comes.47) Kálmán eliáa törvénykönyvének 23. cikke szerint íis az igazságtalanul ítélkező 'királybírót a királyi curiába, vagy a synodus elé idézik, s nem a comes comitatus az, alki őt az igazságtalan ítélet miatt felelősségre vonja. Bár az üevek rendszeres átutalása ebben a borban még ismeretlen s így magának az átutalásnak nemléte még nem jelenti egyben az alárendeltség hiányát is, még sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a királybíró székéről levett per nem a comes elé, hanem a király vaigy a királyi curia bírósága elé került.48) Az 'ispán tefhiáit nem gyakorolt a királybíróik felett magasalbbfokú hatóságot. Nemes felett a megye comese nem bíráskodhatott, saért^&öSííMtí' a'neimés"' mégsem vonhatta ki magioiTa királyi közegek joghatóságja alól. Az oly sokszor, s annyira büszkén hiangozatött tétel; hogy ia jmagyar ^^j?s jíjgyedül a király személyes hatósága alá " tartozott, a XI—XII. században még nem állott fénn.'TCülönben"lehetetlen volna me™gerteni--hogy az a királyság, melynek hatalmáról az idegen kortársak oly nagy csodálattal emlékeznek meg, ne tudta volna érvényesíteni a jus regium elvét közegei által a bíráskodásban. Miként Cseh- és Lensvelországban, úgy nálunk is, a patrimoniális királyság az igazságszolgáltatást 'külön e célra kiküldött bírákra bízta.49) Az országot jóformán bírói kerületekre osztották fel. Az országban szerteszét megjelenő királybírák iháttérbeszorítják a közkedveltségben álló döntőbíráskodást- egy jó időre s amennyiben még egyáltalán működtek nemzetségi bírák, halálos csapást mérnek a nemzetiségi szervezetre. A nem „hivatásos", titokban ítélkező judexeket, mint hamis bírákat üldözik.50) A Hajnik—Tagányi-féle iskola arra az eredményre jutott, hogy a megye-ispán joghatósága nem terjedt ki a nemesekre. De így, szükségkép másvalaki" viselte a bíró' tisztét. Ki volt most már ez a bíróTA'zTáTlalancsan elfogadott nézet é'rl'e'aTíeleletieti úgy adta meg, hogy rámutatott az ősi jog alapján bíráskodást, gyakorló nemzetségi szervezetre. Ez azonban mindig is hypothetifkus maradt, mert nincs, se a törvényekben, se egyebütt, egyetlenegy adat sem, amely ezt a feltevést igazolni tudta volna. Bizonyos, hogy valaha nemek szerint tagoltan éltek a magyarok is, db hogy ez a szervezet már nagyon korán felbomolhatott, azt éppen a királybírák intézményének kétszátzados zavartalan története szemlélteti a legjobban. Nem állíthatott volna fel a királyság oly könnyen egy intézményt, ha a nemzetségi szervezetet még régi erejében találta volna. A felkelésben és a nagyon is kétséges kimenetelű lázongásokban g&izdag kor királyai bizonyára nem gondoltak volna az ősi, nemzetségi bíráskodás megszüntetésére.51) A nemzetségi bíráskodás hypothesisét a Hajnik—Tagányi-i'éle iskolának fel kellett vetnie, mert csak így tudta meg*') Holub: A főispán és alispán viszonyának jogi természete. (Fejérpataky-Emlékkönyv, 1917.) 4S) Kálmán. I. 37. A nádor ítél; Váradi Tag. lltí. sz. 49) Ottó Peterka: Rechtsgeschiclite der bömischen Lánder. I. (1923) 36. 1. „... jedenf alls bestand ... neben dem castellanus ein Eichter der Burgdistriktes iudex provinciális, cudar (latinisiert cudarius), továbbá: 42. 1. s a köv. 11. „die privátén Schiedsgerichte eind infolge des Zentrolisationsprozesses fast versehwunden". M) Szent László. III. 23. „Si qui falsi iudices in occulto iudicare aliquid cognoseerentur..." ") Ezt látjuk a székelyeknél, a betelepült kunoknál, akiknél a nemzetségi bíráskodás hosszú ideig fennmaradt. Erre példa Horvátország is. L. Hajnik, i. m. ma^varázni a bírósági szervezet hiányát a, vidéken. Ehhez a hipothesishez szükségtelen továbbra is ragaszkodni, miután ia kiráilyság egy olyan intézménnyel rendelkezett a vidéken, amely két százaidon keresztül bíráskodott úgy /a nemesek, mint a közrendűek ügyeiben. Váczy Péter dr. A szegődmenyes földek jogi természete A szegődményes földek jogi természetének meghatározását illetően teljes szabad teret hagv hátra argazdasági cselédtörvény, amennyiben azon része (1907. évi XLV. t. c. 2Ü7*^TTr,iamely a szegődményes földről szól, csupán egy pár, a gazda álfal átá!Táh71(T^Tor^noségét meghatározó s a cseléd részérói való visszaadással kapcsolatos intézkedést tartalmaz, de magínak a szegődményes földnek rendeltetéséitől az esetleges használati jognak határairól nem szól s általában a szegődményes földdel kapcsolatos, a gazda és gazdasági cseléd között előfordulható egyéb vitás kérdéseket nem rendezi. E tekintetben az új cselédtörvények meghozatala előtti időkhöz sem térhetünk vissza segítségért, mert. más talapon állott a gazda a gazdasági cseléddel kapcsolatban akkor és más alapon áll most. A régi patriarcháliis alárendeltségi viszonyból eredő1) jobbágytelkek, zsellértelkek ugyanis más jogi szabályozás alá. kellett, hogy essenek, mint az egyenrangú szerződő felek2) szerződiéséből eredő' szegődményes földek, fgy a szegődményes földek jogi természetének meghatározásánál iaz .általános magánjog szabályaira a_ gyakorlatra és annak a ^a^dasági' célnak (causa) a szem. előtt'"tartásira, vagyunk utalva, amely a feléket a jogviszonyba lépéskor közelebbről irányította, vagyis, hegy la gazdasági cseléd, a mai pénzgazdaság korában is bérének egy részét úgynevezett szegődményes földben kapja meg. A gazdasági cseléd és gazda közötti jogviszonyból származó vitás kérdések eldöntésére illetékes legfelső bíró, a földművelésügyi miniszter 26.627/1925. számú döntésében3) azt a megállapítást feszi, hogy a szegődményes föld termése a cseléd javadalmazásának alkotó és kiegészítő része. Önkénytelenül vetődik feTa'kérdés, hogy"* ezek szerint csak a termés az, vagyis terménybeli járandóság az, ami megilleti a cselédet, vagy magán a szegődményes földön is megilletik már előzően bizonyos jogok? Mert ha csak a termés, vagyis terménybe!! . járandóság illeti meg a gazdasági cselédet, úgy ez azt jelentené, hogy a szegődményes föld megművelésére, a megművelés rendjére, szóval <a hasznosítás minden, mozzanatára irányító befolyása volna a gazdának olyannyira., hogy engedély nélkül a szegődményes földön, a gazdasági cselédnek még csak a családja sem munkálkodhatnék. Mi volna a célja a szegődményes földnek ez esetben; miért nem kap akkor a gazdasági cseléd előre meghat ározott mennyiségű terményt a szegődményes föld helyett? Messzemenő következtetést nem szabad vonnunk ezen miniszteri döntésből, mert ha azt az egész indokolással összefüggésben nézzük,4) mingyárt kütünik, hogy annak nem is ez volt a' célja. ') Dr. Meszlény Arthur: „A cselédszerzftdés magán jogpolitikai szempontból." Jogt. Közi., 192.°.. év 2. az. 12. 1. 2) Anonymus: Jogt. Közi. 1907. évf. 17. sz. 137. lap. 3) 20627/925. F. M. sz. „A szegődményes föld termése a cseléd javadalmazásának alkotó 03 kiegészítő' része lévén az, ha a cseléd a szolgálati időt bármely okból ki nem tölti, rendszerint a tényleges szolgálatban eltöltött idő arányában illeti meg a cselédet." 4) Lásd 3. jegyzet alatt.