Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 6. szám

4 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (88) tulajdonképpen valamely határozott tiszteéget.25) Miután pedig a törvénykönyv a nagyobb tisztségek hordozóit, mint pl. a comeseket, külön-külön fel szokta tüntetni, ezért ez a törvénycikk elsősorban azokra vonatkozik, akik a megyeispánoknál alsóbbrendű tisztséget viseltek. A zobcri 1111. évről keletkezett oklevél is ministeriálisoknak hívja a vámbeszedőket, vagy a fiseus embereit.20) Az egyes osztályok ebben a korban még nem rendelkeztek kimondottan saját bírákkal, a rendi különbségek ennyire még nem érvényesültek a bíráskodásban. Maga a nép járult a bírák elé. Miután Kálmán törvénye is populus noster-ről beszél,27) azért a „possit iudex sigillum suum mittere super quoscumque..." az egyszerű parasztemberrel éppúgy kapcsolatba hozható, mint a szabad birtokossal, a nemessel. Szent László csak a comeseket és a papi személyeket menti fel a királybíró ítélkezése alól. Comesek alatt pedig László és Kálmán törvényei királyi közegeket értenek, például comitatusok élén látjuk őket, akiktől ezt a tisztséget a király mindenkor el is vehette.28) Maga a nép pedig, a szegényebb közszabadok, a földesúr szolgái, igazukat akár a király előtt is kereshették.29) Kálmán törvénykönyvében azt olvashatjuk, hogy az ispánságokon keresztülutazó király elé peres ügyeivel maga a nép járult.30) A székesfehérvári törvénynapokon úgyszintén akárki megjelenhetett.31) Nemkülönben elhibázottnak kell tartanunk azt a felfogást, mintha a kiráíybírák hatáskörébe csak a_bünügTck tartoztak volna.32) Ekkora differenciálódás a XL^^lirszazadban el sem képzelhető. Viszont a tolvajok kinyomozására Szent László külön királyi biztosokat küldőit ki, akiknek neve nem judex, hanem nuncius regis.33) A törvénykönyv nem mondja azt, hogy a királybíró csak a tolvajok felett ítélkezzék, hanem csak arról intézkedik, mi történjék, ha valaki tolvajt, fog: a tolvajt a kerület királybírójának kell kiszolgáltatni.34) Bizonyos, hogy a XIII. században már csak a bűnügyeket bízzák reájuk, ezt látjuk a váradi regest rumban,35) ezt látjuk az Arany Bullában is,30) de semmi okunk feltételezni, Codex. 11. 87. 1. „eomiti et aliis meis ministris"; és u. o. 96. 1.; 1219: Váradi reg. 198. sz. „MLűsteriales regis, quorum officium est bactinia portarc . . ."; stb. ») P. 1055: Pami. rendt. X. 490., 495. 1.; 1090. kör.: u. o. 496. lap. ") 1111: Kálmán oki. 43. 1. mint „institores regii fisci" és „monetarii"; továbbá: 1138: Mon. Sírig. 1. 96. 1. „Centurio . . ., si malc ministrauerit"; ós a gyanús 1214: Wenzel: Codex. VI. 369. 1. mint pénzváltók és pénzbeszedők, stb. *) Kábnán. I. 2. és 37. cikk. ") Már István. II. 5., S. Továbbá: László. III. 13., 15. „si comes, a comitatu degradetur"; Kálmán. I. 11., 25., 28., 77. „honore suo privetur", 78. „in comitatu suo". Az oklevelekben: 1111: Kálmán oki. 43. „multis annis comes eiusdem extit civitatis Nitrie"; 1113: u. o. 62. 1. a nádor, a vajda mint comes; 1157: Pann. rendt. I. 603. 1. „Dei et predicti regis gratia comes"; 1168: Wenzel: Codex. I. 65. 1. „Ego Gregorius quondam comes"; stb. 31) Pauler: Magy. tört. I. 58. 1. M) Kálmán. I. 37. ") Hajnik, i. m. 9. 1. K) Pauler: Magv. tört. I. 142. 1.; Tagányi: Tört. Szemle, 1913. 524. L; Holub, "i. m. I. 35. 1. ,a) Szent László. III. 1. „Deinde nuncius regis de villa in villám vadat, sciscitando a villanis, ut ubi furem sciunt, monstrent."; továbbá: u. o. 2. cikk. V. ö. még Szent László. I. 41. II. 5., 18. III. 13.; Kálmán. I. 50., 60. „Malefici per nunccium archidiaconi et comitis inventi iudicentur"; 1075: Mon. Strig. I. 59. 1. „in illis non habeat potestatem nuncius regis"; stb. **) Szent László. III. 19. Továbbá: u. o. II. 3., 10. III. 9., 12. ™) A bilochusok 21 esetben tolvajok felett, 1 esetben eladással kapcsolatban, háromszor latrok felett s egyszer gyilkosság miatt ítélkeznek. '«) 1222: V. 2. „Fures et latrones Biloei Regales (sic) difleuciant, ad pedes tamen ipsius comitis." Mon. Strig. I. 233. 1. hogy hatáskörük eredetileg egyedül a bűnügyekre szorítkozott volna a XI.—XII. században. Hajnik helyesen állapította meg Paulerrel szemben, hogy a kiráíybírák illetékessége egyaránt kiterjedt tigy a bűnügyekre, mint a polgári perekre.37) A legtöbb esetben a kiráíybírák a forrásokban a puszta judex nevet viselik. Ennek alapján fel lehetne tenni, hogy a királybírók tulajdonképpen nem is voltak királyi közegek. Nem lehettek nemzetségi bírák? Helyenként azonban az oklevelek kiteszik, hegy királyi bírók, judíiices regis.38) A szolgiarenidü, kisebb tisztséget viselő vásárbírikat a király is adományozhatta.39) A törvényekből azt. látjuk, hogy a bírót el lehetett mozdítani áMasából, a király megfoszthatta méltóságától, neki a perek igazságos eldöntéséről felelősséggel tartozott. Azt a bírót, aki hamisan szolgáltatott igazságot, ia> királyi euriába pecséttel idiézték meg, míg a, synodus elé pecsét nélkül, küldönc által.40) Ha. pedig a 'királybíró gőgjében a synodus elé vonafcodlna járulni, vádolója ült rajta ítélőszéiket.41) A törvényekböll az is kitűnik, hogy a kiráíybírák rövidebb-hosszabb időre élvezik a megibizatást, egyegy bírói kerületbe küldik ki őket, de ugyanúgy vissza, is hívhatják.42 Bíráskodásuk regale judicium.43) Ha a kiráíybírák bírói körzetei nem estek egybe a comita tusokkal, azért a bírósági kerületek mégis bizonyos fokig a megyék határaihoz igazodtak. A királybírákat egybenlífegyei"bíráknak tekintik; a váradi regestrum is borsodi, krasznaá, bihari stb. bilocíhiisokról beszél.44) A XIII. száízaida indátokból megállapítható, hogy a már biloehus név alatt fellépő kiráíybírák, mint az ispán közegei szorosabb kapcsolatba! jutnak a várispánsággal. A bilochusok a várjobbágyok közül kerülnek ki.45) Eredetileg azonban nem tartoztak a királyi megye szervezetébe olyan értelemben, mintha a judices regis la' megyeispánhoz alárendelt viszonyban álltak volna. Az ispán kezdetben csak a vér milesei, a várjobbágyek, felett rendelkezett bírói hatáskörrel s valószínűleg a várszerkezet szolgáló népeinek ügyeiben is ő ítélkezett.46) Miután .a comes a XI—XII. században nem volt bimondottan bírósági közegi, ennek folytán a királybíró nem is lehetett a comes bírói helyettese. Széki bíráskodását nem az ispán hatalmánál fogva, az ispán képében, gyakorolta, hanem a király helyett, az ő 'különös meghatalmazása alapján. Csak amikor a megyésispánok mindinkább növekvő hatal") I. m. 4, 1. 3S) 1086: Pann. rendt. VIII. 269. 1.; 1116—31: Oki. II. István korából, 18. 1.; 1220: Váradi aeg. 251. sz.; Arany Bulla. V. 2. *) 1183: Wenzel: Codex. XI. 47. 1. *°) Kálmán. I. 23. Az idézés másik módjáról 1. Sufflay Milán: Az idéző pcsét a szláv források világánál. (Századok, 1906. 296. 1.) 41) Kálmán. I. 10. 42) Szent László. III. 22. ,,. . . antequam eius potestas aul'eratur ..." 4S) Szent László. II. 8. ós III. 9. 44) Kálmán. I. 37. „Iudices megales"; A váradi regestrumban: 45., 69., 81., 116., 159., 193. sz. stb. *) Hogy a judexek neve később biloehus mutatja Szent László. II. 7. és 1183: Wenzel: Codex. XI. 47. 1., hol a vásárhelyen működő királybíró (judex) mint biloehus fordul elő. Közvetlen adattal nem rendelkezzünk. A Pauler által felhozott azonostíás nem fogadható el, miután az illető helyen (Váradi reg. 116. sz.) a judex, mint számtalan esetben a váradi regestrumben, csupán irodalmi értelemben a bírót általában jelenti. Pl. 115. sz. „iudice Paulo curiali comite de Bichor." Pauler: Magy. tört. I. 288. jegyz. — Mint jobagiok: 1235: Wenzel: Codex. III. 35. 1.; 1237: Hazai okm. V. 17. 1.; 1238: Wenzel: Codex. VII. 57—58. 1.; 1274: Fejér: Codex. V. 2. 216. 1; 1281: Mon. Strig. II. 14ST— 150. 1. **) Szent István. II. 9. „Si quis militum iudicium a suo comite recte iudicatum epernens, regem appella vérit ..."