Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 6. szám

(87) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 3 levelek száma vajmi csekély. Nem szabad továbbá figyelmen kívül hagyni, hogy legelső okleveleink mind olyan természetűek, melyek a királybírók működési körét már eleve nem érintették. Nem véletlen, hogy a királybírók neve vagy határjárás közben vagy tanuk sorában jutott korunkra. Királybírói ítéletek csak a XIII. század legelejéről maradtak fenn.13) Adataink azonban, legyenek azok bármily szegényesek is, homlokegyenest szembenállnak azzal az áltíilános felfogással, mintha a királybírók intézményét Szent László alapította volna. A Hajnik—Tagányi-iskola úgy magyarázta Szent László törvényeit, mintha azok újításokat tartalmaznának. Az okleveles anyag azonban azt bizonyítja, hogy Szent László már csak egy hosszú múltra visszatekintő intézmény érdekében adta ki rendelkezéseit, hogy tehát nem újító, hanem csupán reformátor volt. A bírói kerületek és az illetékesség kérdésének a rendezésével egyedül a királybírók széki bíráskodásának a zavartalan lefolyását akarta biztosítani. A törvénykönyv rendelkezéseinek ily értelmű magyarázatát különben maga a szöveg igazolja. Azok, mondja a második cikk, akik Endre király s Béla herceg idejétől és Sarkas nevű judex összeírásától maguknál a cívisek az ewnek, vagy a szolgák közül valakit fogva tartanak, a fogvatartottakat. állítsák a király elébe. Ha az okleveles anyagot ezzel az adattal párhuzamba állítjuk, arra az eredményre kell jutnunk, hogy ez a Sarkas szintén a királybírók közé tartozott, még pedig jóval Szent László trónralépte előtt.14) De ezzel összeomlik a Hajnik—Tagányi-féle iskolának másik megállapítása is. Hajnik szerint az intézmény nem tudott a magyar talajba gyökeret verni. Hiszen már Kálmán törvényeiből kitűnik, hogy a király és a hercegek előkelőbbjei vonakodtak idézőpecsétjének engedelmeskedni. Hatáskörük megfogyatkozik, bizonyos perekben pedig már csak az ispán társaságában ítélkezhettek.15) Nem lehetett életképes az az intézmény, mely ily rövid idő alatt ekkora sülyedést mutat. Kálmán idejében azonban a királybírók már régesrégóta ellátják a bíráskodást a vidéken. Szent László uralkodása után is nem egy oklevél szól róluk. Különösen II. István kora gazdag okleveles adatokban.16) Mindez azt bizonyítja, hogy a király bírák intézménye ellenkezőleg nagyon is életképes jogintézmény volt. A judices regis két századon keresztül megszakadás nélkül ítélkeztek az országban úgy nemes, mint közember" ügyeiben. A törvények beszélnek a judices regis bírói kerületeiről. „Akarjuk, jelenti ki Szent László harmadik könyvének 16. cikke, hogy mindegyik bíró saját kerületében ítélkezzék." Az Ilosvai codex ezt még így bővíti ki: „id est nemo iudicum extra suam iurisdiccionem iudieet." Ha pedig valaki tolvajt fog, felette az a judex ítéljen, akinek határában, „in euius lermino" fogták el a tol") Karácsonyi-Borovszky: Váradi regestrum. 21., 24., 20., 34 , 40., 4L, 45., 53., 81., 92., 108., 110., 113. szám stb. ") Szent László. III. 2. (Závodszky, i. m. 174. 1.) Tagáuyi a Sarkas nevü judexet a pogánykori Karkhász főbíróval azonosítja. Felfogása szerint a várjavak összeírását csakis egy a nemzet és király között álló pártatlan bíró végezhette el. Lehetetlen azonban feltenni, hogy a patrimoniális királyságban az ilyen' bírói tisztség megalakulhatott volna: a nemzet és a király között igazságot osztó bíró fogalma csak a rendi korban lép fel. Tagányi magyarázata különben is minden részében erőszakolt. (Tört. Szemle, 1913. 531. és a'köv. 31.) •») Kálmán. I. 9., 11., 12. cikk. ") (1111: Fejérpataky: Kálmán kir. oki. 42. 1.) 1131?: Pann. rendt. VIII. 272. 1. „Vros iudex." Az oklevél kelte helyesen: 1137—38 kör.; „Peregrin iudex"; Fejérpataky: Oki. II. István korából. 8. és 18. L „Tefil iudex", „Lithoueh regio iudiee". Már mint biloehusok: 1182: Wenzel: Codex. XI. 47. 1.; 1206: Mon. Strig. I. 184. 1. vajt.17) Ugyancsak hangsúlyozza Szent László, hogy a hamis bírákat (falsi iudices) is csak annak a bírónak szolgáltassák ki, „in cuius termino reperti fuérint."18) Mindezekkel a rendelkezésekkel Szent László nyilvánvalóan hatásköri súrlódásokat óhajtott meggátolni. Ezek a bírói kerületek nem voltak azonosak a mer gyók területével, helyesebben kifejezve, egy megyében lobb királybíró is muködhjetett. Már a bírói kérülélek clíTEVezeTeTF eltér á~ mégyékre vonatkozó meg a eivitatis, comitatus kifejezésektől, a különbség még inkább szembetűnik, ha Kálmán első törvénykönyvének 37. cikkét figyelembe vesszük. E cikk szerint ugyanis, ha a király szokásos időszaki vándorlása közben egy megye határát átlépi, „ibi iudices II megales cum eo co(m) migrént, et qui contenciones populi illius discreto cxamine dirimant..." A király tehát ott, ahol megjelenik az országban, személyesen már nem ítélkezik, hanem az eléje vitt pereket, a királybírók döntik el. A váradi regestrum szintén több megyei bíróról emlékezik meg.18) A kerületi bírókon kívül találkozunk másfajta bírákkal is. A törvények~"es oklevelek" egyaránt "említést tesznek" azokról a királybírókról, akik a vásárhelyeken felmerülő ügyeket intézték el.*2í) Ezék^l^kírólyibírákiu7K~ÍtetrTekintenűnk. Számolnunk kell tehát azzal az eshetőséggel, hogy a királybírók rang és társadalmi állás tekintetében a legkülönfélébb társadalmi rétegekhez tartoznak. Hiszen az ispánok között, is a megyeispán bizonyára nagyobb tekintélynek örvendhetett, mint. azok a comesek, akik a szolgálónépek kisebb csoportjai élén állottak.21) , : . Egy-egy megye területén sokféle királybíró látta el a bíráskodást, mindegyik azonban meghatáfozötrkerületfel rendelkezett. Kik tartoztak most "ihar bírói hatalma alá? s mely ügyek kerültek széke elé? Egészen általánosságban kijelenthetjük, hogy ítélkezhettek minden ügyben, úgy polgári, mint bűnügyekben, s mindenki felett, kivéve a comeseket és az egyházi személyeket.22) Kálmán a synodalis törvényszék felállításával annyiban szűkíti hatáskörüket, hogy ezentúl a király és herceg nagyobb ministcriálisait maguk elé már nem idézhették.23) A minist er, ministerialis pedig úgy a törvényekben, mint az oklevelekben tulajdonképpen általában a szolgálatban álló jelenti. Ezért alkalmazzák a kifejezést éppúgy az alsóbb szolganép, mint a legelőkelőbb tisztséget viselők jelzésére.24) Különösen sokszor nevezik a források ministeriálisoknak azokat a szolgálókat, akik nem töltöttek be ") Szent László. III. 19. 1S) Szent László. III. 23. ") Valószínűleg két királybíró működött a megyében. Kálmán fentidézett törvénye kifejezetten „iudices II megales" tesz említést s a váradi regestrumból is ez tűnik ki: 118., 193. és főkép 232. sz. „et altcro biloto Torna". au) László. II. 7. „contractus fiat eoram iudiee et thelonario et testibus"; 1183: Wenzel: Codex. XI. 47. 1. „cum bilotis forensibus". 2I) Pl. (1111): Smiciklas: Codec II. 24. 1. „Comites uero maiores ormres hoc idem iurauere . . ."; 1111: Kálmán oki. 42. 1. A királyi fiscus emberei comesek vezetése alatt; 1131?: Pann. rendt. VIII. 272. 1. „oomite udvornicorum, Opus . . ."; 1210: U. o. 019. 1. az erdőőrök comose; stb. -) Szent László. III. 25. „Possit iudex sigillum suum mittere super quoscumque, exceptis presbiteris et cleris, necnon comitibus." 23) Kálmán. I. 9. „quorum personis indignum e3t coram iudiee infira so conferre" . . .; 11., 12. cikk. ") A kifejezés általános jelentésére, lásd: F. Keutgen: Die Entstehung der deutschen Ministerialitát. (Vierteljahrschr. f. Soz. u. Wirtschaftsgesch. VIII. 188. 1.) és A. Dopsch: Die Wirtschaítsentwicklung der Karolingerzeát. (1913) I. 87. 1. — 1075: Mon. Strig. I. 58. L mint földesúri népek; 1083—95: Pann. rendt. I. 592. 1. „mansiones ministrorum ad omnia genera operum debite"; 1137: u. o. I. 590. 1. „. . . episcopus . . . palatínus comes . . . comes aliique quamplures ministri nostri."; 1158: Smiciklas: