Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 6. szám

2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET volna. Ispánnak hívják a király comesét, de maguk a nemesek is, akárcsak a szlávoknál, ispánok vezetése alatt éltek. Pauler követői elvetik a comes kifejezés kettős jelentésének a hypothesisét; náluk a comes mindig csak királyi elöljáró, királyi funetionarius. Megegyezik azonban felfogásuk Pauler elméletével a comes hatáskörének a kérdésében. A magyar jogtudomány szinte százados, dogmaszerű kijelentését, hogy a nemesek csak a király személyes hatósága alá tartoztak,, továbbra is fenntartják. Az általános felfogás elismeri, hogy nagy, szinte korlátlan volt az Árpádok házából származott királyok hatalma, közegei azonban, állapítják meg, ebben a hatalomban nem részesedtek. A comesek bírói székük elé a nemek tagjait nem idézhették, peres ügyeiket a nemzetségiéi, vagy sajátmaguk közül alkalmilag választott döntöbirák intézték el. igy a Hajnik—Taganyi-féle iskola a nemesi megye kialakulásáig állandóan működő, s király nevében ítélkezo birosági szervezetet a vidéken nem ismer. 3) Vidéki birósagok megalakítását Hajnik szerint először Szent Laszlo Kisérelte meg. Szemben Pauler nézetével a Kiralybirákban, a bilogusokban, a megyék első nemesi biroit ismeri fel, mert az uj biráknak feladata nemcsak a tolvajok üldözése volt, mint ahogy Pauler hitte, hanem általában a nemesek ügyeinek az eldöntése. Az uj intézmény nem tudott életképes intézményként a magyar vidéki beilleszkedni", müködése" rövid ideig tartott, AZ ELÖKELÖBBEK nem hajlandok ugyanis biroi széke elött megjelenni, úgy, hogy Kálmán király hatásköruxet mar korlátozni kénytelen. igy történt, nogy a kiralybiro az ispán segedje lett, aki csak az orvokat és latrokat üldozhette. Ezzel végleg kivált a nemesi bíráskodásból. 4) Ebben a királybírák tekintélyének fokozatos lerombolása indította Kálmánt arra, hogy egy magasabbfokú bíróságot állítson fel, a synodust. De ahogyan a királybírói intézmény a gyakorlatban nem tudott gyökeret verni, ugyanúgy a synodus is csak egy gyönge, eredménytelen kísérlet maradt, a király vidéki bíráskodásának a megszervezésére. Ami oly soká ellenállt, dacolt a királyság törekvéseivel, az éppen, a nemzetség ősi joga volt, Mert ez az ősi, nemzetségi jog csak a királyt ismerte el_ a. nemesek-bírájának, mint. akire — úgy tartja általános felfogás — a régi főbíró tiszte visszaszállt. Az ispán elé, aki nem egyszer közönséges szolga volt, 5) nemes, szabad birtokos, hogyan is vihette volna perét. És különben miért is hódolt volna be a királyi magángazdaságok intézőinek az a nemes, aki ősidők óta a nemzetségi jog szerint élt s akinek ez a jó, ősi jog írta elő, hogy bajaiban a nem véneinek s előkelőinek tanácsát, ítéletét kérje ki... Ezek volnának röviden összefoglalva a Hajnik— Tagányi-féle iskola eredményei. Mint minden theoriát, úgy ezt. az általánosan elfogadott történeti felfogást is, az dönti romba, aminek magyarázatára.. tulajdonképpen készült, — maga a forrásanyag. A törvények és oklevéltárak adatai nem támogatják mindenben Pauler és követőinek tanítását. Az okleveles anyag eddig kellő figyelemre nem méltatott adatai egy olyan bírói intézmény fennállásáról számolnak be, amelyet a nemesi vármegye a) Hajnik: Bírósági szervezet és perjog. (1899) 4. 1. és a köv. 11. Tagányi: Megyei önkormányzatunk keletkezése. (Értekezések a tört,.; tud„ közéből, XVIII. 6. ) Hóman-Szekfü: Magyar történet. I. 226, 228., 319. 1. Legújabban Holub József: Zala megye története a középkorban. I. (1929) 93—96. 1. *) Hajnik,, i. m. 5—6. 1..... •) Szent István. II. 16. cikk. Závodszky: A Szent István, Szent László és - Kálmán korabeli törvények. (1904) 155. 1. A servus a codexben nem elírás. L. Vaczy: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság. (Különnyomat a Századok 1927—28. évfolyamából, 99. 1. ) kialakulásáig, két századon keresztül a nemes minden den perében illetékesnek tekintettek. A király a bíráskodást a maga bírói közegeire bizta a vidéken, a királyi bírákra, még pedig már a királyság megalapításától kezdve. Ennek az intézménynek helyére lépett aztán, anélkül, hogy leszármazója lenne, a nemesi vármegye. II. Az öklevéltárakban a királybírókkal (judices regis) már Szén'fl^szló uralkodása előtt találkozunk. Az 1055. évről datált tihanyi alapítólevél záradékában a püspökök, comesek szomszédságában egy Cupan nevű judex szerepel, Szent István halála utáni 17-ik évben az ország előkelői mellett Cupan bíró is odarója signumját a király oklevelére. Bár közvetlen adattal Szent István korára nem rendelkezünk, de egyrészt ennek az adatnak koraisága, másrészt a szent király hal álával beköszöntő viharos időszak, valószínűvé íeszi azt a feltevést, hogy nem I. Endre küldte ki az első királybírókat a vidékre, hanem hogy ez az intézmény olyan régi, mint maga a (királyság. 6) Sorban a következő adatot a garamszentbenedeki monostor alapítólevele szolgáltatja (1075). A tiszántúli Pelu foldhatarjárásban ezt olvashatjuk: „.. Deinde inter uillam sancti Benedicti et uillam albensium, in medio campo íouea facta est, quam anctreas iudex foueam fodit.... " 7) A lánc további szeme az 1083—95. évi pannonhalmi összeírásban található. A birtokbeiktatásnál résztvevő pristaldusok között egy „peder caluus" nevű judex-szel ismerkedünk meg. ") Egyszerre két királybíróról emlékezik meg az a nagy bakonybéli birtokösszeírás, mely az oklevéltárakban Szent László neve alatt ismeretes. Az oklevél hitelességét Erdélyi kétségbevonta, 9) s mint hamisítvány került be a Szentpéteri-féle Regesta gyűjteménybe is. 10) Jakubovich kutatásai azonban kimutatták, hogy az oklevél egy 1086. évben kelt összeírás felhasználásával még a XII. század első felében keletkezett. 11) Idők folyamán az apátság az oklevélhez egy részt írat hozzá, de a királybírók nem ebben a hamis toldásban, hanem a kétségkívül hiteles eredeti szövegben fordulnak elő. Annak a birtoknak a határában, melyet Márton kanonok adományozott, az oklevél eg3r helyet nevez meg, „ubi Martinus incendit aratrum Bere iudicis. " Valószínűleg ennek a judexnek a nevét kell keresnünk a később ezen a vidéken felbukkanó Bere községben. 12) A másik judex a monostor népeinek felsorolása közben jutott az oklevél szövegébe. „Hii sunt liberi: Cupon, comes monasterii; Batu cuius filius Paulus, iudex régis et comes mon(asterii); Vtih comes... " Kellő pontossággal nem lehet megállapítani, hogy vájjon ezt a két'adatot még az elveszett 1086. évi oklevél szövegéből- vette-e át a compilator, avagy átdolgozás, közben ő maga illesztette. be az oklevélbe. Annyi bizonyos, hogy a két adat a XII. század első felénél későbbre semmi esetre, sem tehető. ; Ezeknek az adatoknak helyes megítéléséhez szükséges tudni, hogy Szent László király koráig a fennmaradt ok6) Pannonhalmi rendt. X. 495. 1. 7) Mpn. Strig. I. 58. 1. 8) Pannonhalmi rendt. I. 591 I 9) U. o. VIII. 267—727. 1. Kritikai összefoglalás: 265. 1. 10) Szentpétery: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. 22. sz. 11) A tihanyi alapítólevél olvasásához. M. Nyelv, XX. (1924) 13—15. I 12 Pannonhalmi rendt. VIII. 32. 1. jegyz., továbbá: Osánkir Tört földrajz. III. 222. 1.