Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 6. szám

Hatodik évfolyam. 6. szám. Miskolc, 1930 junus. MISKOLCI JOGÁSZÉLET JOG-ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A MISKOLCI EV. JOGAKADÉMIA HIVATALOS LAPJA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER julius és augusztus kivételével. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jogakadémia, Miskolc, Városháztér FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr PUTNOKI BÉLA ügyvéd, jogakadémiai m. tanár ELŐFIZETÉ S I D IJ Egész évre 7 pengő, félévre 3. 50 pengő. Egyes szám ára 1— pengő. TARTALOM: Váczy Péter: A magyar igazságszolgáltatás szervezete a XI—XII. században. — Zelenka István dr.: A szegödményes földek jogi természete. — Putnoki Béla dr.: A büntető igazságszolgáltatás újabb egyszerűsítése. — Vitéz Nagy Iván dr.: A kisebbségi panaszjog reformja (V. ). — JOGAKADÉMIA HIREI. _ IIIREK. A magyar igazságszolgáltatás szervezete a XI—XII. században*) Sokat fáradozott a megye kialakulásának kérdésével a történetírás. Nagy múltja ellenállhatatlan erővel irányította magára a kutató érdeklődését. Hiszen a magyar társadalom minden tagja úgy tudta, úgy érezte, hogy alkotmányunknak ez az intézménye volt századokon keresztül a nemzet legfőbb védelmezője. A megye állt a jogtörténeti kutatás középpontjában. Az eredet kinyomozásában aztán eljutott a történetírás a. királyi megye fogalmáig. Részletekbe menően tanulmányozták a királyi megye viszonyát a nemesi vármegyéhez, megállapították az átmenetek egyes fázisait, a királyi megye szétbomlásának okait, s az új intézmény elemeit. Egyetlenegy ponton azonban minden kísérlet hajótörést szenvedett. A történeti kutatás nem tudott döntő bizonyítékokat találni, nem tudott arra feleletet adni, hogy kik voltak a nemesek vidéki bírái a nemesi megye kialakulása előtt, tehát a XI—XII. században. Ha a királyi megye nem volt más, mint a királyi magángazdaságok szervezete, melyik intézmény látta el a nemesek vidéki bíráskodását? Minden apró-cseprő ügyet a király elé nem vihettek, ez fáradságos és költséges lett volna. Következőleg a bírói tisztének valakire hárulnia kellett. A kettős megye elméletének hívei azzal oldották meg a kérdést, hogy a királyi megyén kívül felvettek egy más megyét is, mint közigazgatási és bírósági egységet. Szerintük a királyi megye élén a comes castri állott, míg a tulajdonképpeni megyének legfőbb feje a eomes eomitatus volt. Két különböző intézményt találunk tehát egymás mellett párhuzamosan, az egyik az ország, a regnum közigazgatási és bírósági beosztását jelentette, a másik a királlyal magánjogi viszonyban álló néprétegeket foglalta magába. Mikor a várjavak eladományozásával lassanként eltüntek a várispánságok, a kétféle megye egyetlenegy megyévé olvadt össze. A várispánságok királyi uradalmakból állottak, a nemesek, a közjogi elemek ezeken kívül a comitatusokban helyezkedtek el. 1) *) Szerzőnek előkészületben levő részletesebb tanulmányából. 1) Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről. (Századok, 1870—72. ) Pesty Frigyes: A magyar várispánságok története. Ezt a tetszetős elméletet azonban nehezen lehetett a források alapján igazolni: Pauler meggyőző érvelése után a kutatás el is ejti a kettős megye elméletét, s inkább azokon az utakon haladt tovább, melyeket Pauler finom megfigyelései jelöltek ki. Az az elmélet, mely aztán az irodalomban általánosan elterjedt, Pauler munkáin épült fel. Gondolatai továbbhatnak, működése iskolát teremtett. Két alapgondolatun. nyugszik elmélete. Az egyik azt fejezi ki, hogy a vármegyék eredetileg egy-egy királyi uradalomnak feleltek meg, a másik gondolatával viszont a nemzetségi szervezet jelentőségére mutatott rá. A két elv bizonyos fokig kiegészíti egymást. Ahol a megye ispánja, comese mint a királyi birtokok és jövedelmek intézője nem érvényesíthette hatalmát, ott kezdődik az ősi szokásjog szerint elő nemek előkelőinek, ugyancsak comeseinek (zupanjainak) a birodalma. Ámbár Szent-István frank-bajor mintára minden bizonyal a comeseknek teljes bírói és közigazgatási szerepkört szánt., ezek a királyi comesek azonban jurisdictiojukat a nemesek fölé mégsem tudták kiterjeszteni. Az ősi nemzetségi szervezet sokkal erősebb ellenállást, tanusított, semhogy hatáskörüket minden tekintetben meg tudták volna valósítani a gyakorlatban. Mert a szabad magyar, ügyes-bajos dolgait továbbra is nemének bírái elé vitte, s bizonyára csak akkor kereste fel a király vidéki közegeit, ha az történetesen egyben nemének bírája volt. Igaz, mondja Pauler, a várispánnak nem volt hatalma a nemes felett, ügyeit ő nem ítélhette meg, külön közigazgatási és bírói intézmény azonban még sem állott, fenn a vidéken, miután a vidéki bíráskodást nem a király embere látta el, hanem az ősi jog szerint illetékes nemzetségfő. Csak később, a nemzetségi szervezet bomlá ával és avval, hogy mind több és több nemzetségfő vállalt királyi tisztséget, került a nemzetség tagja a jus regium nevében bíráskodó comes hatósága alá. 2) Ezeket az eredményeket fejlesztette tovább a Hajr nik- Tagányi-féle iskola. A királyi megye, szerintük is a királyi javak, a királyi magánbirtokok komplexumaiból tevődött össze, s habár így benne magán- és közjogi elemek keveredtek, alapjában véve a comes a nemek tagjai, a nemesek, fölött nem gyakorolt joghatóságot, Ennek a történeti iskolának tagjai bizonyosfokú elkülönülést vesznek fel egyrészről a királyi Magyarország, másrészről az ősi nemzetségi jog alatt élő szabad, honfoglaló birtokosok között. E ponton elejtik Paulernek azt a feltevését, mintha kezdetbon a nemzetségfő neve eomes, zupán, lett 2) Pauler: Szent István és alkotmánya. (Századok, 1879. ) A magyar nemzet tört. I. 258. 1. És polemikus iratai: Megye Várispánság? (Századok, 1882. ) Találunk-e egyidőben külön „polgári" és „katonai" ispánt U. o.