Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 5. szám - Jogorvoslatok a közigazgatási eljárásban

(63) MISKOLCI JOGASZÉLET el Un, mely ellen fellebbezésnek helye nines, azon az ahtiwn, hogy az eljárt baitődág túllépte hatáskörét, vagy hogy határozat a vagy az annak alapjául szolgált eljárás jogspibálgt sértett. A felülvizsgálati kérelem elbírálására hivatott hatóság; az illetékes miniszter. A R. 20. p. szerint a T. a felülvizsgálati kérelmet, „annyiban egyezően" 3Zalbályozza a régebbi joigállapottal, hogy annak csak hatáskörtúllépés, vagy jogszabálysértés miatt enged helyet. Ez azonban nem egészen így van, mert a,z 1901 :XX. t.-e. 3. í-a nem azt mondja, hogy az alsófokú hatóság túllépte hatáskörét, hanem azt, hogy nem volt illetékes. Az 1901 :XX. t.-e. szerint tehát az iltctékesség hiánya is felülvizsgálati ok volt, ami pedig — helyes értelmezés szerint — az új törvény értelmében nem az. A régi törvény „illetékes" kifejezése már migában foglalja a hatáskört is, mert az illetékesség konkrét ügyre vonatkozik s ha valamely ügyben hatáskörrel nem bíró halóság járt. el, nyilvánvaló, hogy az „illetékes" sem volt. Megfordítva azonban ez nem áll, mert ha ugyanazon hatáskörű, de nem illetékes hatóság járt el, arról nem lehet azt állítani, hogy „túllépte hatáskörét". Eszerint, az illetékesség hiánya miatt az új törvény érelmében felülvizsgálatnak rendszerint nines helye, mert ha> a törvény ellenkezően kívánt volna rendelkezni, a hatáskör mellett kifejezetten meg kellett volna említeni az illetékességet is. A 62. }. 5. bek. azt mondja, hogy illetékesség hiánya miatt az érdekelt fél esak az első írásbeli beadványban, illetőleg a részvételével megtartott első szóbeli tárgyalás kezdetén, tehet kifogást. Kivétel azonban a kizárólagos illetékesség esete, mely a hatáskörrel együtt az eljárás egész fofva mán. „tehát ai fellebbvitel során is" hivatalból veendő figyelembe - íffv ha valamely jogszabály kizárólagos illetékességet állapít meg, az illetékesség hiánya miatt •r van helye felülvizsgálatnak. Ez is a Pp.-vel megegyező szabály. Egyébként a törvényben említett hatáskörtúllépés egyaránt vonatkozik arra az esetre, ha. alacsonyabb hatóság járt el magasabb helyett vagy pedig megfordítva. A felülvizsgálati kérelem elbírálásának lehetőségére vonatkozólag az 1901 :XX. t.-c. 3. 4-a úgy intézkedett, hogy a „miniszter az ily határozatokat megsemmisítheti és új eljárást rendelhet el". A miniszteri indokolás szerint pedig amennyiben a kérelem alaptalannak mutatkozik, va,°rvis ha az illetéktelenség vagy a jogszabályok megsértésének <>«ete fenn nem forog, a miniszter a felülvizsgálati kérelmet a törvényre hivatkozással „egyszerűen visszautasítja". Az új törvény 50. §. 2. bek. szerint már nines a miniszternek szabad mérlegelésére bízva, hogy megsemmisítse-e a jogszabállyal ellenkező határozatot. Ugyanis az ügy elbírálására hivatott miniszter, ha a felülvizsgálati kérelmet alaptalannak találja, azt elutasítja. Ha jogszabály sértéist megállapítja, mindig köteles „félretenni" prz 3'lsóbbfokú határozatokat s az ügyet érdemlegesen eldönteni. Az eljárás kiegészítését azonban — amennyiben az szükségesnek mutatkozik — a miniszter maga nem vé.gjezheti, hanem azt az illetékes közigazgatási hatóságok bármelyikével teljesíttetheti. Csak akkor rendel el új eljárást, ha az ügyet ilyen kiegészítéssel sem tartja döntésre alkalmasnak. Az eljárás során azonban a közigazgatási hatóságok kötelesek a miniszternek a jogszabálysértésre vonatkozó utasításaihoz alkalmazkodni. Felmerülhet |ae a kérdés: Kötve van-e a miniszter, mint felülvizsgálati hatóság a felülvizsgálat alapjához? Erről a T. nem intézkedik s így a Pp. analógiájához folyamodhatunk. Mintán a miniszternek' a határozatok törvényszerűsége feletti döntés a kötelessége, az anyagi jogszabálysértéseket akkor is kell, hogy figyelembe vegye, ha azt a felülvizsgálat alapja .gyanánt nem hozták fel. Eszerint megtörténhet, hogy a miniszter egész más indokból ad helyt a felülvizsgálatnak, mint amit a fél a felülvizsgálat alapjai .gyanánt felhozott, minthogy más jogszabály megsértését látja, mint amit a fél vitat. Az eljárásra vonatkozó szabályok közül csupán a hatáskörre vonatkozó szabályok megsértése lehet a felülvizsgálat alapjía. (Ideértve a, kizárólagos illetékesség esetéi is.) Miután a hatáskör hiánya az eljárás egész folyamán hivatalból veendő figyelembe, annak hiányát a miniszter akkor is megállapíthatja., ha a felek arm nem hivatkoztak. Ugyanígy a kizárólagos illetékesség hiányát, is. A miniszter tehát a felülvizsgálat alapjához kötve nines. Éppen ezért szükséges, hogy határozatának indokiilbam nyilatkozzék a felülvizsgálati kérelem indokolása és különösen a felhozott jogszabály iránt, még pedig akkor is, ha a fél különböző indokokra hivatkozik s ezek közül esak az egyiket találja a miniszter alaposnak s ez alajMHi a fél kérelmének megfelelő határozatot hoz. Ekkor ugvnnis annnk előadása szükséges, hogy a többi indokok miért nem állanak meg? (V. ö. Pp. 542. A felülvizsgálat korrigálni van hivatva az egyfokú fellebbvitel hiányait, amennyiben fenntartja a kétfokú fellebbvitelt az ügyeknek a jogkérdésre vonatkozó részében, így a (fellebbvitel korlátozása dacára megmamd a feleknek a biztosíték az ügyek alapos és törvényszerű elbírálására azokban az ügyekben is, amelyeknél közigazgatási bírósági eljárásnak, tehát független bíróság igénybevételének nines helye. A fellebbvitel korlátozására pedig a> közigazgatási eljárás egyszerűbbé és gyorsabb! tétele céljából volt szükség, ami a feleknek is érdeke, másfelöl pedig — mint már az 1901 :XX. t.-c. miniszteri indokolása megjegyezte — jelentékenyen növeli a hatóságok felelősségét is. „Feltehető, hogy a felelősség érzetének öregbedésével együtt fog járni az a törekvés is, hogy az ügyek tárgyalása minél behatóbb legyen és eldöntésük minél alaposabban történjék." Felfolyamodás. A felfolyamodás végzések ellen használható fellebbviteli (rendes) jogorvoslat. A fent kifejtettek értelmében felfolyamodásnak általában minden végzés ellen helye van, amennyiben valamely törvény, miniszteri rendelet vagy helyhatósági szabályrendelet azt kifejezetten ki nem zárja. Kifejezetten felfolyamodást enged a T. 54. §-a a törvényes batáridőn túl előterjesztett, valamint a meg nem engedett jogorvoslatot visszautasító, továbbá az igazolási kérelmet elutasító végzés ellen. Kifejezetten kizárja az idéző végzés elleni, továbbá az igazolási kérelemnek helyt adó végzés elleni felfolyamodást. A T. ugyan mindkét, esetben csupán „jogorvoslatot" említ, de a kizárt jogorvoslat csakis felfolyamodás lehet. A felfolyamodás egyfokú. Ez azt jelenti, hogy a felfolyamodási hatóság másodfokú végzése ellen akkor sincs helye további fel folyamodásnak, ha az megváltoztató. A fel folyamodás kérdésében mindig a közvetlen felettes hatóság határoz. Nem mondhatjuk, hogy mindig a másodfokú, mert lehet a fellebbezési hatóságnak is olyan közbeeső határozata, illetve végzése, amely ellen kifejezett kizárás hiányában van helye felfolyamodásnak. A felíölyamodás egyfokú volta egyébkéént a fellebbezésnek szabályszorinti egyfokú szabályozásával van összhangban. Igazolás. Az igazolás a polgári peres eljárásból (Pp. 451—459. §§.) és a közigazgatási bírósági eljárásból (1896:XXVI. t. c. 99. §.) is ismert jogorvoslat. Élhet vele az 51. § értelmében az, aki a megengedett fellebbvitelt vagy köz-