Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 5. szám - Jogorvoslatok a közigazgatási eljárásban

4 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (64) igazgatási bírósági panaszt elháríthatatlan akadály miatt nem terjeszthette elő kellő időben vagy aki a hatóság idézésére a kitűzött határnapon nem jelent meg. Az 5. bek. kifejezetten kizárja az igazolást az igazolási és az újrafelvételi kérelem határidejének elmulasztása miatt, holottt ezen rendelkezésre szükség nem volt, mert az 53. § 1. bek. értelmében az igazolás és újrafelvétel nem ,,fellebbbvitel". Az 1901:XX. t. c. csak a felllebbezés és felülvizsgálati kérelem határidejének elmulasztása miatl engedte meg az igazolási kérelem előterjesztését, míg az új törvény szerint a felfolyamod'ási határidő elmulasztása miatt is lehel igazolási kérelemmel élni. Az igazolás a mulasztás következményeinek orvoslására szolgál. A mulasztás lehet a fellebbviteli határidőnek vagy idézés folytán kitűzött határnapnak elmulasztása. Az igazolás köre is szűkebb, mint a P|>. rendszerében, mert amíg amott általában minden ,.záros" határidő elmulasztása esetében van helye igazolásnak, addig a közigazgatási eljárásbán csupán a fellebbviteli határidőik elmulasztása orvosolható igazolással; továbbá míg a Pp. szerint általában minden határnap elmulasztása esetén helye van igazolásnak, a közigazgatási törvény csupán az idézés folytál] kitűzött határnap elmulasztása esetén enged igazolást. Az igazolás rendkívüli jogorvoslat, vagyis nem felLebbvitel. Előterjesztésére az 1901 XX. t. e. 15 napi határidőt engedett. A T. a Pp. analógiája alapján a hat hónapos véghatáridőt is behozza. Az 51. § 2. bek. szerint az igazolási kérelem előterjesztésének határideje a jogorvoslati határidő utolsó napját, illetőleg a megjelenési határnapot követei naptól számított 15 nap. Ha azonban a mulasztás a félnek csak később jutott tudomására vagy az akadály csak később szűnt meg, a 15 napos határidő a tudomásrajutást, illeftleg az akadály megszűnését követő naptól kezdődik. Az elmulasztott határidő utolsó rfapjától, illetőleg az elmulasztott megjelenési naptól számított hat hónap eltelte után igazolási kérelemnek nincs többé helye. (51. § 3. bek.) A véghatáridő fixirozására az igazolási határidő korlátlan kitolásának és ezzel a jogbizonytalanság indokolatlan meghosszabbításának elkerülése végett volt szükség. (R. 21. pont.) Melyik hatóság hivatott az igazolási kérelem felől határozni? A T. 54. § 4. bek. azt mondja, hogy ha „a hatóság" az igazolási kérelemnek helyt ad, a fellebbviteli vagy panaszt az illetékes hatósághoz kell felterjeszteni, az elmulasztott határnap helyett pedig újat kell kitűzni. A T. ezen rendelkezésből, hogy t .i. a felterjesztést már az igazolási kérelemnek helyt adás után mondja ki kötelezőnek, az következik, hogy az igazolási kérelem felől az a hatóság határoz, ahol az elmulasztott cselekményt teljesíteni kellett volna; vagyis, ahol a fellebbviteli kellő időben elő kellett volna terjeszteni, továbbá, amelynek idézésére a fél nem jelent meg. Ugyanennél a hatóságnál kell előterjeszteni az igazolási kérelmet. A T. 55. §-a ugyan minden jogorvoslatot (tehát az igazolást isi az ügyben elsőfokún eljárt közigazgatási hatóságnál rendel előterjeszteni, azonban ez — logikus magyarázat szerint —, nem vonatkozhatik a határnap elmulasztása miatti igazolás előterjesztésére. Előfordulhat ugyanis, hogy a fél a fellebbezési, esetleg a felülvizsgálati hatóság idézésére nem jelenik meg s így az akták fölösleges vándorlása következnék be, ha emiatt az igazolást az elsőfokú hatóságnál kellene benyújtani. Természetes, hogy ilyen esetben a határozat joga sem illeti az elsőfokú hatóságot, mert visszás volna, hogyha pl. a főszolgabíró határozna afelett, hogy elfogadja-e a fél igazolását, melyet az alispán által kibocsátott idézésre való meg nem jelenés folytán terjesztett elő. Az igazolási kérelem feletti határozás egyébként a Pp-vel ellentétesen van szabályozva, mert ott az igazolási kérelem feleit nem mindig ugyanaz a. bíróság dönt, amelynél előterjesztették, hanem az, amely az elmulasztott cselekmény tárgyában hivatva van határozni, tehát a fellebbezési határidő elmulasztása esetén a fellebbezési bíróság. Az öl. § 4. bekezdéséből következik, hogy az igazolási kérelemmel egyidejűleg iá fellebbviteli vagy panaszt is elő kell terjeszteni, illetve új határnap kitűzését kérni, de ha ez utóbbit mulasztja el a l'él, úgy .a határnap kérelem nélkül is, hivatalból kitűzhető. Újrafelvétel. A másik rendkívüli jogorvoslat — amit a T. szabályoz — az újrafelvétel. Üjrafelvétel az 52. §. szerint azon közigazgatási ügyben haeználhatö, m;l\ 1. jegsrősen (1 un döntve és 2. vitás. Élhet vele az ai fél, aki az ügy eldöntése után a kérdés érdemére döntő, olyan bizonyíték birtokába, jut. amelyei a főeljárás folyamán önhibáján kívül nem használhatott. A T.-nek az újrafelvételre vonatkozó szabályai lényegében megegyeznek az 1901-os törvény szabályait1 il A kozigazgata í ügynek ,• úisnak kell lenni (ideértve a fegyelmi ügyeket), nincs tehát helye újrafelvételnek a diszkréciónál is Ügyekben, mert az ilyen ügy bármikor és akárhányszor újra kezdhető. (R. 24. p.) Az újrafelvételi kérelem előterjesztésének határideje a főeljárás során hozott jogerős véghatározat, kihirdetését vagy kézbesítését követő naptól számított egy év. Itt lehát nincs külön véghatáridő, mint az igazolásnál; ellentétben a Pp-vel, melynél a perújítás határideje 6*hó, véghatiwidtjf i\ A perújítás 12 esete kczül a közigazgatási újrafelvételnél csupán egyet látunk, t. i. az új bizonyítékot, de , ezt is lényegesen •• megszorítva. Nem elég ugyanis, hogy a bizonyíték új legyen, vagyis hogy azt a fél tényleg nem! használta, hanem szükséges az is, hogy olyan legyen, amelyet a fél a főeljárás folyamán tényleg nem használhatott. Nincs megemlítve az újrafelvétel esetei között az, hogy ha a l'él az eljárt hatósági tag, ellenfél vagy más személy büntetőtörvénybe ütköző cselekménye folytán kapott kedvezőtlen határozatot, módj'b n áll-e az ügyet újból elintéztetni.' Kétségtelen, hogy ez esetben is van újra felvételnek helye, mert ez is a T-ben írt legáltalánosabb eset alá vonható. Az újrafelvételi kérelem előterjesztésére a T. az írásbeli formát írja elő. ami kivétel az 55. § 3. bekezdésében foglalt azon általános szabály alól. hogy a jogorvoslatokat akár írásban, akár szóval elő lehet terjeszteni. Az előterjesztés a főügyben (hőfokon eljárt hatóságnál történik, de a határozathozatalra hivatott hatóság nem mindi" az elsőfokú, hanem az, amely a főügyben a jogerős vég-határozatot hozta, illetőleg, amelynek jóváhagyásától a véghatározat jogerőssé válása függött. Ha ez nem azonos az elsőfokú: hatósággal, ehhez kell az iratokat felterjeszteni. Úgyszintén fel kell terjeszteni az iratokat az újrafelvétel megengedése kérdésében hozandó határozat céljából azon felsőbb hatósághoz, amelynek határozata szolgált alapjául a főügyben hozott jogerős véghatározat meghozatalának. A felsőbb hatóság az előbbi két esetben az újrafelvételnek csupán a megengedhetősége felől határozhat, míg — megengedés esetében — az érdemleges eljárás a főügyben eljárt elsőfokú hatóságnál kezdődik, melyr a főügyre vonatkozó eljárási szabályokat alkalmazza. Ha az újrafelvétellel megtámadott jogerős határozatot az elsőfokú hatóság hozta, természetes, hogy ez határoz az újrafelvétel megengedhetősége felett is. A megengedhető-s^g kérdésében a hatóság véghatározatban (52. § 6. bek.) határoz, mely megfelel a Pp. 572. §-ában