Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 5. szám - Zilahi Gergely György dr. emléke. 1875-1928. Debrecen, 112. l. [Könyvismertetés]

MISKOLCI JOGASZÉLET 17 azt, hogy a magyar hivatalos statisztikának a nemzetiség tudakolására vonatkozó kérdőpontja mennyivel tökéletesebb, a valóság kifürkészésére — látszólagos ellaszticitása ellenére is (vagy talán éppen ezért !) — mennyivel alkalmasabb,2) mint például a bilinguizmus alapján álló új német felvétel, vagy az Umgangsspraehe-t tudakoló régi osztrák eljárás vagy a részleges eredményekre szorítkozó és az önkénynek szintén teret nyújtó olasz módszer, hogy az ,,utód''-államibeli Romániáról nem is beszéljünk. Jó lett volna, hogyha Szerző e nagyon ügyes és hézapótló tanulmányában Kovács A., Jakabffy és Fitz munkáit is segítségül véve kiemelte volna, különösen az oláh népösszeírásokmak az anyanyelvi adatokra vonatkozó diszkreditált voltát, azokait az áttetsző mesterkedéseket, amelyek segélyével a mégis-mégis csak nehezen megemészthető magyarság számát akarják apasztani — ha már másképpen nem lehet — papíroson. Szükséges és talán-talán célravezető minduntalan hangoztatni azt, hogy miféle praktikákkal próbálták eltüntetni a magykárolyvidéflri magyarságot, hogy miként gyúrták bele a görög kat.holikus magyar ságot a számoszlopok oláh anyanyelvű falanxaiba s hogy milyen zsonglőrködést végeztek egyes városok népszáma körül (Szatmárnémeti, Kolozsvár) csakhogy a magyarság számarányát leszorítsák. Szerző tanulmányából is kapunk különben ízelítőt ezekből a praktikákból akkor, amidőn Jugoszlávia nemzetiségi tagozódását vizsgálja, analizálván a macedóniai résznek ai megoszlását, különböző s egymásnak meglehetősen ellentmondó források alapján. Itt a bulgár-macedlónofc felettébb rosszul járnak. Ha csupán a jugoszláv anyanyelvi adatoknak szabadnia hinnünk, úgy ma már jóformán nem létezőknek kellene tekintenünk ai bulgároka.t. akik szép csendcsen ..beolvadtak" az uralkodó fajtöbbségbe. S ha a. gyakori bombamerényletek robaja s a zavargások nehezen eltompítható zajai nem gondoskodnék túlságosan is hanga1? cáfolatról, talán el is hinnők a jugoszláv statisztika adatait. Persze mindez nem jelenti azt, hogy az európai államok nemzetiségi tagozódására vonatkozó adatokat ált alánon szkepszissel szemléljük; vannak ia. magyaron kívül is államok, amelyeknek a nemzetiségi statisztikája többé-kevésbé megbízható. (Svájc, a skandináv államok, a balti országok.) Bár viszont vannak olyan államok is, amelyek egyáltalában nem. vagy csupán az állampolgárokra szorítkoz/rai munkálják ki a népesség tagozódását nemzetiség szerint. Tehát míg egyfelől nem szabad áltatnunk magunkat azzal, hogv az Európára vonatkozó nemzetiségi statisztikai adatok j>ontosiak, másfelöll megközelítő értékekként elfogadhatjuk sízokat az adatokat, amelyeket vitéz Nagy fáradságos és alapos munka eredményeként felsorakoztat. Az európai államok nemzetiségi statisztikájára vetett kél) felettébb lehangoló lehet azok számára, akik azt villák, hogy cseh egységes anyanyelvű népközösség kereteiben alakulhat ki egészséges állami élet. E tekintetben az 1919—1920-ias békék révén mcgiszapoiodett európai álla1mok olyan nyelvi lakosságot mutatnak, hogy ezzel szemben az államck régebbi csoportosulása valóban szerencsésebbnek volt mondható. A nagy háború előtt jóformí.n csak Ausztria ós Magyarország s némileg Oroszország voltak a (a kivételes helyzetben levő Svájctól eltekintve) többé-kevésbé nemzetiségileg tagolt országok. Ma a hárem ,,utód"-állam külön-külön R de összefoglalva is ') „melyik az a nyelv, amelyet magáénak veti, legjobban, és legszívesebben beszélt" (Módot nyújt tehát a nemzetiség komplexfogalmában rejlő érzelmi elem érvényesítésére.) megiközelíthetően annyi kisebbségiét foglal magában, mint a világ legtökéletesebb kontinentális földrajzi egységét íMjprezentáló történeti Magyarország. De a régebben jóformán egységes Franciaország és Olaszország szintén elveszítette egységét s kénytelen lett megismerkedni a kisebbségi problémával s ráadásul bár Szovjetoroszország ma sem sokkal kevésbé tarka., mint volt a cári Oroszország, sikerült Lengyelországot, Litvániát és Lettországot is úgy megalkotni, hogy ott is a kisebbségi elemek nagyobb-kisebb keveréke hirdesse a népek önrendelkezési szabadságának egyedül üdvözítő voltát. Mint az összefoglalásból kiderül (51. 1.) Európában a töredékekkel együtt 53% milliónyi tömeg él mai kisebbségi sorban. A részleteknél látjuk, hogy Jugoszláviában — ha a műveltségre, vallásra és célkitűzésre a szerbtől idegen horvátokat különválasztjuk — az uralmon levő szerbek csak 44.7%-ot. Csehszlovákiában a. csehek 50.3%-ot tesznek ki, szemben az integer Magyarországon a magyarság által elfoglalt 54.5-ös aránnyal. Sok érdekes adatot sorolhatnánk fel még Szerzi! munkájából. Látnók, hogy az európai államok túlnyomó többsége ma nemzetiségileg kevertebb, mint az ugyan még szintén batodfélszázezer németet felmutató Csankamagyarország. Bizonyság arra: nem okvetlenül szükséges az állami léthez az egynyelvűség. De viszont következik elvből, hogy ahol a gazdasági, történeti és földrajzi szükségesséjgek egységes állami létre predesztináló k: ott nagy bűn az abroncsokat szétfeszíteni s annyi életképtelen és épp úgy vagy megközelítően íigy tagolt államot teremtenii. A gondos adattömegeinél és körültekintő szövegezésnél fogva értékes munkáit a statisztikus és a politikus egyaránt haszonnal olvashat jai. SclmeJler Károly dr. Zilahi Gergely György dr. emléke. 1875—1928. Debrecen szab. kir. város és tiszántúli ref. egyházkerület könyvnyomda-vállalata. Debrecen, 112. I. Gergely György kecskeméti jogakadémiai professzor életrajzát tartalmazza ez a mű. az életrajz írójának megemlítése nélkül, s az életrajz kiegészítéséül a kecskeméti jogakadémia gyászának dokumentumai (rövid nekrológ, oráció. búcsúbeszédek), végül pédig Gergely György tisztelő barátainak az emlékkönyv részére írott emléksorai sorakoznak fel benne. Színesen, elevenen és a legpontosabbb hűséggel elevenedik meg előttünk az emlékkönyv elolvasása nyomán Gsrg&hj György tartalmas, gazdag élete. A krasst] parókián eltöltött gyermekkor, a nagybánya] gimnáziumi évek, vezéri szerepe a kolozsvári egyetemi ifjúság akkoriban lázas, ifjúsági mozgalmakban, forrongó életében, 21 év a máramarosszigeti ref. jogakadémia alkotmány és jogtörténeti és egyházjogi kathedráján. az akadémiának a háború kitörése után reá hárult vezetése, a főiskola átmentése Hódmezővásárhelyre, majd hamaros likvidálása azután, s végül újabb 4 évi. elhunytáig tartó profeszszorkodása a kecskeméti ref. jogakadémia római jogi tanszékén, e munkás és változatos élet nagyobb stációi. Ez az életrajz nem rajzolhat fel magas csúcsokra ívelő pályát s nem könyvelhet el hangos, nagy sikereket De mindenkiben, aki végig olvassa, a tisztelet, az elismerés és megbecsülés jogosan kikövetelhető szavai mellett,