Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 5. szám - Zilahi Gergely György dr. emléke. 1875-1928. Debrecen, 112. l. [Könyvismertetés]

IS MISKOLCI JOGÁSZÉLET (78) a meghatódottság és a meghitt, meleg barátság érzését kelti fel önkéntelenül is az iránt, akinek most e sorukban összesűrített élete nem is oly régen még mindenkiben akivel csak valaha is találkozott, ugyanezeket az érzéseket keltette fel. Dolgos, komoly, nagyértékű, szinte hangyaszorgalmú s a kötelessségtudástól ízig-vérig áthatott pallérja volt ö annak a kornak, amely abban a biztos hitben élt, hogy egy boldog s nagy magyar jövőt alapozhat meg. Megfeszített! S hajdan acéloserejü munkásságának eredményei, nagy álmai romokba dőlve, élete is — mint oly sokaké —, már esak tragédiává nemesült,, s t'eltartózhatatlan sietséggel haladt a vég felé Élete és életrajza egyben egyetemes nemzeti kultúrhistóriai értékű dokumentum is, mert a magyar kultúra egyik végvári exponensének, a máramarosszigeti ref. jogakadémiának sorsával, menekülésével, bujdosásával és megszűnésével valósággal a zászló és a beesület szent kapcsaival forrt össze. ,,Nem taníthattunk ott tovább idegen nyelven, idegen érdekek szolgálatában — magyarázgatta a főiskola Szigetről való menekülését —. nehogy tudással fegyverezzük fel ellenségeik fiait." Gergely György tudományos irodalmi munkássága legnagyobbrészben az alkotmánytörténet és az egyházjog területeiről fijkad. Nagyobb standardmunkát nem írt, de kisebb dolgozatainak, előadásainak s cikkkeinek nagy tömege, amelyekkel a jog többi ágait, a kultúra s a művészetek kérdéseit is felölelte vagy érintette, valóságos polihisztorként rajzolják elénk. Mondanivalója mindig és mindenről akad s azt amit mond, érdekes, helyes, újszerű megvilágításban tárja fel a tudomány anyagát s mindenkor annak népszerűsítésére törekszik. Kedvenc s laz ősi Alma Mater veszedelmében egyben kényszerű problémája is a főiskolai jogi oktatás kérdése, munkásságának oroszlánrésze pedig az l'niversity Extension eszméjének propagálásában s gyakorlati megvalósulásában merül ki. „Ostwald a Nagy 'Emberek e. híres könyvében — írja az életrajz — a tudomány munkásait két kategóriába osztja. S/'U-iutc vannak kutató és átadó elmék. .Majdnem kizárja egyik tulajdonság a másikat. Gergely különös átadóképességgel rendelkezett, az effajta egyéniséget Ostwald romantikusnak nevezi. De viszont nem volt kedve a valóságos élet lüktetésétől teljesen elvont búvárkodáshoz." Gergely György valóban az átadóelmék- közé tartozott. Mint pedagógus egészen elsőrangú volt. Nemcsak tanított, hanem ambíciókat is fakasztott, serkentett, nevelt s ..nevelte" a szó szoros értelmében is a főiskolai hallgatóságot, amely a keze alá került. Élete mindenkor a legmelegebb, de egyben a legnemesebb baráti kapcsolatokat termelte ki maga körül. Erről tanúskodnak azok az emléksorok is. amelyek az emlékkönyvbe illesztve, bizonyára minden márványtáblánál maradandóbb őrei lesznek Gergely fíyörgy emlékének. Több mint harminc barát szólalt meg bennük, mesélt el reminiszcenciákat vagy mondott búcsúszavakat s köztük i mai közélet számos előkelősége is. Hozzám is eljutott, mint egykori hü tanítványához, az emlékkönyv megjelenése előtt a megkereső levél, hogy küldjek v csokorhoz egy néhány mondatot. Akkoriban — súlyos körülmények által akadályozva — nem tehettem e kötelességemnek eleget. Az arcképhez tehát, amely az emlékkönyvben oly meleg színekkel s oly nemes vonásokkal alakul ki, csak most adhatok rövid szavakban egy pár ecsetvonást: Mi, akik a magyarság kis máramarosi tuszkulánumában Gergely György hallgatói voltunk, nemesebb s önzetlenebb atyai barátra az életben aligha akadhatunk. Mindannyiunknak személyes s meghitt ismerőse volt. Szinte ízt mondhatnám, hogy mindig velünk sírt és velünk nevetett. Örömeinkben, kis sikereinkben velünk örült, ha pedig valamelyikünk gondjáról, bánatáról szerzett tudomást, vigasztaló szavai azonnal felkerestek. Tanáccsal s lettel állott mellettünk mindig. Fiatalságunk egyik legmélyebb élménye kétségtelenül az ő szfinte megdöbbentő erejű kötelességérzete volt. Fáradhatatlan buzgalmának és példátlan kötelességérzetének hatása alól senki sem tudta kivonni magát. Egyetlen intő szó és egyetlen megrovó pillantás nélkül is bűnné vált vele szemben minden mulasztás és szégyenné a hanyagság vagy a nemtudás. Ha valaki egyik előadásai mégis elmulasztotta, pirulva jött be a következőre. Szerettük, mert a lelkűnkhöz férkőzött s becsültük, mert hivatását szentnek tartotta és áldozatos munkával teljesítette. Első kollokviumom, amelyet nála tettem, a tökéletes kötelességteljesítés klasszikus példájaként maradt meg az emlékeim között. Délelőtt tíz órára volt kitűzve s pontoSau el is kezdődött. Mái- majdnem egy teljes óla hosszat kollokváltam', de a főbb problémákat sorra véve, még az anyag feléig sem jutottunk el. Gergelynek azonban tizenegykor a bíróságnál kellett jelentkeznie. Megkért, hogy kísérjem el. Félt. hogy elkésik", tehát konflisba ültünk s a kollokvium a konflisban folyt tovább. De még a bíró ajtaja, előtt is bátra volt egy néhány meg nem vitatott probléma. Meg kellett várnom őt itt is és a kollokvium végre is, egy kényelmes, lassú séta után, ott nyert befejezést, ahol elkezdődött, a tanári szobában. De csak déli egy óra felé. Emlékét értékesen ható esőként őrizzük magunkban továbbra is. Zsedényi Béla dr. lOGÜKilDÉMIil Kollokviumok az 1929—30. tanév II. felében. A miskolci ev. jogakadémián az 1929—30. tanév II. félévében a kollokviumok május hó 26—28-ig és 30-tól 31-ig lesznek. Leckekönyvek aláírása és lezárása. A leckekönyvek aláírása május hó 26-tól 31-ig tart, míg a leckekönyvek dékáni láttamozása június (hó 2-tól 14-ig történik.