Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 5. szám - Vitéz Nagy Iván : Európa kisebbségei. Nemzetiségi statisztikai vázlat. Lugos, 1929. 53 lap [Könyvismertetés]

íó MISKOLCI JOGÁSZÉLET (76) zassági per bírósága, a házasfelek tényeit, viselt dolgttií csak házassági bontóok .szempontjából tartja relevánsaknak és foglalkozik velük. Mert hiszen házassági perben a pertárgy a háziasság felbontása és nem a OTÖtartás. Mihelyt pedig a nőnek, sérelmezett magaviselete házassági bontóok gya.nánt szerepel, a nőnek ebben való vétkessége csak jogerős bírói ítéletben fog véglegeződni és mint ilyen fog akadályául szolgálni további nőtnrtási igényének. IV. Lemondhat-e a férj házassági perben ügyvédi képviselet nélkül a fellebbezési jogról? Ez a kérdés egy érdekes jogesettel kapcsolatban merült fel.8) Felperes-férjnek a. H. T. 77. §-ának a, pontjára alapított, keresete folytán, minthogy alperes-nő a tárgyaJiáison szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg és így nem védekezőnek tekintetett, a házasság az alperes-nö hibájából és vétkességének megállapítása mellett felbontatott. Felperes fellebbezési jogáról a bíróság előtt lemondott. Alperes a Pp. 317. $-ia 1. bekezdésének 2. pontjában foglalt követelményeknek megfelelő (idegen kézzel írt iratot, két előttemező tanú jelenlétében aláírt) magánokirat formájában fellebbezési jogá>ról való lemondását a bíróságnak szántén bejelentette. Jogorvoslati jogáról a kir. ügyész is lemondott. Mindezek folytán ,a 'jdr. törvényszék meghozta a jogerősségi végzést. Alperes ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott fel folyamodással támadta meg e végzést. Ebben kettős indokot hozott fel: 1. 'kényszerből mondott, le fellebbezési jogáról (felperes megöléssel fenyegette, ha alá nem írja a fellebbezési jogról lemondó nyilatkozatot), 2. a Pp. 643. és 642. §-ai, továbbá 96. í-a szerint az ügyvédi képviselet kötelező és azok a jogfosztó vagy joglemondó nyilatkozatok, amelyek ügyvédi képviselet nélkül lettek a bíróság elé terjesztve, érvénnyel nem bírnak. A Tábla helyt adott alperes felfolyamodásának és hatályon kívül helyezte a törvényszék jogerösségi végzését. (Érdekes ütt rágondolni arra, hogy ennek egyébként, milyen bonyodalmas következményei lehetnek: pl. a férj a jogerősségi végzés kézhezvételével azonnal újból házasságot köt.) I A Tábla, végzése azonban — nem is érintve a fellebbezési jogról történt lemondásnak kényszer hatása alatti létrejöttét — kizárólag azon az alapon mellőzte a házasságfelbontó ítélet jogerejének kimondását, hogy: házassági perben a férj saját személyében a fellebbezési jogról le nem mondhat. A táblai végzés imdokoláisának alapjául ai Pp. 643., 642., 96., 98., 669. $. 2. bek. és 670. Mit hozza fel. Az ezeken nyugvó indokolása így hangzik: ,,Az elsőbíróság ítéletével a, peres felek között fenálló házasságot a H. T. 77. $-ának a. pontjában meghatározott bontóok alapján alperes hibájából és vétkességének megállapítása mellett bontotta föl. A perben ügyvéd által képviselt alperes ügyvédi ellenjegyzés nélkül beadott, egyébként, o Pp. 317. $. 1. bekezdésének 2. pontjában foglalt rendelkezéseknek megfelelően kiállított kérvényben bejelentette, hogy az ítélet elleni fellebbezési jogáról lemond, az alperessel nem akar együtt, élni. Ennek a bejelentéinek a következménye az, hogy a házasságit felbontó ítélet hatályban marad. Minthogy eszerint a fellebbezési jogról történt lemondás nem a házasság fenntartása érdekében, hanem éppen ellenkezclleg abból a célból történt, hogy a ») Szegedi kir. ítélőtábla. P. I. 7f>l/1929. házasság íelbontassék, illetőleg, hogy la. házasságot felbontó ítélet, hatályban maradjon, minthogy ilyen esetben a fentebb hivatkozott 670. $. értelmében alperes saját személyében a fellebbezési jogról le nem mondhat, az elsőbirói végzés megváltoztatása mellett: ailperesnek a fellebbezési jogról történt lemondását hatálytalannak tekinteni és a házasság felbontását elrendelő ítélet jogerejének kimondását mellőzni kellett. Nézetünk: szerint kettős tévedés va.n ebben a végzésben. 1. A felhívott törvényszakaszokból egyáltalában nem tűnik (ki, hogy házassági perekben jogi hatály tekintetében különbség lenne a beismerés, elismerés, joglemondás formája szerint, vagyis attól függően, hogy ez Ügyvédi képviselet útján történt-e avagy a fél álltai személyesen. 2. A Pp.-nak az elismerésre, joglemondásra, beismerésre vonatkozó szabályai, amelyek iái 669. $. 2. bekezdése értelmében házassági semmiségi perekben egyáltalában nem, a 670. $. értelmében pedig megtámadó és bontóperekben csak a. házasság fentartása érdekében alkalmazható: magában a perben releváns, a per tartalmát képező tényekre és jogokra vonatkozik, de nem olyan alaki jogokra, mini amilyen a perorvoslat, a fellebbezés. Nézetünk szerint a konkrét esetben az ismertetett indokolás n< m roll alkalmas (a. kényszer IVnl'orgásiv.il kellett, volma jogszerűen foglalkozni) a törvényszék jogerólsségi végizósének hatálytalanítására, bármennyire is kívánatos lehetett a szóbanforgó perben az anyagi igazság érdekéből az elsőfokú ítélet jogerejének mellőzésével alperesnek felfolyamodással együtt beadott fellebbezése folytán a házassági viszonynak alaposabb vizsgálata és a teljes tényállás alapján való döntés. Paraszkay Gyula dr. KÖNYVSZEMLE Vitéz Nagy Iván: Európa kisebbségei. Nemzetiségi statisztikai vázlat. Lúgos, 1929. 53 lap. A gpndos kis tanulmánynalk egyik kétségtelen értéke a,z, hogy részletes áttekintést nyújt — többnyire eredeti források alapján — az őszes európai államoknak nemzetiség szerint való tagozódásáról. Többet nyújt a címénél: nemcsak a kisebbségeket veszi számba, hanem egész Európa nyelvi, faji viszonvairól ad összefoglalást. (Lásd: 45—53. 1.) Más kérdés aiz, hogy vájjon ezek az adatok fedik-e a valóságot? A Szerző is ludva-tudja, hogy nem. Minden egyes állam nemzetiségi viszonyairól szóló fejezet elején alapos forráskritikai gyakorol a Szerző, kimutatván azt — aj tudományos szemj)ontból — vigasztalanul „változatos" mérlegelést, illetve minősítést, amely szerint a különböző államok hivatalos statisztikai szerve megállapítja a nemzetiségi, faji Ihovátartozás kritériumát. Bár e forráskritika módíszertani szempontból is értékes, mégis szívesen láttuk volma,, hogyha a Szerző összehasonlítólag foglalkozott volna az anyanyelv, illetve a nemzetiség megállapításának ia módjaival és azokat közelebbről értékelte volna. E munkájában nagy segítségére lettek volna Ko vács Alajos idevágó, mintaszerű tanulmányai.1) S nem ártott, volna ezzel kapcsolatban nyomatékosan kiemelni ') Kovács A.: A nyelvismeret, mint a nemzetiségi statisztika ellenőrzője. Magyar Statisztikai Szemle, 1928, 1. és 2. szám. Ugyanő: A nemzetiségi statisztika problémája. Magvar Statisztikai Szemle, 1929, 2. szám.