Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 5. szám - Néhány kérdés a házassági perek köréből

14 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (74) törvényszéki bírónak a Bírák és Ügyészek Lapja 1929. évfolyamának 2. számában megjelent cikkében foglaltak is.3) Ezek szerint: „A budapesti kir. törvényszék házassági bíráinak megállapodása szerint... abban az esetben, ha felperes személyesen sem a békéltetésen, sem a békéltetésre kitűzött újabb határnapon nem jelenik meg (Pp. 646. 5.), a felperest keresetétől elállottnak kell tekinteni. A békéltetés a Pp. szelleménél fogva a házassági per olyan szaka, melyről a felperes személyesen el nem maradhat és elmaradása a további eljárás akadálya. A Pp. 654. §-a nem értelmezhető úgy, hogy a felperes személyes meg nem jelenése esetén a bíró az eljárást folytatni köteles lenne." Azonban e két támogató tényezőnek fogyatkozásai vannak, amelyek folytán nem alkalmasak .arra, hogy minden vitát kizárva teljesen tisztázzák a kérdést. A miniszteri indokolás nem tartalmazhat, jogszabályt, legfeljebb magyarázása a tételes törvénynek. Az említett cikk ismertetett részének előző sorai arra mutatnak, hogy a. kérdés vitás. „Vita lehet abban a kérdésiben . .. hogy mi a perbeli következménye annak, ha a békéltetésre a felperes nem jelenik meg személyesen. A Pp. 654. szerint ha .a békéltetés nem történt, meg, az eljárás folyatását nem akadályozza. A Pp. 672. $. 2. bekezdése megállapítja, hogy a per megszűnését mikor kell kimondani. Nem tesz azonban említést arról az eset.rcíl, midőn a felperes nem jelenik meg személyesen a békéltetésen. így tehát a törvény szavaival nem ellenkezik az az álláspont, hogy ha a. felperes a békéltetésen személyesen nem jelenik meg, úgy a bíró a pert, nem szünteti meg, hanem az eljárást folytatni kénvtelen." Végül iaz ismertetett táblai végzés — világosan kiolvashatóan — feltételes módban, következtetés^zerücn rendelkezik: „úgy nyerhet megfelelő alkalmazást" stb. Mindezekből, de a békéltetésre vonatkozó — felhívott törvényszakaszból is az állapítható meg, hogy: a vizsgált esetre vonatkozóan határozott tételes jogszabály nincsen. Mi képezi tehát jogalapját a fentebb előadott törvényszéki és táblai végzéseknek? Azt. kell mondanunk, hogv e kérdésnél &> bírói gyakorlat a jogforrás. A bírói gyakorlat pedig a jelen esetben a törvénvma.evarázat eszközével hozott létre jogot. Még pedig bizonyára nem csekélv mértékben befolyásoltatva ia Pp. miniszteri indokolásában elrejtett, de csak magyarázatnak tekinthető kijelentéstől. Minthocy « kérdés sarkpontja: törvénymagyarázat, próbáljuk meg mi is magyarázni a törvényt. A Pp. kétféle békéltetésről rendelkezik. Minthogy azonban a Pp. mindkét fajta békéltetést előzetes békéltetésnek nevezi, másfelől mindkettőre ugyanazt a szabályozást alkalmazza, — a világosabb megkülönböztetés céljából használjunk más terminológiát. Az egyik békéltetést nevezzük kereset előtti vagy kereset nélküli békeltetés-xiék, a. másikat a keresetlevélre kit űzött békéltetés-nés. Előbbinél a törvényszakaszok maradék nélkül megérthetők. Csak békéltetésre irányuló kérelem van. Ha tehát a békéltetést kérő fél a békéltetésre kitűzött napon nem jelenik meg és 15 nap alatt a békéltetésre újabb határnap kitűzését nem kéri, a békéltetés kérése meg nem történtnek tekintendő. Az utóbbinál más a helyzet. Itt már van a házasság felbontására irányuló kereset. A keresetlevélben vagy van vagy nincs békéltetésre irányuló kérelem. A Pp. 654. *) „Megjegyzések az elhagyásos házassági bontóperekre, figyelemmel a házasság tartósságát célzó mozgalomra ie." í-ának 2. bekezdése ezt nem követeli meg. Ha van békéltetési kérelem, akkor a vizsgált esetben a törvény szavai szerint: ez tekintendő meg nem történtnek. Ha nincs békéltetési kérelem, akkor a törvény szavai egyáltalában nem 5s alkalmazhatók. Minthogy a kétféle békéltetés természete között különbség vam, a „megfelelő alkalmazás" részben nem lehetséges, részben vitára ad alkalmat. Minden vitát eldönteni látszik azokban a Pp. 654. í-ának utolsó bekezdése. Ez a rövid mondat — úgy látszok — minden kétséget kizáróan azt az általános törvényes rendelkezést fejezi ki, hogy: „a békéltetés meg nem történte az eljárás folytatását nem akadályozza." Vagyis másszóval: a békéltetés meg nem történtének okából az eljárást megszüntetni, tehát a keresetlevelet be nem adottnak tekinteni nem lehet. Már pedig a békéltetés meg nem történtének esete forog fenn akkor is, ha a felperes a békéltetési1 határnapon nem jelent meg és 15 nap alatt újabb határnapot nem kért. Csak akkor lehet meditálni, ha ennek a határozott kijelentésnek más értelmet tulajdonítunk, mint amit pedig világosan kifejez. Az t. i., hogy a törvény már feltételezi, hogy a per anélkül, hogy a bíróság elrendelte volna a békéltetést, valahogyan mégis megindult és már folyamatban van. És erre az esetre mondja ki azt a szabályt, hogy az, hogy a békéltetés nem történt meg, az eljárás folytatását nem akadályozza. Ez az intenció kitűnik az akkori igazságügyminiszternek, Plósz Sándornak a törvényhozási vitai folyamán tett kijelentéséből. „A békéltetést a javaslat — bizonyos kivételes eseteket nem tekintve — nem facultatíve, hanem kötelezően szabja meg. Azonban a békéltetés elmaradásának az eljárást megsemmisítő hatást, azért nem tulajdonít, mert ha már a per folyamatban van, akkor lehetetlen a kereset előtti állapotot visszaállítani, mert' a kereset, előtti békéltetés hiánya, ekkor már úgy sem pótolható."4) Hasonlóképpen kitűnik a miniszteri indokolásból alig-alig kiérezhetően. „A békéltetést, mint a per elkerülésére s a házasság fenntartásának lehető előmozdítására alkalmas eszközt, előírja ugyan la Pp., die mivel annak mellőzése némely esetben a bíró belátásától függ és mivel az előkészítő eljárás és a tárgyalás folyamán a békéltetés bármikor megújítható, nem tulajdonítja annak azt a hatályt, hogy a békéltetésnek vagy éppen nem, va.o'v nem az illetékes bíróság előtt történte az eljárást akadályozza.. ."5) Ez az „éppen nem történt meg" kifejezés mutat arra, hogy itt arról az esetről van szó, amikor a bíróság részéről egyáltalában nem történt semmiféle intézkedés a békéltetésre, a békéltetésről még nem is volt szó s így van folyamatban az eljárás. Ezen intenciók ismerete nélküli, de lázért felületesnek nem mondható tételes törvénymagyarázat azonban helyesen állítja, hogy a békéltetés meg nem történte, vagyis bármi okból való elmaradása nem szolgálhat akadályául az eljárás folytatásának, tehát a kereset elintézésének sem. Azonban még az előbb említett törvényintenciók ismerete sem képes velünk felfedeztetni a törvényszakaszokban azt a tételes szabályt, hogy a felperes keresete be nem adottnak tekintendő, ha felperes a kitűzött békéltetési határnapon meg nem jelenik és 15 nap alatt újabb békéltetési határnapot nem kér. Ha a gyakorlati jelentőség, a házasságok lehető fenntartásának szempontjából nézzük, kétségtelen, hogy ez helyes törvényes rendelkezés lenne. Ez a belső hélyes') Térfy i. m. 231. L 5) Térfy i. m. 261. 1.