Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 10. szám - Irk Albert: A magyar anyagi büntetőjog. Pécs, 1928. IV. és 348 oldal [Könyvismertetés] - Dr. Ludwig Adamovich: Grundriss des tschechoslowakischen Staatsrechtes. Wien. 1929. Druck und Verlag der Österr. Staatsdruckerei. 517. l.

MISKOLCI JOGÁSZÉLET (142) tétlen, laikus torrások alapján vagy csak a napi sajtóból nyeri értesüléseit, ahol e berendezésék aktuális problémái, bár eléggé elvétve és szűk körben, tárgyalás alá kerülnek Ugyan, megvilágításuk azonban inkább az érdekesség, a mindennapi politika vagy a kirívó példák, mintsem e közjogi kérdések objektív értékelése szempontjából történik. De ha a magyar tudomány ezirányu munkájának szerénysége egy ideig a magyar közállapotok erős megrázkódtatásával és a magyar közjog rendszerében bekövetkezett nagy átalakulásokkal, amelyek a legközvetlenebb érdeklődést a. maguk részére kötötték le. indokolható is volt, ma már kétségtelenül legfőbb ideje, volna, hogy az utódállamok közjogi berendezkedésével a magyar jogtudomány is szisztematikus rendszerű feldolgozásban foglalkozzék, hogy az összehasonlítások céljaira elengedhetetlenül szükséges és a magyar jogfejlődésnél is értékesíthető anyág mielőbb rendelkezésre álljon. Ebben az irányban óhajtottam egy szerény kísérletet tenni, amidőn még 1920-ben közreadtam, magyar nyelven a eseti-szlovák alkotmány rövid vázlatát.1) Az utódállamok közjogáról azonban, e rövid vázlaton kívül és eltekintve egy néhány kisebb és leginkább a közigazgatási jog tárgykörébe eső részletkérdésekel tárgyazó értekezéstől2), magyar nyelven még máig sem jelent meg rendszeres ismertetés. Pedig e mulasztás pótlásának szükséges voltát és sürgősségét szinte alig lehet eléggé nyomatékosan hangsúlyozni. Mert a magyar közvélemény, — akár nyer pontos és alapos értesülést e közjogi berendezésekről, akár nem, — e kérdésekre mégis csak - -felügyel - és nyert értesülései alapján, helyesen vagy helytelenül, de kialakul. A magyar jogfejlődés tehát nem mehet el becsukott szemmel e- jelenségek mellett s összehasonlító értékelésre sem méltatva azokat, akikor, amidőn ezek az önkéntelenül és folytonosan, adódó összehasonlítások a magyar közvéleménynek ezirányú kialakulására, jelentékeny befolyással vannak. A nemzeti politika szempont jából pedig szintén nem lehet közömbös, hogy ezekben a kérdésekben a magyar közvélemény, megfelelő útmutatás nélkül és magára hagyva, helyes vagy helytelen irányban alakul-c ki ? Azaz közelebbről és példaszerűen is megvilágítva a felállított, tételt, a magyar képviselőválasztói jog előbb-utóbb bekövetkezendő novelláris reformjánál például helytelen volna mellőzni a eseh-szlovák, a román vagy akár az osztrák választói jog fejlődéséből és rendszeréből leszűrhet/) tapasztalatokat, aminthogy helytelen volt -mellőzni ezeknek a megfelelő értékesítését a törvényhatósági válaszások legújabb szabályozásánál, is. A nemzeti politika szempontjából viszont e kérdés oda csúcsosodik ki, hogy a magyar közvélemény a magyar és eseh-szlovák, román, osztrák vagy jugoszláv közjogi berendezkedések egyes területeinek az összehasonlításai útján, talán éppen a fe') A cseh-szlovák köztársaság alkotmánya. (Miskolci Jogászélet Könyvtárai 6. *•/..) M|i.sko!'c. J925. =) L. Szontagh Vilmos dr.: A csehsyJtováik állampolgárság és fcözsígi illetőség magyar vona.tk«irá^aik'l>an. (Miskolci Jogászélet Könyvtára-. 23. -/..) Miskolc. 1027. lületes és laikus értesülések alapján alakulván ki, esetleg néhány nagyjelentőségű kérdésben vagy területen, az utódállamok közjogi berendezkedésének a fölényét ismerhetné el ott is, ahol ez semmiképpen sem áll fenn. LegeLsősorban ezek a szempontok azok. amelyek dr. Ludvvig Adamovichnak, a gráei egyelem tanárának, a eseh-szlovák közjogról néhány héttel ezelőtt megjelent terjedelmes munkáját a magyar jogtudomány előtt is értékessé teszik. E német nyelven megjelent és a eseh-szlovák köztársaság egész közjogi rendszerét szisztematikus rendszerben felölelő munka ugyanis közel ebi) hozza a eseh-szlovák állam közjogi problémáit az összehasonlító magyar jogtudomány górcsövéhez s jelentőségét az is emeli, hogy mint ilyen, még német nyelven is első a maga nemében, mert a eseh-szlovák köztársaság teljes és egységes közjoga, bárha az egyes közjogi problémák alapos tudományos vita tárgyául szolgáltak is, maga a közigazgatási jog már régiebben feldolgozást nyert s Kpstein bő kommentárral ellátott közjogi törvény könyve e kérdések leién alapos tájékozódást nyújthatott, — német nyelven sem volt mindezideig rendszeresen feldolgozva. Adamovich körültekintő objektivitása pedig munkájának a tudományos kutatás szempontjából, való használhatóságát is biztosítja. Szerző müve nemcsak a szorosabb értelemben vett eseh-szlovák közjogot, tehát az alkotmányjogot, hanem e mellett a közigazgatási jog it is felöleli, sőt e kettő: közötf nem is húz szigorúan megvont határvonalat. Müve első résróbeu, amely bon az állami .organizációt., az .államhatalmi főfunikeiók gyakorlását és ellenőrzését tárgyalja, párhuzaméin veti fel az alkotmányjogi és a közigazgatási jogi kérdéseket, müvének második- része pedig a közigazgatási jog részletkérdéseivel foglalkozik. Esszéi a tárgyalási rendszerrel azonban, szerencsés megoldást nem igen találhatott, mert amíg az első rész túlnyomóm alkotmányjogi anyagiában a közigazgatási jog elkevert általános része, zavarólag hat és nem domborodik ki egységesen, a< közigazgatási jog részletkérdéseit tárgyazó második rész, ha mint ilyen egységes is, nélkülözvén a bevezető és átfogó általános részt, csonkán maradÉrdekes jellegzetessége továbbá a műnek, hogy Szerző több helyen, ahol politikai, azaz államtani és közigazgatástani fogalmakkal operál vagy e tudomány körébe eső rendszerek vagy elvek érvényesülésére utal, nem elégszik meg a megfelelő fogalom megnevezésével, a megfelelő rendszer vagy elv érvényesülésére való hivatkozással, hanem részletesebb és általánosabb keretek között tartoM államtani vagy közigazgatástani fejtegetésekbe is belebocsátkozik. E -módszer által a eseh-szlovák alkotmányjog és közigazgatása, jog, nem egy jellegzetes vonását emeli ki szemléltető és igen találó módon, viszont indokolatlan, hogy e módszer csak itt-ott, néhány fő és néhány mellékkérdésnél, nyer alkalmazást, nem egy helyen pedig a politika 'alapfogalmainak' oly részletes fejtegetésébe merül, amely a tételes jog tárgyalásának már teherként jelentkezik. Ugyanígy kétségtelenül megállapítható végül, hogy Szerzőnek az a szándéka, hogy végre is szisztematikus rendszerbe, foglalva dolgozza fel az egész eseh-szlovák