Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 10. szám - A teljesités jogi tulajdonságai

6 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (140) ban nem helyes. A tárgyi jog nem taxatíve sorolja fel a jogügyleteket, hanem csak generaliter szabályozza azokat, úgyhogy a felek azok közül valamelyikkel, vagy azok kombinált alakjaival élhetneK. Azon kérdésnél, hogy valamely cselekmény a jogügylet kritériumát kimeríti-e, az a döntő momentum, hogy vájjon a feleknél megvolt-e az eredményakarat és nem pedig az, hogy vájjon a cselekményt a tárgyijog jogügyletként szabályozza-e. Ha az eredményakarat kimutatható, akkor minden esetben jogügyletről beszélhetünk, ha pedig az eredményakarat fenn nem forog, akkor az ilyen cselekményt nem tekinthetjük jogügyletnek. A jogrend sarkalatos elve a szerződési szabadság. Brinz a „nullum negotium sine lege" jogi axiómát olyként értelmezi, hogy az u. n. közönséges cselekmények, — mivel azokat a tárgyi jog jogügyletekként nem említi, nem tekinthetők jogügyleteknek és dacára a bennök kimutatható eredményakaratnak, azok éppen a fenti okok miatt soha sem válnak jogügyletekké. Brinz ezen okoskodását azonban nem fogadhatjuk el, mert mint említettük, a tárgyi jog, csak a fontosabb jogügyleti typusokat szabályozza és azon általános elvet fejezi ki, hogy azon cselekmények, amelyekkel azon. célt szolgálják, hogy a bennök kifejezett eredményakarattal, jogi vagy gazdasági változást idézzenek elő, jogügyletnek tekintendők. Az eredmény akarat fennforgása a döntő kritérium tehát, az pedig világosan kifejezést nyer a Brinz-féle ú. n. közönséges cselekményeknél is. Brinz szerint a napszámosnak munkájával nem volna más célja, mint az, hogy általa követelési jogokat szerezzen munkaadójával szemben, így tehát cselekménye nem tekinthető egy jogügylet tartalmi megvalósulásának. Ez már azért sem helytálló, mert a jogügylet nem csupán jogi, hanem gazdasági eredmény elérésére is irányulhat. Egy ilyen obligatio teljesítésének azonban jogi eredmény elérésére is kell irányulnia, s melynél a megvalósítandó jogi eredmény, — mint tudjuk, az obligatio megszüntetése. Ez a jogi eredményakarat világosan kimutatható az ú. n. közönséges cselekményeknél is. A napszámos az elérendő gazdasági effektus mellett, mindég szem előtt tartja azt, hogy a jogi eredményt is el kell érnie. Jól tudja, hogy munkájával munkaadóját kell kielégítenie, és a gazdasági eredménvt csak akkor éri el, ha a jogi eredményt megvalósította. Nincs különbség az animus solvendi tekintetében a naturális és civilis obligatio között. Ha valaki tévedésből, abban a hiedelemben, hogy naturális obligatio forog fenn, egy civilis obligatiot teliesít, animo solvendi teljesített. Nem helyes tehát Lenel™) ama tanítása, mely szerint a naturális obligatioknál, kötelmet szüntető akaratra nincs szükség. Vele szemben helyesen mutatja ki Manigk,™) hogv az animus solvendi a naturális obligatiok solutiojánál épp oly lényeges ügyleti kellék, mint a civilis kötelmek teljesítésénél. Az eddig elmondottakban kimutatni ievekeztünk, hogy az animus solvendi, minden teljesítésnek essentialis tartalmi kelléke lévén, a solutio ío.«rügyletnek tekintendő, amelynél az ügyleti akarat K) L. Lenel: jherii)|fs Jainrkiicher für Dogmatik XTX. köt 2nn. 1. ™) L. Manigk: Dá.s AnwPT)ilun,gsfípbi(>t <lpr Yor.-cli riftpn für "RooMsgpwhaftp. éresalu. 1901. 42. 1. kijelentése, mint más jogügyletnél kifejezett és hallgatólagos is lehet. (Pl. az adós a tartozás esedékességének pillanatában, minden megjegyzés nélkül, elküldi a hitelezőnek a tartozott szolgáltatást.) A teljesítésnek jogügyleti természetéből köve:kezik, hogy ennek aktive közreműködő alanya cselekvőképtelen egyén nem lehet. A cselekvőképtelen adós helyett csakis a törvényes képviselő teljesíthet, kinek legalább hallgatólagosan ki kell fejeznie az animus solvendit. Előfordulhat, hogy a cselekvőképtelen személy a teljesítésnél, mint az ügylet véghezvitelének eszköze szerepel. A cselekvőképtelen adós valamilyen tartozását, a törvényes képviselő a képviselt által küldi el a hitelezőnek. Az ügylethez szükséges animust ebben az esetben a törvényes képviselő szolgáltatván, ez teljesítésnek tekintendő. Az ügyleti akarat kifejezésének eszközeként, szerepel az üzenetvivő is. Ha egy cselekvőképes adós, adósságát egy hétéves gyermekkel küldi el az esedékesség pillanatában hitelezőjéhez, érvényes teljesítésről beszélünk, mert az üzenet vivő nem helyettese az adósnak az akaratkeletkezésnél, hanem csupán az akarat kijelentésben helyettesíti őt. További folyománya a teljesítés jogügyleti természetének az, hogy egy korlátoltan cselekvőképes egyén nincs kizárva abból, hogy teljesíthessen. A korlátoltan cselekvőképes egyén, oly teljesítések esetében, amidőn a solutio javak feletti rendelkezésből áll. csunán törvényes képviselőjének a jóváhagyása mellett teljesíthet. (Gai. Inst. I. 9. §. 2; Dig. 26.8.) Például nem teljesíthet a törvényes képviselő jóváhagyása nélkül, azon korlátoltan cselekvőképes adós, kinek obligationalis tartozása, tulajdonjog átruházás. Olv teljesítései azonban, tutoris auctoritas nélkül is érvényesek, amelyek nem jogi javak feletti rendelkezésből állanak (Pld. szolgálati szerződés) .n") Vannak oly obligatiok, amelyek egyoldalulag, a hitelező tudta nélkül is teljesíthetők, amelyeknél még a szerződési elmélet hívei sem követelik meg a teljesítési szerződést, hanem az ily kötelmet megszüntethetőnek tartják az adós egvoldalú, animo solvendi eszközölt cselekményével.in) Pl. ha A. arra kötelezte magát B-vel szemben, hogy az ország másik végén fekvő kertjét, egy éven belül, kerítéssel veszi körül és A. a kerítést B. tudta nélkül megcsináltatja, az obligatio, ex causa solutionis megszűnik. Ilyen kivételes esetektől eltekintve azonban, a teljesítésnél a hitelező közreműködésére szükség van. Ha a solutionál a hitelező elfogadása szükséges, ez a teljesítést, szerződéssé teszi. Tehát olyan obligatioknál, amelyeknél a hitelező elfogadással nem járul hozzá az eredménv előidézéséhez, egy ilyen obligatio teljesítése, nem teljesítési szerződés, mert teljesítési szerződésnek csak az olyan teljesítések tekinthetők, amel veknél a hitelezőnek el kell azt fogadnia, mint például a pénztartozás kifizetése.02) Még a szerződési elmélet híveinek a többsége is CRUÜÍTI akkor tekinti a teljesítést szerződésnek, ha a hitelezőnek el kell fogadnia. — Mint ahogy Behrens**) mondja, — ha megállapítható az, hogy a "°) L. Alexander: Dip ree&tlitfué Natúr tl<>r Érfáltag. Rostock. 1ÍX>2. 34. ]. ") L. Planck: op. cit. 140. 1. ") L. Doesseler: De Anrechnung ci.ner Leistung auf einen von mehrerén SchuMposten,. (Dissert.. Rostock.) 10. 1. Behrens: ETfülfomg unter Vorbohalt. Alfelei. 1900. 7. 1.