Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 10. szám - A teljesités jogi tulajdonságai

(139) MISKOLCI egy a tárgyi jog által szabályozott oly cselekmény, mely azon képességgel bír, hogy általa az obligatio megszüntetése bekövetkezik. 49) A tárgyi jog nem szabályozza taxativ felsorolás alakjában azon cselekményeket, melyek a teljesítés eszközei lehetnek, azok csupán az általános jogelvek alapján állapíthatók meg, mert egy ilyen taxativ felsorolás elképzelhetetlen, hisz az élet ezer és ezer szükséglete, naprólnapra új és újakat vet felszínre. A teljesítés jogügyleti jellegét az dönti el, hogy vajjon az animus solvendi annak lényeges tartalmi tényálladéki eleme-e, vagy sem? A teljesítés — mint láttuk — mindég egy bizonyos meghatározott obligatiora vonatkozik, vagyis más szóval kifejezve magunkat, a solutio mindég egy obligatioval van viszonyban. Ezen viszonyban pedig az animus solvendi az, ami a teljesítés sarkpontja. Elképzelhető ugyan, hogy valamely cselekmény, a animus solvendi nélkül is előidézi az obligatio megszünését, előidézi azt tehát anélkül, hogy a teljesítő részéről ily irányú eredményakarat fennforogna. Ezen esetben azonban az obligatio nem is „teljesítés" okából szűnik meg, hanem a szolgáltatás lehetetlenné válása miatt. A kötelmet megszüntető "cselekményt, éppen a benne élő animus solvendi ruházza fel a solutio jellegével. 50) Például A. kötelezettséget vállalt, hogy szomszédjának a kilátását zavaró magas kőfalat, egy éven belül le fogja bontani. A. egészen megfeledkezett ezen obligationális tartozásáról és falát nem a kötelezettsége miatt, hanem azon okból bontatja le, mert időközben telkére emelt villájából, a kilátást zavarja az előtte emelkedő magas fal. Az obligatio ezen esetben megszünt, a lebontani kötelezett fal nem áll már, de mivel nem solvendi animo véghez vitt cselekménv eredményeképpen, nem szólhatunk itten solutioról, hanem a kötelem tejesítésének, lehetetlenné válás miatti megszünéséről. mert a teljesítés lényege az, hogy az adós azon célból cselekedjen, hogy teljesítése az obliaatiot measzüntesse. Ha egv harmadik általi teljesítést veszünk vizsgálat alá. akkor különösen világosan tűnik ki. az animus solvendi fontossága, mert az adós helyett tepljesítő harmadik, kifejezetten animo solvendi kell hogy teljesítsen a hitelezőnek, mert ezzel hozza ő, teljesítését az obligatioval összhangba. A negatív tartalmú kötelmek szolgáltatása körüli nagy irodalmi vitában résztvevők közül megemlítendő Kohler, 51) aki egyenesen tagadia azt, hogv a negatív szolgáltatások, solutio tartalmát képezhetnék. Midőn a negativ tartalmú szolgáltatásokat, a solutio fogalmi körébe voniuk. lehetetlen észre nem venni azt a nagy különbséget, ami a negativ tartalommal bíró kötelmek és az egyéb kötelmek természete között van. Erre céloz Wendt, 52) amidőn találóan megjegyzi. hogy.. a kötelmi jog szabálvai különösképpen positiv teljesítményekre vannak szánva 49) Karl Crome: System, des deutschen bürgerlichen Rechts. II, köt. Leipzig. 1902. 231. 1. 10) Kleineidam: Unmöglichkeit und Unvermögen mach dem bürgerliehen Gesetzbuche. Jena. 19i00. 3. 6s köv. I.. Margraf: Der Begriff der Erfüllung nach deutschem bürgerlichen Recht. Bonn. 1911. 31. lap. 51) L. Kohler: Jherings Jahrbücher für Dogmatik. XVII. k. 263. 1. 52) L. Wendt: Unterlassung und Versäumnisse im bürgerlichen Recht. Tübgien. 1901. 93. lap. és emiatt semmi esetben sem alkalmasak arra, hogy egyszerűen az abbanhagyásra irányuló kötelmekre alkalmaztassanak. " Kohler absolut negatiós álláspontját Windscheid53) támadja meg s kifejti vele szemben azt a helyes álláspontot, hogy az abbanhagyás is cselekménynek tekintendő, mert benne is feltalálható az akaratkifejezés, mindössze csupán azzal a különbséggel, hogy ilyen kötelemnél az akarat nem valamely cselekvésre, hanem éppen ellenkezőleg valami passzív magatartásra irányul. A valaminek abbanhagyására irányuló obligationál, a teljesítést szintén az animus solvendi hatja át. Ha A. kovácsmester példának okáért, szomszédjával, B. -vel szemben arra kötelezi magát, hogy egy hónapig nem fog kalapálni műhelyében, mert utóbbinak feltétlen csendre van szüksége, akkor ez az abbanhagyásra irányuló obligatio akkor van teljesítve, ha A. animo solvendi hagy fel zajt okozó mesterségével s nem pedig azért, mert történetesen el kellett utaznia és ezen utazása akadályozta meg őt a további kalapálásban. Érdekes, azonban nem helytálló, Alexander54) azon felfogása, hogy az abbanhagyásra irányuló obligatiók teljesítése csupán egy tényleges állapot és éppen azért nem is lehet benne szó animus solvendiről. Még világosabban domborodik ki az, hogy milyen fontos szerepet játszik az eredményakarat a negativ tartalmu obligatiok teljesítésénél, ha a kötelem valaminek a tűréséből áll. Ha A. vízmerítési jogot engedélyez B-nek egy hónapos időtartamra, és ha ezen kötelem folvtán A. ténvleg el is tűri szomszédjának vízmerítéseit, akkor teljesítve van az obligatio. Ha, A. csunán azért nem akadályozta meg azonban B-t, jogának a gyakorlásában, mert történetesen nem tartózkodott ottho. az obligatio a lehetetlenné válás és nem pedig solutio okából szűnt meg. Teljesítésről itt tehát csak akkor lehet beszélni, ha az adósnak meg volt a lehetősége ahhoz, hogy a ,. nati" ellenére cselekedve, a hitelezőnek az átjárást megakadályozza és azt csupán azért nem. tette meg, mivel obligationális kötelezettségét, animo solvendi meg akarta szüntetni. Hogy Kohler, Wendt. Oertmann. Hartmann, akikhez Kretschmar55) is csatlakozik), a negativ tartalma obligatiók teljesíthetőségének kérdésénél felmerülő nehézségek miatt általában a solutio jogügyleti jellegét tagadják. — annak oka. Személyi Kálmán56) helves megállapítása szerint.. a jogüegyleti tan meg nem állapodott fejlődése" által előidézett nehézségekben keresendő. Érdekes az animus solvendi, az eredményakarat szerepe az u. n... közönséges cselekményeknél". Brinz 57) származik ez a kifejezés, amennyiben ő a tárgyi jog által szabálvozott iogügyletektől megkülömbözteti a közönséges cselekménveket, mely utóbbi fosralom alatt opera-t, vagy operaet ért (egy napszámos munkája). Ez a megkülönböztetés azon53) L. Windscheid-Kipp: Pandekten VT. kiad. Frankfurt a. M. ]900. II. köt. 12. lap 1. old. 54 L. Alexander: Die rechtliche Natur der Erfüllung. Rostock. 1902. 51. lap.: «Bei den, auf ein Unterlassen gerichteten Obligationen, die- Erfüllung grundsätzlich ein rein tatsächlicher Zustand ist. " 55) L. Kretschmar: op. cit, 149. es köv. lap. 56) L; Személyi: op. cit. 41. lap. 57) L. Brinz: Pandekten. 2. kiad. Erlangen. 1892. 6-ik lap.