Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 10. szám - A teljesités jogi tulajdonságai

2 MISKOLCI nélkül arra, hogy háborgatta-e vagy sem az adós, a hitelezőt az átjárásban. Stammler ezen okoskodását Schollmeyer*) alapos kritika alá veszi. Legfőbb hibája — szerinte — a Stammler-féle érvelésnek az, hogy figyelmen kívül hagyja, miszerint a teljesítés tényének, nem szükségképpeni folyománya, az egész kötelmi viszony megszűnése. Ha tehát az adós egy negyed éven át nem háborgatja a hitelezőt az átjárásban, akkor az eredetileg 12 hónapra szóló, tűrést tartalmazó kötelem, egynegyed része teljesítve lett és így az obligatio eredeti tartalmának csak ezen része szűnt meg. Éppen így a íocatio conductio operarum sem szűnik meg, ha a munkaadó a hónap végén megfizeti a bért, mert a conductor ezen teljesítése által, a mintegy több eszmei hányadra felos/ló, eredeti kötelmi viszonynak, csupán egv részét szünteti meg. Az esedékes bérösszeg fizetésére irányuló igénv. mintegy önálló kötelmi viszonynak tekintendő s a bérleti szerződés, több ily kötelem összevonásából áll. Egy olyan obligatio, melyiknek a tartalma abból áll, hogy az adós a hitelezőnek, valamilyen szolgáltatáshoz való jogot kötelezzen, tehát valamit tenni, vagy abbanhagyni tartozzék, — megszűnik, mihelvst a-', adós ezen kötelezettségének eleget téve, a kötelezett tevést, illetve abbanhagyást eszközölte. A teljesítés jogi természetét vizsgálva és áttekintve az ezen kérdésre vonatkozó és nagyon terjedelmes irodalmat, két szempontból kell és lehet a solutio jogi természetét megvizsgálni. A római jog forrásanyaga azt tanúsítja, hogy bár, a solutiot a római jogászok, kifejezetten nem tekintették jogügyletnek, mé^is, a teljesítésre nézve, a jogü^vletre vonatkozó szabályokat vélték alka!mazhatóknak, úgy azonban, hogy figyelemre méltatandó, a hitelező materiális kielégítése. ") A teljesítés jogi természetével foglalkozó irodalom a legszélsőségesebb felfogásbeli álláspontot tükrözi vissza. Míg Pfersche Emil10) véleménve szerint a teljesítés soha sem jogügylet, addig Klein Péter11) azon álláspontot foglalja el, hogy a solutio mindég szerződés. Az írók egv tekintélyes csoportja azt yáWH hogy a teljesítés legtöbbnyire jogügylet, kivéteJkévnen azonban nem az, különösen akkor nem. ha az obligatio tartalma valaminek abbanhagvásából. vag-T valamilyen tisztán tényleges cselekmény elvégzéséből áll. A nagyon terjedelmes irodalmi vita sarknontia az, hogy a teljesítés, amennyiben jogügvleti jeHe-'ge1 bír, egvoldalú jogügvlet-e, avagy pedig az. néha vagy mindég, kétoldalú jogügvlet, azaz szerződés. 12) Savi (ínyt szokták a szerződési elmélet megalapítójául tekinteni1") s bár ő sehol sem foglal kifeieze-ten állást, a teljesítésnek szerződési jellege mellett; *) J*. SchoHmeyer: SíihuMvroMltnásse. Berlin.. 1900. 27fi. f* köv.: apok«t. ") L. Személyi Kálmán: A solulin jogi tennp.ovptprol, Nagyvárad, 1017. 3H. 1. '") Pfersche Emil: Dip BereicnCr n<í kaidon. Wm (óv* ám m'lkii'), Kff. Lap. ") Klein Péter: Die Na,t«r der causa ,-olvendi. Bonn, 1903. Diss<-rt. ^ '*) Kretschmar Paul: Dip ' Erfiil'mi . Lcipzig. 1006. 90. <'s 100. 1. ") L. H. Bauer: Die reehtliolie Natúr der ÉrMllung. Jíostofk 1903. 21. I. JOGÁSZ ÉLET 136 minden kétséget kizáró módon kimutatható azonban Savignyról, hogy indirekté szerződésnek tekinti i teljesítést. „Es kommt der Vertrag ... auch zur Auflösung der Obligation vór"1*), mondja Savigny, mely kijelentése nem értelmezhető másképpen, mint úgy, hogy Savigny minden kötelmet megszüntető módot, tehát az azok között főhelyet betöltő solutiot is, sze_' ződésnek tartja. Windscheid,^') a szerződési elmélet legkiválóbb representánsa, azt mondja, hogy amint a szerződő felek consensusa idézi elő, hogy a szolgáltatott és a hitelező által átvett vagyonszaporulat, kötelmet megszüntető hatással ruháztassék fel, azonképpen ez a consensus a döntő, több követelés és egy teljesítés fennállása esetén abban a tekintetben, hogy a kötelmek közül melvik szűnjön meg a teliesítés által. Koch,61) Henrid?') Römer,18) Stölzel,™) mindanvnyian kifejezetten a szerződési elmélet alapján áldanak. Endemann20) és Planck2*) szerint, teljesítési szerződésre van szükség, ha a hitelezőnek a teljesített szolgáltatást el kell fogadni. „Die Mitwirkung des Gláubigers, stellt eine Rechtsgescháftliche Erklárung dar", — mondja Endemann22) ,.inhaltlich kann sie nur die Zustimmimg, dass die amrebotene Leistung als Erfüllung angenommen wird, bedeuten. Wirchliche Erfüllung beruht auf dem Tatbestande einer vertragsmassigen Einigung." A szerződési elmélet ellenesei közül Kohler2-) helyteleníti azt a felfogást, hogy a teljesítés, az adós és a hitelező között létrejövő kétoldalú jogügyletnek tekintessék. Szerinte a jogi hatás előidézéséhez, esetleg szükség van egy kétoldalú szerződésre (pld. a tulajdonjog átruházásához), ilyenkor azonban ez a Dostulatum a jogi hatás és nem pedig a teljesítéskedvéért áll fenn. A szerződési elmélet ellenfelei közzé tartoznak Mommsen24), SchoHmeyer2^) és Gruchot20) is. Telu) L. Savigny: Sy.st.ein des römisehen Kerhts. Berlin, 1840. III. köt. 312. ]. ") L. Windscheid: Lehrhuch <lo.s PandpktPnreHits. Frankfurt a. M. 1900. II. köt. 294—314. lapokat. in) Koch C. F.: Alig. Landsrpeht für die preu»si«ch.p StaAten! 8. kiadás, Berlin. 188fí. 347. I. ") Henrici: Über dip Frage auf welr-he vom mphreren Fordprungpn ei,ne gclei-stete Zalhlunjr abmrecluipn ist. (Jherings Jahrbüchcr, XIV. köt. Bonn. 1874.) 428—432. lapokat. ls) L. Römer: Bpi,trü»v yjur Lchrc von der Ertü lung der Ob ligát ion naeh genipinpin Rpeht mit besonderer Berü>ksiehtigiii)» der Beweislast (Zeitschrift für das gi^amnito Handelisrpelit. Stuttgart. 1878. 23. kötet.) 1. ós köv. lapoíkat. Adolf Fr. Stölzel: Schulüng für dip zivil. Praxis. II. 2. kiad. Bprün. 1898. 156 J. 20) Endemann: Lehrbueih defc bürger iohen Reehk 8; kia I. Berlin. 1902. 794. én köv. 1. =') Planck: Kommpntar zum B. G. B. II. kiad. JiPilin. 1898. 141. 1. -) Endemann: Lphrbuch <les hürgprlifhpu -Rpcht--. 3. kiad. Berlin. 1902. 798. 1. -1) Kohler: Jahrbüeher für Dogmaitik. XVII. kö,t. 2(11. ;'s köv. ].: ,.E> igt unrichtig, wqpni iimncr und imnipr behaupteH wird,, dass die Erfüllung ein zweiseitiges, /.wischen Schuldnor und G!aubiger abgeschlo.sspnp-', Rechtsgescháft sei." -4) L. Mommsen: Mora.. Brauvnsohwpjg. 18:15. i:»,7. I. *) L. SchoHmeyer: Scliuldvcrhaltnis-c Bcilin. 1897. 275. !. '-") L. Gruchot: Dip J>hne von der Za-hlung der Geldscbuld. Berlin. 1871. T. 12. ],.