Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 9. szám - Szádeczky Kardoss Lajos dr.: A székely nemzet története és alkotmánya. Budapest 1927. 400 l. [Könyvismertetés]

ÍO MISKOLCI JOGASZÉLET (102) exereitus), vagy kapitány (capitaneus sedis), ki a hadügy irányítója és a törvénykezés együk clnöktársa volt, A székek közigazgatási és törvénykezési főtisztviselői a szék és királybírók voltak. A bíráskodás a szókbíró (index terrestris) teendője volt, ki a kapitánnyal és székül ökkel együtt, tartott, törvénynapokat, 6 a törvényszék tnlajdonképeni elnöke. A székbírói tisztséget évenként választás útján töltöttiék be. A királybírák (index regius) nyomait 1407-ben találják és azok eleinte ellenőrző szervek. Eleinte kinevezett, de utóbb Bethlen Gábor óta (1613.) választott köztisztviselők és az 1690-iki diploma is esak a megerősítést tartotta fenn a király részére. A király- vagy főkirálybírák mellett az alkirály-bíráik (viceiudex) vezették a fiúszékek törvénykezését . A szék további tisztviselői a székülök vagy széktartók (iurati assessores), kik a bírák és kapitányok elnöklete alatt ítéltek. Számuk 12 volt. Utóbb külön jegyzők (1562) is szerepeltek. A XVIIT. században tűnik fel a duló, mint közigazgatási szerv, aki a. vármegyei szolgabírónak felel meg. Minden járásban a szék választotta évenként. A XVIII. században találkozunk még az adószedőkkel j(exaetor), számvevőkkel (pereeptor), adókirovókkal (repartitor), továbbá a levéltárossal, irrattárossal, íródeákkal és porkolábbal. Igen szépen ismerteti a tudós szerző a rendisén kialakuláséit a székelyeknél, ami a XV. és XVI. századra esik. A székelyek eleinte valamennyien szabadok és nemesek voltak. Jobbágy, szolga nem akadt köztük. Mivel a. székelység területén ius regium nem illette a, királyt, azért a székely birtokjoga. még a magyar nemesénél is szilárdabb :^jÉöIt,-A -székely birtoka, nemcsak megszakadás, hanem hűtlenség esetén sem. szállott a kin estárra. A székelység — sieulitas — a nemesei jogoknak sajátságos tartalmát jelenti, mely eltér a magyar nemessség, de a kunok és jászok n'mesi szabadságtól is. A székely sicúlitas-a fennmaradt a. magyar korona bármelyik területén. Idő folyamán a vagyon és az ez alapján teljesítendő katonai kötelezettségek a társadalmi és rendi osztályozásnak újabb alánul szolgáltak. Lassú fejlődés eredménye volt, hogy kialakult a székelyeknél a vagyonkülönbség alánján az előkelő-mk, főember ek-m^k (seniores seu maiores) és a közrendüek-nck (eommunitas) rendje. Mátyás király 1473-ban intézményesen szabályozza a székelyek rendi tagozódását és ez időtől kezdve a ló fő és gyalog renddé válik a székelység. TT. Ulászló 1499-iki kiváltságlevelében megkülönböztette a nemes és nem-nemes székelyeket és ezen időtől fogva a székelységnek egykori egységes eommunitása három rendre oszlik: a főemberek (seniores, primores), a lói ók (primipili, equites) és a köztién (eommunitas, nlebeji) rendjére, utóbb (XVI. sz.) nevezik ezeket pixidarii. puskás gyalogok, vagy darahoníöfc-nak is A főemberekhez tartoztak azok, akiknek legalább három nvil földjük volt, a lófők voltak azok, kiknek tehetségük volt ahoz, hogy lovon harcoljanak és akik ezt nem. tehették, azok tartoztak a közrend- vagy köznéphez. Kasztot nem alkottak, mert lustrum alkalmával egyik osztályból a másikba juthattak, akik megvagyonosodtak és viszont, akik elszegényedtek, a lófők, vagy köznépek sorába szálltak alá. A székely nemesség-közelebbi meghatározásával kronologikus adatok felsorakoztatásával részletesen foglalkozik még a fáradhatatlan szerző: A székely nemes voltának" egyik következménye volt az általános hadkötelezettség és mivel Veranesics Antal emlékiratai szerint a. székelyek „régi vitézségük nagyszerűségében bizakodva keményen harcolnak," a szerző külön érdekes fejezetben megismertet bennünket a székelyek egész hadszervezetével. A székelyek adózásának is a középkorban külön fejezet jut,-amelyben a szerző minuciózus oklevélidézetekkel szemünk elé állítja az ökörsütés, sigtuitura boum, kialakulását, fejlődését és jelentőségét. Az Ökörsütés tulaj doniképen nem adószámba ment, mivel a székelyek nemességüknél fogva adómentesek, hanem a. királynak bizonyos ünnepies alkalomkor (pl. koronázás, elsőszülött fiú születése, lakodalom, stb.) való megajándékozása. A székelyek ilyen alkalmakkor teleikként, 'utóbb 4_6 ökör után egy-egy ökört adtak, amelyre a király, vagy a szék nevének kezdőbetűjét szokták volt rásütni. Az ökörsütés nemzeti ajándék volt a székelyek részéről, de utóbb II. Lajos korában már pénzbeli segély adó — subsidium — jelleget nyert, Egy-egy ökörsütés 36-—40.000 ökröt is jelentett a királynak, de utóbb csak harmadik rendhez tartozó köznépek fizették és így leapadt az .ökrök száma. 12.000-re, Az ökrök behajtását a m. kir. kamara végezte. Székenként történt az ökrök felhajtása Tordára, az erdélyi kamara székhelyére. A felhajtás sok panaszra szolgáltatott okot, mivel az ökörcsordák útközben egész legelöket pusztítottak el és egyéb súlyos károkat is okoztak. Az ökörsütés nem volt többé fenntartható, mikor az ország fővárosa. Pozsony, illetve a király székhelye Bécs lett, mert oda már nem. lehetett az Ökörcsórdákat felhajtani. A szerző a székely nemzet alkotmányának ismertet ése után. áttér a székelyek történetének megírására. Széles alapon, de a munka terjedelme miatt mégis csak kivonatolt formában kapjuk a, székely nemzet dicső (történetét számos fejezetben a legújabb korig. A szerző előadása élénk és jóllehet sokszor az adatok halmaza .nagy próbára tette az írót, mégis mindig megtalálta a ..helyes kivezető útat és kaleidoszkopszerüen, változatosan állítja elénk a székely nemzet viszontagságos sorsát és. jeles erényeit. Há figyelemmel végig olvassuk a, fejezeteiket, akkor tudjuk csak igazán értékelni a székelyeket, kik vérükkel ismételten áztatták e földet, melyet most ..ideiren hódítók" gyávaságukkal elvitatni merészelnek. A vitéz székelv nemzel mártíromsága tetem ne hívja-Európa kultúrnépeit. hiszen évszázadokon át ők alkották a pronuunaculum Christianismi-t, tehát a müveit nyugati népek fejlődését ia bátor, halálra elszánt; székelyek tették egvkor lehetővé. A székkel v nemzet e dicső történelme figyelmet érdemel Európa vezető nemzetei részéről. E helyen nem foglalkozhatunk részletesebben a székely nemzet nagy múltjának ismertetésével.'mert mi főleg a munka jogtörténeti vonatkozásait, és jelességcit óhajtottuk kidomborítani. A szerző a székelv nemzel történetének tárgyalásánál ismételten közbeiktatott' fejezetek"!, amelyekben a székelyek adózására, hadi szervezetére, rendiségére (lófők. vörös-darabontok, szabad, székelvek.• jobbágyok), várszolsálatára, határőrzésére (örállók-pláiások) nézve kapunk világos bepillantást az erdélyi fejedelmek korában. A székely városokról szóló fejezet nemcsak értékes kul túrni stóriai, hanem becses jogtörténeti' rajz is. Külön megragadó olvasmány a székely - határőrsé"' szervezéséről szóló rész, ahol imár a székely nemzet legújabb katonai jelentőségével is számot vet a szerző. "Rövid áltekintést kapunk meff a. székelyeknek 184S/49-iki szabadságharcaikban való dicső szerepléséről és » szabadságharctól a, világháborúig szóló részben a legújabb évtizedek küzdelmeiről. A szerző drámai erejű befejezésül közli a székely puccs történetét 1877-ben. Nemcsak komoly, értékes köztörténeti munkával állunk szemben, hanem alkotmány- és jogtörténelmi irodalmunknak is jó szolgálatot tesz a munka, mely tárgyilagos higgadtságával, szigorú tudományos apparátus eriticusával és élvezetes előadásával meggyőző erővel hat az olvasóra. Kívánatos, hogy a magyar alkotmány- és jogtör-