Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 9. szám - Szádeczky Kardoss Lajos dr.: A székely nemzet története és alkotmánya. Budapest 1927. 400 l. [Könyvismertetés]

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 9 megbolygatását, de teljes kivetkőztetését tűzték ki célul. Evégből 'botorul hirdetni meri a hivatalos oláh álláspontot román és francia nyelven megjelent munkákban, ami azt. próbálja beigazolni, hogy a székelyek végeredményképen elmagyarosodott oláhok. E nyilvánvaló történelemhamisítás ellen síkra szállt már ismételten Szádeczky Kardoss Lajos, legkiválóbb történettudósaink egyike, ki tanulmányában1) és cikkeiben2) pozdorjává törte Jorga és társainak érvelését. Szádeczky Kardoss Lajosé az érdem, hogy most teljes egészében megkapjuk a székely nemzet történetet és alkotmányának részletes ismertetését. Szádeczky Kardoss Lajos egyenesen hivatva [volt e feladatra, hiszen ő még mint kolozsvári egyetemi tanár Szabó Károlynak, a „Székely Oklevéltár" kiadójának elhalálozása után vállalkozott arra, hogy az • Oklevéltárnak már megjelent három kötetét még négy új vaskos kötettel kiegészítse és befejezze. Forráspublikációi mellett alapvető önálló tanulmányokkal is gazdagította történetirodalmunkat, melyekben a székely nemzet köc- és jogtörténetének nem egy bonyolult és nehéz kérdését tisztázta. Buzdította továbbá tanítványait, hogy a székely nemzet dicső múltjából dolgozzanak fel részletkérdéseket és több ilyen értekezés ma is számottevő irodalmunkban.3) A jeles tudós maga a székely nemzet történetének nagy anyagát évtizedek fáradságos és kitartó munkájával összegyűjtötte és hozzálátott a nagyszabású, alapvető munka megírásához. A közel 60 ívre terjedő imponáló munka, mely két vaskos kötetre terjed, elkészült és a bírálóbizottság '-annak kiadását javasolta, mert alaposnak és monumentális jellegűnek találta. A közben kitört világháború, 1916-ban az oláh betörés Erdélybe, majd az olá, hpfe liiyeretés^,, dg, U|Q^I>..Erdély.el vesztése, az ősz tudósnak Erdélyből való menekülése s mindezen körülmények e munka kiadását lehetetlenné tették. Utóbb a munkabérek felszökkenése egyre jobban latolták a munka kiadását, melyre pedig már politikai és külügyi szempontból egyaránt égetően szükség volt. Csakhamar a Csonka országban élő székelyek „Harciita>-váralja jelképes székely községe" címen előfizetési felhívást, bocsátottak ki és lehetővé tették Á munka 25 ívnyi rövidített terjedelemben való kiadását Rendkívül sajnálhatjuk, hogy az értékes munka, mely szigorú tudományos módszerekkel és teljes tárgyilagossáírqral készült el, nem jelenhetett meg, — anyagi erő hiányában, — a maga teljességében. Reméljük azonban, hosrv most, mikor a. Masryar Tudományos Akadémia a gróf Vigyázó-féle hagyaték révén nagyobb Összeggel fog rendelkezni ilyen nemzeti szempontból is nélkülözhetetlen munka kiadásáról gondoskodni fog. Nemzeti kötelességünkké válik, hogy az élet-halál küzdelmet vívó derék székely nemzet története és alkotmánya a maga teljességében minél szélesebb körben ismeretessé váljék és dicső mulfiának ismerete buzdításul szolgáljon nekik és nekünk a súlvos mesroróbáltatások ideién. E nagyszabású munka alapján felhívhatjuk a külföld fisryelmét. is a székely nemzet jelenlegi rettenetes helyzetére. Szádeczky Kardoss Lajos rövidített kiadásban megjelent munkája addig is míg az egész munka meg nem jelenhetik, már felette értékes szolgálatot tesz, mert! a legújabb irodalom és az öszcs okleveles anyag figyelembe J) Szádeczky Lajos: Á .,tündér" Erdély. Székelyek és oláhok. A székelyek rokonságának meséje. Budapest, 1925. 2) Magyarság 1927. jún. 1. számában. ') Pl. Cönnert János, A székelyek intézményei. Kolozsvár. 19.01. — Die Rechten der Székler. Nagyszeben. 1903/5. — A székelyek alkotmánya. (Ford. Balásy Dénes) Székelyudvarhely, 1906. — Vass Miklós meg összeállította és közzétette az Erdélyi Múzeum 1900. évf.-ban a „királyi könyvek" székely okleveleit, sfcb-.' vételével világos, tiszta képet nyújt a székelyek történetének dioső múltjáról és sajátságos, eredeti vonásokat feltüntető alkotmányukról. A jeles iszerző mestere a tollnak s a köztörténeti részeket, melyeket csak vázlatszerüen közölhetett, mindig értékes alkotmányjogi, továbbá művelődés- ,és gaedaságtörténelmi fejezetekkel elevenítette fel és ezáltal érdekfeszítő olvasmánnyá tette tudományos müvét, Ügyes, szép összefoglalást adott a székelyek eredetéről. Ismertette tárgyilagos kritikával és éles iudiciummal a székelyek eredetére vonatkozó összes eddigi elméleteket és -alaposan megindokolta a maga felfogását, mely szerint, „a székelyek nem mások, mint a Konstantin császár által kabaroknak nevezett, de tartományukról magukat valószínűleg szikelieknek mondott, avagy a kabarokkal együtt csatlakozó szikek (szikeliek), a perzsák szerint bolgár (azaz hun eredetű) eszegetek.'' E szerint a székelyek még a Fekete-tenger keleti partvidékén csatlakoztak magyarokhoz, kikkel együtt költöztek Etelközbe, .majd az új hazában Erdély keleti határszéleire, ahol fenntartották a hún hagyományok emlékezetét. Igen értékes megállapításokat tett a tudós szerző a. székelyek erdélyi megtelepedésének kérdésében és részletesen tisztázta a székely nemek, ágak és a földközösség nagyhorderejű intézményeit. Szembeszállt itt különösen Erdélyi László véleményével, aki a székelvekben aldunai bolgár hadifoglyokat vélt látni. A székelyek, mint ősi honfoglalók jelentek meg Erdélyben, ahol ennek következtében ,.joc/i intézményei régebbiek, mint a magyar királyság alkotmánya." A törzs- és nemzetiségi szervezet, a földrajzilag nehezebben megközelíthető Erdélv különállása miatt, fennmaradt még akkor is, mikor Szent István az -anva országban már megtörte az ősi államszervezetnek e két közkötelékét. Az erdélyi székelyeket nagv erdőségek, hegyek •választják el az egyéb törzsektől s ezért a törzsi szervezet itt. i«t külvilágtól elszigetelve, fenntartotta magát més" a XVT. században is. A székelyek törzse hat nemre és minden nem megint négy áffra oszlott. A székelyek közigazgatási területeit utóbb székek-r\?k (sedesv) nevezték . és ezek pótolták náluk a vármegyéket. A szék-rendszert a. székelvek a szászoktól vették át a XIV században és megkülönböztetünk íö- vagy anvaszékeket és fiúszékeket (sedes filialusL A központi, legjelentékenyebb anvaszék volt Udvarhely, n+ána következett sorrendben Maros-szék. majd Három-szék (mely eredetileer három külön szék: Sensi. Kezdi és Orbai) volt. Az Olt folyó völgyében alakult a Csik-szék, utóbb ez hármas székké alakult át . még pedig a Kászon-, Fel- és Alcsik székkel -gyarapodott. Az Összes főszékek száma hét és a fiúszékeké 5-—6 volt, A székely székek hatásköre r. katonai, bíráskodási, azaz törvénykezési és közigazgatási ügyekre terjedt, 'ki. TVI>.gyar közjogi szempontból az összes székek együttesen alkotnak egy vármegyét, amelynek élén állott a comes Sicidorvm, a, székelyek ispánja. °ki mint kinevezett köztistviselő. a királyi hatalom képviselője és a székelvek közös legfőbb tisztje „főkormányzó, fővezér és főbíró volt egy személyben." A székely ispán tekintélyét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a XV. századtól kezdve az erdélyi vajdák és a XVT—XVII. században az erdélyi fejedelmek viselik egyúttal a. székely ispán i méltóságot, is, sőt Mária Terézia is felvette címei közé. A székely ispán rendesen szolnoki főispán is, sőt a szászok úgynevezett „két széke" (Meggyes, Selyk, Besztercze és a Bárcaság.) is 1402-ig a székely ispán hatósága, alatt állott. A székely ispánság súlyát mutat ja az is, hogy már kezdettől fogva versenyeztek annak elnyeréséért az ország nagyjai. Az egyes székely székek élén állott a hadnagy (maior