Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 9. szám - Szádeczky Kardoss Lajos dr.: A székely nemzet története és alkotmánya. Budapest 1927. 400 l. [Könyvismertetés]

MISKOLCI JOGÁSZÉLET (100) 4. A községi háztartások a kereseti adó helyett. más állandóbb adónemmel" lennének kárpótolandók. Itt reális jövedelemforrásként, jelentkezik: a házadó.'' Nagyban és egészében fenti kívánságok a szakkörök 5 év alatt hangoztatott javaslataival egyeznek meg. A törvényelőkészítés során már szinte elhatározott, dolog a vármegyék önálló adóztatási jogának visszaállítása, ezzel a kérdéssel tovább nem időzöm. Már a szanálás kezdetén e kérdés volt a rendeletek elleni harcok tengelye. A szakkörök már akkor harcoltak a két heterogén irányú költségvetés egybekapcsolása ellen, különösen akkor, midőn a vármegyei hivatalos bürokratikus munkák szaporodása a költségvetésük szükségleti részén erősen érezhetővé vált. A községek háztartása mai rendezését a tisztviselő létszámemelésének megelőzését a hivatali munkával való túlterheltség csökkentésével kellene kezdeni: az egyszerűsítéssel a közigazgatási eljárásokban, a szóbeliség rendszere kitágításával az ügyintézésben,, felesleges fórumok törlésével. Az idő, terjedelem, a munka természetének tekintetbe vétele nélkül, rendszertelen munkatehernek a községekre rakása, — sokszor nagyon is elvont, problematikus, minden gyakorlati haszon nélküli munkálatokkal terhelése ellen a jegyzők sokszor felemelték tiltakozó szavukat.. Meg is jelölték a rendezés módját, mely abban kulminált,, hogy meg kell szüntetni a. mostani sok-sok felettes hatóság közvetlen rendelkezési jogát nagyobb, önállóbb munkálatok elrendelése tekintetében: nagyobb, többnapi, heti munkaidőt igénylő munkálat elrendelésre csak a Belügyminiszternek legyen joga a jövőben, ilyen rendeletek csak az ő ellenjegyzése után legyenek végrehajthatók, így okszerűbben és egyenletesebben les/, a községi tisztviselő munkaideje, munkaereje kihasználható, a túlterheléstől megóvható. ;i munka minőségének nivója biztosítható, egyben biztosítható az, hogy további létszámemelés nélkül a községekben a hivatali munka zökkenő nélkül tovább vihető legyen. Mélyreható rendszerbeli változás nélkül tartós és gyökeres javulás nem remélhető. Erre is megvan a remény a községi törvény tervbe vett átalakítása során, hogy a helyhatósági berendezkedésben a kor kívánalmai érvényesülnek. f4yökeres reformokat nem várhatunk, de szükségtelenek, sőt veszedelmesek is, ebben a lekintétben is népünk konzervatív alaptermészetéi kell respektálnunk, mely ugrásokat nem bír el, de történeti alkotmányunk szélleméből kifolyólag is ez a módszer kötelez bennünket. A helyhatósági adózásnak minden tagadás ellenére is bizonyos tekintetben felsőbb felügyelet alatt kell maradnia addig a határig, amíg egyrészt a felügyelet szertelenségbe nem csap, másrészt, a helyi szükségletek 100%-os kielégítését nem gátolja. Az előbbi ügyeljen arra, hogy a túlfűtött ambíció lehetetlen feladatok megoldása elé a helyi adózást, ne állítsa, másrészt roeeptszerti felülvizsgálati módszerek ne érvényesülhessenek, a költségvetések felülvizsgálata a község tényleges szükségleteibe mért. egyedi munka legyen, a község kívánságait respektáló és törekvéseivel szemben megértő, támogató, jóindulatú, nem gátló; csak a segítés gondolata, vezesse a felügyeleti hatóságot munkájában. A felügyeleti hatóság az egyenlő adóztatás elvét úgy szolgálhatja a legigazságosabban, ha a háztartások rendezése során a. községi költségvetések mai rendszerét megváltoztatja, Külön választja az igazgatási, állandóan viszszatérő szükségleteket a különleges (pl. egyházi, iskolai, stb.) terhektől, ezek csoportját külön bírálja el. A közigazgatási szükségletektől élesen elválasztandók a. beruházási szükségletek. Amennyiben a. kormányzat ragaszkodik a pót adó % kötött rendszeréhez, ez tisztán a. közigazgatási állandó szükségletek viszonylatában kerülhet szóba, az államsegélyek tisztán és kizárólag csak ezen szükségletek csökkentésére lennének fordíthatók. Az egyházi, iskolai, beruházási, egyéb nem a községek átlagában előforduló rendszeres szükségleteknek az adóalaphoz viszonyitott kivetési %-szerű hányadosai összeadva képeznénk a községi pótadó kivetési kulcsát. Ezenkívül lennének az érdekeltségekre kivetendő a mezőőrzés, az éjjeli őrzés költségei, mert hisz ezen terhek viselése alól a külön mező- és éjjeliőrt, tartó, rendszerint nagyobb adózókat mentesíteni kellene. Az általános kereseti adó folyton fluktuáló tétele helyett a házadó lenne átengedendő, a termelök kedvezményes borfogyasztási adója a mai nyomorúságos borértékesítési viszonyokra való tekintettel törlendő volna. A mai állandóan hullámzó kamatviszonyok mellett megengedendő lenne a tőkeképzés ott, ahol azt a költségvetési helyzet megengedi és arra valamely megoldandó nagyobb feladat, érdekében szükség van. (pl. községház, iskola, népház, stb. építése.) így elérhető lenne nagyobb terheknek, vagy azok egy részének több év közötti megosztása. Különösen alkalmas volna ilyen, — a falusi nép kultúrabeli szintjének emelése céljából — a vadászati haszonbérek több éven való fezaurálása, sok-sok vitát kerülnének el vele, amíg a vadászati haszonbérek a mai felosztási rendszer mellett szétforgácsolódva elvesznek a köz nagy kárára. A községi háztartások mikénti rendezésén fog múlni a falvak és azok népének jövője. Ezen a jövőn nyugszik az ország nyugalma, fejlődése, gazdasági, emiberanyágbeli és kultúrabeli ereje. Különösen a falu elhanyagolt termelési rendszere az, mely a jövőben a legnagyobb áldozatokat kívánja meg. A gabonatermelés minőségi és mennyiségbeli feljavítása, a tömeggyümölcstermelés megkedvel-tetése és meghonosítása, az ipari növények termelésének bevezetése: az ipari nyersanyagtermelés azok a kérdések, melyekkel él vagy bukik a falu. Nagyvonalú háztartási reformot várnak a magyar falvak, mely elsősorban igazságossága mellett a régen óhajtott megnyugvást keltse, másrészt a falvak érdekei védelmében belekapcsolódjon az egységes magyar közgazdasági programúiba. Ne lásson a belügy-, a kultusz-, a földmivelésügyi resszortban idegent, hanem, ott is csak segítőtársat, az egységes cél eléréséhez segítő kezet; mert a falu nem resszort, hanem a magyar földnek egy egységes darabja! Förhéncz Sándor. V Szádeczky Kardoss Lajos dr.: A székely nemzet története és alkotmánya. Budapest, 1927. IV. &. 400.1. A székelyek eredete és alkotmánya, mely eredeti fejlődést tüntet fel, már évtizedeken át. foglalkoztatta hisztorikusainkat, jogtörténészeinket és nyelvésztudósainkat egyaránt. Sőt újabban már az oláh történetírók is sovinisztikus szemszögből hozzászóltak a székelyek eredetének sokat megvitatott kérdéséhez és teljesen képtelen elmélettel — a székelyeknek az elmagyarosodott, dák-seytha eredetű oláhoktól való származását — merészelték, tudományos alátámasztás nélkül, hirdetni. A székely nemzet 'ma, a trianoni békediktátum óta, politikumot jelent a román állam szempontjából és a ro-1 mánok igazi balkáni atrocitással, meg akarják törni annak ellenállóképességét és nemzeti összetartásának nemcsak