Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 9. szám - A községek háztartásának rendezése

Ml MISKOLCI JOGÁSZÉLET 7 községek vezetőit. A költségvetések szigorúbb felülvizsgálata, a községek bevételeinek állandó összébbzsiigorodása következtében az ilyen címen rendelkezésre álló összegek csekélysége nem valami csalogató és könnyű préda lévén, ritkulnak az ilyen látogatások- és felsőbb rendeletek, de a községeknek sok-sok jobbsorsra érdemes, összeségében nagy vagyonra becsülhető pénze úszott el ezen a réven a megsemmisülésbe. A felsorolt előnyöket és főbb hátrányokat szülte a községek háztartásának a szanálása. A községi háztartások ti. n. szanálásának volt egy kényszerű velejárója, az állami pénzügyek szanálásának mintájára : a tisztviselői 1 ét számcsökkentés. Az érdekeltség hiába hivatkozott arra a, körülményre, nosry az állami intézmények létszámcsökkentése nem szolgálhat például a községek létszámviszonyai megítélésénél, mert a Nagymagyarországra méretezett központi állami hivataloknak a menekültekkel felszaporodott állami tisztviselői létszáma csökkentése már a hivatalok és tisztviselők elhelyezése, foglalkoztatása érdekében is elkerülhetetlen volt, viszont a községek létszámcsökkentését Trianonban végezték el, a megmaradt községeknek nemcsak a teljes lélekszáma maradt meg, de feladataik a háború után megsokasodtak: mégis a községek sem kerülhették el a keserű poharat. Begyakorolt tisztviselőket voltak kénytelenek a községek elbocsátani, állásokat megszüntetni és alacsonyabb minősítésű és képességű tisztviselőkkel pótolni. A létszámcsökkentésnek a községek feladatai csökkentése lelt volna a velejárója, a közigazgatási eljárás egyszerűsítése szinte elengedhetetlen követelménye. Mindez azonban nem következett be. sőt a háború előtti jogi igiaz•t'^U'.y. helyébe téoő és lassan kiépülő közgazdasági igazgalás terén, szociális igazgatás intenzivebb kiépítése során rehgeteg új feladat tolult a községi igazgatás elé. A községek háztartásának szigorú es szűk keretek közé szorítása nem ment simán. A községek és a vármegvék erélyes és szekszerűség tekintetében megdönt betellen érvelésével szemben nem ritkán találkozunk a laikus közönség tájékozatlanságát számításba vett demagógiával: a községek, vármegyék és városok luxuriőz építkezéseiről, fényűzőén berendezett községi főjegyzői irodákról, kastélvszerűen túlméretezett önkormányzati tisztviselői illetménylakásról, stb. * A laikus közönség előtt az adóterhek csökkentésének jelszava nagyon kedves és régenvárt megváltásnak látszott, azonban csalódott a jelszavakban. A gazdák különösen élesen fordultuk szembe a helvhatósági adóztatásokkal, azonban ma már ők is belátják, hogy az adócsökkentési jelszó csalfa szivárványnál nem volt egyéb, megszűnt agítáeióiuk a helvhatósági adóztatással szemben és a hibát már ők is ott látják, ahol a szanálás kezdetén a helvhatósági szakemberek megjelölték: a helyhatóságokra át hárít ett túlméretezett valóiában állami feladatot képező terhekben. A községek annyi érdekeiktől távoleső célokra •kénytelenek áldozni kötött fedezeti forrásaikból, hogy ezek- a terhek lehetetlenné teszik részükre a saját helyi szükségleteikre, saját elhatározásaik alapján és céljaikra szándékolt adózási. A helyi érdekek kiszorulnak a költségvetésekből az áthárított terhek miatt. A kormányzat a momentán helyzet javítása célzatával a helyhatóságokkal szemben a segélyezéssel kisérletezett. A helyhatóságok igazgatási költségei enyhítésére a költségvetések felülvizsgálata alkalmával egyedi elbírálás alapján a községek segélyezése céljára az alispánoknak bizonyos összegű segélyátalányokat bocsátott a rendelkezésére, akik a segély összegét saját belátásuk szerint osztották fel. Az alispánok, főleg ezek szakközegei a vm. számvevőségek az 50%-os közs. pótadó maximumot, mint kiriad falat respektálva azokat a községeket segélyezték, melyek ezen maximum keretében kötelezettségeiknek eleget tenni képtelennek voltak, ezeknek adták az állami ellátmányból rendelkezésükre álló segélyösszegeket. A segélyezés ezen rendszere újabb adóztatási egyenlőtlenségekhez vezetett, pedig éppen az adóztatás egyenlővé tétele volt a célja. Ugyanis a községek terhei nem egyéniőek amellett, hogy az adófizető terhei egyenlőnek mondhatók országszerte. Vannak községek, melyeknek a. költségvetésében pl. egyházi javadalmasok illetményei, elemi iskolai terhek nem fordulnak elő, viszont vannak községek, melyek — egyvallású lakosság esetén —, a oanonica visita-tionális okmányok alapján a párbér kivételével az egyházi javadalmasok illetményeit, továbbá a felekezeti jellegű népiskola összes személyi és dologi kiadásait, mint iskolafenntartók viselni kötelesek. Vannak községek, melyek minden beruházástól tartózkodtak az elmúlt nehéz idők alatt, viszont vannak községek, melyek értékes objektumokkal szaporították leltári vagyonukat. A segély elosztásánál nem lévén egyéb vezérlő szempont, csak a közs. póíadó maximum betartása, a,z egyházi, iskolai terheket és a nagy adósság kamatokat viselő községek között oszlott cl a nagv segély összeg és azok a községek, amelyek teljes pótadójukkal úgyszólván csak az áthárított állami terhek és a megsokasodott adminisztrációs költségeiket fedezték csupán nem nyertek segélyt. A 'segélyezett községek adófizetői, amikor így menekültek az egyházi, iskolai terhek viselésétől, a vagyonukat növelő objektumok adósságai amortizációjának terhétől, ezeket helyettük végeredményben az állam fedezte, akkor a nem segélyezett községek adófizetői az 50%-os községi pótadó mellett még vis"lni kénytelenek az egyházi pőtadókat. Az egyenlő teherviselés helyett; állami segélyezés hozta létre így az egyenlőtlenséget, céljával szöges ellentétben. A községi helyhatósági adózás mai rendszerének tarthatatlansága ma már a köztudatban él. A kormányzat ezeken az állapotokon.feltétlen segíteni óhajt, a szanálás óta eltelt 5 év eredményeiből leszűrhető tanulság alánján/A közönség is ráeszmélt a szanáláskor hirdetett, jelszavak talmi voltára és éppen a. napjainkban foglalta össze a gazdák fiatal, de életerős szerve a Mezőgazdasági Kamara ebbeli kívánságait. A napilapok is hozták 0929. aug. 14.) ezen kívánságokat és azt hiszem nom lesz érdektelen azok kivonatos közlésének megismétlése : ..1. Revideálndók mindazok a hozzájárulások, illetve terhek, melyeket ú^v a medvéi, mint a községi költségvetésekben, mint fixen előírt tételeket kell beállítani. E tételek összegszerűen évről-évre emelkednek, mindig újabb és úiabb ilven terhek zúdulnak a községekre, amennyiben úgyszólván minden res-szort e téren úiabb és úiabb követelménvekkel áll elő — télies jóhiszeműséggel ném tudván. hogy a különböző tárcák már ilyen összegszerű követelménvekkel felléptek. 2. Visszaállítandó a megyei pótadó vagvis. hótgV p. megve vesse ki a s«nát szükségletét külön adó al^V-. iában. "Fiz a többi adóval e<rvütt lenne, beszedendő, így megszűnne n folvtonos harc a községi, az állami és a megyei hozzáiárnlás beszel gá Itatás^ körül. A megye rendszeresebben jutna bevételeihez, a kivetés igazságosabb lenne a városi és községi lakosság arányosnbhan7)artieinálna a terheken. A régi vármegyei pófadőn kívül természetesen visszaállítandó lenne a békeidőben szokásos állami hozzájárulás. 3. Kimondandó, hogy a megyei pótadóval pótlékolható a. földadó, a házadó, a társulati és tantiem adón kívül , a százalékos kulcs alapján kivetett kereseti adó is.