Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 9. szám - A községek háztartásának rendezése

MISKOLCI JOGÁSZÉLET Átengedi bevételül a községeknek az „italmérési illetéket" az u. n; regálé bevételeket, a 90-es években a községektől megváltott és állami kötvényekkel kifizetett községi italmérési jogok jövedelmét, a közben elértéktelenedett kötvénykamatok helyett. Átengedi a kormányzat, az addigi I—IV. osztályú állami kereseti adó helyébe lépő általános kereset adó bevételeket és a fogyasztási adó jövedelmeket, melyeket addig az államtól a községek egyezségi összegek ellenében béreltek . Az átengedett, jövedelmek az italmérési illetéken kívül, mely 3 éveriként kerül megállapításra, állandóan változó, inkább mondhatni csökkenő tendenciájú bevételt biztosít: a kereskedők, földbérlők ált. kereseti adója ós a fogyasztási adó elsősorban van kitéve a gazdasági válság okozta kisebb fogyasztás miatt a csökkenésnek. Ezen átengedett jövedelmek ellenében nagy összegű, áí hárít ott terheket rakott a szanálás a községek vállaira. Elsősorban kell említenünk a vármegyék önálló adóztatási jogának az aniiullálását. Az addig törvény alapján gyakorolt pótadózási jogot a szanálási rendeletek a vármegyéktől megvonták és költségvetési hiányukat a községek között „vármegyei hozzájárulás" címén a községek között felosztva azok költségvetéseibe állították be. A legtöbb községben már maga ez az egy és összegében évente emelkedő tétel teljesen absorbeálta a fentebb ismertetett jövedelmi többletet, nem is szólva, a többi áthárított, eredetileg állami terhet képező teherről. A községi tisztviselőket a község választja ugyan, de az állami feladatokat is úgy kell ellátniuk, mintha, azok tisztán községi feladatok lennének. Ezen a községi jegyzői álás történeti fejlődés során a közs. jegyzőkre hárított, állami teendők ellátása ellenében az állam viselte az alapilletményen tul a jegyzők korp.ótlékait, családi pótlékát, a seg-édje-gyzűi .fizetéseket. Viselte 100%-ban az állam a körorvosi illetmények terhét. A szanálással ezen terheket teljes egészükben a községekre hárította. Itt kell megemlítenem a mezőőrök és éjjeli őrök javadalmazásának új rendezését is, mely szükségleteknek a szanálásig külön kivetés adta a fedezetét, mely kivetés a közigazgatási .szükségletekről egybeállított költségvetés pótadó %-át nem érintette: nevezetesen nem emelte. Ezen két szükségleti összeget is a rendes közigazgatási szükségletek közé sorolta az új rendelkezés úgy, hogy nagyon sok községben az a fonák helyzet állott elő a külön mezőőrt tartó uradalmakkal szemben, hogy a külön mezőőr tartása mellett a község által fizetett, mezőőrök javadalmazásához is megadóztatta. A mezőőrök javadalmának külön az érdekeltség terhére való külön kivetés joga ez évben nyilt meg újra. Az éjjeli őrök javadalma, mégpedig a csendőrség apasztott létszámviszonyainak megfelelően emelkedő arányban ezután is megmaradt közigazgatási szükségletnek. A postaviteldíjak terhét, a szanálás előtt a községek nem ismerték, a posta, üzemmé nyilvánításával egyidejűleg megszűnt a. községek portómentes levelezése, leveleiket felbélyegezni tartoznak. A távbeszélő addig, mint hivatalos állomás, fenntartása és a beszélgetése díjmentesen történt. Esen díjakat is a községek terhére írta a szanálási rendelet. Az állami anyakönyvezés, mint efemer állami teendő ellátása bár a. jegyző anyakönyvezető részére nem jövedelmezett — ha a községek által átengedett anyakönyvi kivonatokért, családi értesítőkért, szedett díjakat ilyennek nem számítjuk —, de a községeknek pénzébe nem került, a szanálás óta az anyakönyvi nyomtatványok árát az államnyomdának meg kell fizetniök. A forgalmi körzeti adóhivatalok embrió korukban szinte községi alakulatok, voltak, a szanálás alatt az állami hivatalok, valamint az állami alkalmazottak létszámemelése a statisztika szempontjából megengedhetetlen volt: így a forgalmi hivatalokat községiekké szervezte a pénzügy, sok községnél annak munkáját külön díjazás ellenében a községi személyzet látta is el. Ennek fejében a nettó jövedelem egyharmad, majd később egyhatod része a községeket illette. Nagyobb ipari gócpontokban még ez az állapot divik és a községnek nagyon szép jövedelme van *i forgalmi adó jutalék révén. A községek nagy ,%-ába.n ez a jövedelem már sajnos múlté, máról holnapra beszüntette a községek- felügyeleti ügykörébői lassanként kivonja a forg. adóhivatalokat a pénzügyigazgatás. Az iskolákat fenntartó községeket nagyon érzékenyen érintette a tanítói nyugdíjintézet új alapokra fektetése: a nyugdíj terheknek az iskolafenntartókra történt áthárítása. A tankötelesek törzsköny vezetésének elrendelésével egyidejűleg megbízott, törzskönyvvezető díjazása. Nemkülönben érzékenyen érintette a. községeket, a canonica visitationális okmányókon alapuló községi „communitás"-i kötelezettségek valorizációja, a lelkészi és tanítói járandóságok megváltása. Új és szükségleti összegében kiemelkedő tételt képez minden község költségvetésében a. leventeoktatásra fordítandó összeg, mégis talán ez az új teher, amelyet zokszó nélkül visel a. sok kötelezettségben fuldokló sok-sok község. A szegényügy nagyobb szükségletet igénylő intenzívebb ellátása szinte új tehernek számít, amely a.zonban hála a mi jó falusi népünk örökké munkálkodó hajlamának, mégse emészt fel túl nagy összegeket. Az útügy a szanálás óta szinte, új mederbe terelődött. Az 1890: I. t..-c. rendelkezik a községi közmunkákról, mely a községi közdűlő útaik jókarban tartására fordítandó. Már a szanálás előtt az 1920: XXVTT. t.-e. a községi közmunka, felhasználása, a kereskededmi miiihszterhéir szá-" bad kezet adott, aki a. községi közmunka bevételekből évente legalább 50%-ot a vármegyék útalapja részére ki-' hasít, de ez a % néha a 80%-ot is eléri. Ezzel a községi közmunkajövedelmet nagyon változó összegűvé téve, a több évre készítendő útépítő programra számára éri éktelen tényezővé sülyezti. A motorikus jármüvek közmunka tartozása 100%-ban a vármegyét illeti. Ezen rendelkezések mellett, a községek képtelenek a. háború és a forradalmak alatt tönkrement, útjaikat, jókarba hozni, újakat építeni, mert. a fedezetül szolgáló közmunkajövedelem állandóan változó összegeket produkál. A községi közmunka nagy részének elvétele mellett a vármegyék a községeken átvonuló törvényhatósági útszakaszok fokozottabb igénybevétele címén újabban külön. „átkelési útszakasz hozzájárulás" néven is megadóztatják a községeket, az 1890: I. t.-c. eddig igénybe nem vett engedélye alapján. Ilyen nyomorúságos háztartási viszonyok mellett még külön megemlítendők a szakemberek előtt „oktroj" kiadások néven ismeretes kiadások. Nagymagyarország társadalmi egyesületei nagy százalékban megmaradtak, de ezek mellé különféle címeken és tiszteletreméltó céllal gombamódra alakultak a különféle egyesületek, vállalatok, nyilt és titkos társulások, melyek magukat és egyesületeiket, mind a különben is agyonsanyargatott társadalommal óhajtották eltartani. Nemcsak azért, hogy ez a ma már sajnosán, nélkülözött egység és a társadalom egységes fellépése rovására történt, de az általuk összegyűjtött nagy összegek jelentékeny része is cladminisztrálódott, a kitűzött célt nagyon csekély töredéke szolgálta : már régen rendezésre szorult ez a kérdés is. Ezek az egyesületek elsősorban a községeket keresték fel, kisrészben gyalog és kerékpáron, nagyrészben, autókon és lelki, szellemi, érzelmi oktrojt, nem ritkán felsőhatósági rendeleteket, felhasználva adakozásra kényszerítették á'