Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 6. szám - Az Eperjesi Ev. Kollégiumi Diákszövetség 1929. évi közgyülése május hó 8-án Budapesten

(85) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 17 neteket hiveim, hogy az evangéliumnak megfelelően éljetek I" — Mi azonban nemcsak Isten hűséges fiai, hanem magyar hazafiak is vagyunk 1 Akiknek bölcsője ott ringott abban a Kárpátos hazában, ahol most hontalanok vagyunk I Akik most egyetlen gyásznap átkát nyögjük : 1920 június 4-ét és akiknek minden keserűsége egy szóban csúcsosodik ki: Trianon! Békediktátum, amelynek minden intézkedése lábbal tiporja azokat a szent jogokat, amelyeknek tisztelete és nagyszerű volta belénk idegződőtt és amelyek minden ember polgári hitvallásának istenségei. A Trianon-ütötte sebeket pedig különösen mi érezzük, elüldözöttek és szomszédaink, a jó cipszerek, akik velünk jóban-rosszban mindig egyek voltak. Amig élünk, nem lehet más vágyunk, mint változtatni a helyzeten és nem lehet eredménytelen az a mindinkább fokozódó mozgalom, amelyben mindannyian egyek vagyunk : a revízió. Az actioreactio elve itt ís érvényes és én hiszem és vallom, hogy az emberiségnek mint összességnek is van lelkiismerete, amit egy ideig talán el lehet hallgattatni, de sokáig nem és ami nemsokára szabaddá teszi az igazság útját! Ez a lelkiismeret állította értünk sorompóba a külföld nagyjait, Lord Newtont, Rothermerét és a többieket és ezek nem szimptomák, hanem egy jobb jövőnek csalhatatlan jelei. A mi revíziónk subjective jajkiáltás, objective pedig erkölcsi parancs, az igazság és jogérzetnek megdönthetetlen postulatuma! Amig a kormány diplomáciailag keresi a revízió útját, addig mi társadalmilag dolgozunk. Ha ezek az utak olykor nem is haladnak párhuzamosan, nekünk erről a társadalmi útról letérnünk nem szabad és a cél nem késhet sokáig 1 Isten- és hazaszeretetünkhöz harmadiknak járul a tudomány szeretete és ez a háromság teszi életünket emberileg tökéletesbé. Szeretet és hála azok iránt, kik a tudományt belénk csöpögtették: a professzorok iránt, különösen pedig egykori igazgatónk, Ludmann r Ottó iránt, akinek 90-ik születése napját ünnepeljük. (Éljenzés, a jeienlevők felállanak.) Az isteni Gondviselés hálás volt iránta és irántunk. Ma is friss és fiatal, mint ötven évvel ezelőtt. Nesztorunk, atyánk, Te 1839-ben születtél! Abban az időben, amikor Széchenyi a magyar röneszansz alapjait vetette meg. Láttad a dicsőséges 48-as napokat; láttad az abszolút uralmat; láttad a kiegyezést és a koronázást; egy egész történelmet láttál. Láttad az ország felvirágozását 67-től és mindenkor kivetted részedet a munkából. Szerveztél, alkottál, neveltél, tanítottál. Te tanítottál, hogy ,,mi a szép és jó, a maga vegyülékében," Es megérted, meg kellett érned, hogy kiűztek hazádból és közel száz éves korodban még mindig nem élvezheted a megérdemelt nyugalmat. Önszántadból sorompóba állsz Te is és ki akarod venni a részedet a revíziós munkából. Adja Isten, hogy munkánk sikerének mielőbb Veled együtt örvendezhessünk ! A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Szlávik Mátyás, ny. Theol. akad. tanár, mondott ünnepi beszédet: — Félek — úgymond — hogy nagyon nehéz lesz a helyzetem, mert vissza kell Önöket vezetnem a múltba: Eperjesre. Köszöntenem kell egy embert, aki azok közül az istenáldotta tanférfiak közül való, akik annyi dicsőséget hoztak a magyar névre, a magyar tudományra. Ünnepeltünk 1839. jun. 26-án született. Előbb az eperjesi evangélikus iskolában tanult, aztán a VI. osztálytól Lőcsén. Azokból a szepesi cipszerek közül való ő, akiknek szorgalma, takarékossága, jellemszilárdsága, hazafisága közmondásos. 1857—61-ig theologus, majd két évig a berlini, jenai, hallei, wittenbergi egyetemeken gyarapítja ismereteit. 1863-ban rendes gimnáziumi tanár. Classica filológiai, főként pedig német irodalmi előadásai évtizedekig egyedülállóak és csak a Heinrich Gusztávéi mondhatók hozzá hasonlóknak. 1868—69-ben a kollégiumi tápintézet gondnoka. Rendezte a Kollégium anyagi viszonyait és a supplicatiokat. Erre az időre esik a Kollégium virágzási fénykora. Aztán igazgató lesz. Az 1887-iki katasztrofális tüzeset után felépítteti a Thököly-kollegiumot és rendezte a gimnáziumot. Ez időtől fogva a Kollégium minden dicsősége az ő nevével van összeforrva. — 1914-ben 50 éves tanári jubileuma alkalmából, méltó jutalomhoz jutott az illusztris üdvözlések, az általános ünneplés és a királyi kegy fénye által. Es most hontalan. Sok munkájának és dicsőségének tanuja az eperjesi 450 éves tölgyfa derékban kettétörve. Egy szív, egy lélek kívánjuk neki, hogy 90 éves nesztorunk még jobb napokat lásson és mielőbb érje meg eperjesi Kollégiumunk feltámadását — Amen. — Elnök utasítására ezután a nagyszámú üdvözlő iratokat és sürgönyöket olvassa fel Horvay Sándor főtitkár : Berzeviczy Albert dr. v. b. t. t. ny. miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Félix Antal dr. ítélőtáblai elnök, Eöttövényi Olivér dr. m. kir. udv. tan., ny. főispán, Elischer Viktor a pénzintézeti központ ny. elnöke, Nádasdi Baán Achilles pénzintézeti központi igazgató, Fekete László ny. tábornok, Bancsó Antal ny. theol. akad. tanár, a soproni Ev. Hittudományi Kar, Szonlagh Félix és Henszelmann Aladár egyetemi tanárok, Meczner Sándor jogakad. tanár, Mayer Endre ny. theol. akad. tanár, Saguly János és Nemes Károly főesperesek, dr. Stampf Lajos, Gömöry János, Sziklai Jenő és mások. Ezután Mágócsy-Dietz Sándor, egyet. ny. r. tanár emelkedik szólásra : — A magyar egyetemes egyház is tudatában van Ludmann Ottó felbecsülhetetlen értékének és báró Radvánszky ev. egyetemes egyházfelügyelő utasítására a magyar evangélikusok egyetemének szerető üdvözletét tolmácsolja az ünnepeltnek. Ehhez kapcsolja az Evang. Tanáregyesület üdvözletét is, amelynek Ludmann tiszteletbeli tagja. Dr. Zelenka Lajos, tiszai ev. egyházkerületi felügyelő az egyházkerület nevében hasonló értelemben szólal föl és csatlakozik az ünneplőkhöz és meleg szavakban emlékezik meg az eperjesi Kollégium jelentőségéről és Ludmann nagy érdemeiről. Ezután Ludmann Ottó emelkedik szólásra és megköszöni az üdvözléseket. — „Őszi estéhez hasonlít — úgymond — már az én életem, de végtelen boldogsággal tölt el az Önök szeretete. Kérem, tartsanak meg szeretetükben továbbra is és gondoljanak néha reám, hogy ha már nem is leszek. . ." Az ováció elültével elnök határozatilag kimondja, hogy Ludmann Ottó érdemeit jegyzőkönyvbe iktatja a nagygyűlés. Emléke aere perennius! A tárgysorozat következő pontjául régi, eperjesi emlékeket olvasott fel Szigethy Lajos, ny. gimnáziumi