Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 6. szám - A birói gyakorlat mint jogforrás

(81) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 13 általánosan lendületes kora) a törvényhozás törvényes intézkedéseket hoz az igazságszolgáltatás egyöntetűségének megvalósítása és megóvása terén. Egyfelől az állam legfőbb orgánumának: a törvényhozásnak — a bár teljesen független - bírói hatalomban való megbízását, másfelöl a bírónak a gyakorlati élet és a jogszabály egymás közötti viszonyának legbölcsebb, legtapasztaltabb ismeretében álló szakértelme elismerését jelenti, hogy — természetcsen csak mindig a rendes bíróságokra gondolva — a törvényhozás a tárgyi'jog (a jogszabályok) hiteles mércéjét a legfelsőbb, a legtekintélyesebb bírói fórumnak a Kúriának a kezébe adta. (Tóth Károly)7) így jutunk el a bírói gyakorlatban nagy szerepet játszó bírói alkotáshoz a döntvény-hez. A döntvényalkotást nem a bíróság, mint peralany, hanem a legfelsőbb bíróságnak, a hír. Kúriának a törvény által külön e célra létesített szabályozott szervei végzik. A döntvényalkotás: consílíum a tárgyi jog, a jogszabály felett, eldöntése többféleképpen megoldott, vitatható elvi jelentőségű kérdéseknek. Hogy a bírói ítéleteknek, a bírói gyakorlatnak a törvényből folyó kötelező ereje a modern törvényhozási szabályozás mellett nincs, annak beszédes tanújele az, hogy még a legfelsőbb bíróságnak, mint ítélő peralanynak ítéleteit sem kötelesek követni a bíróságok, mert igaz ugyan, hogy a kir. Kúria ítélőtanácsaínak elvi jelentőségű jogkérdésekben hozott határozatai — a jogi bízottság véleményétől függően — felvétetnék" a hivatalos gyűjteménybe, azonban ezeket a bíróságok követni nem tartoznak. A bírói gyakorlatnak a bírói gyakorlat előtt forrásszerepet játszó jellege tehát — most már — egy természetes, automatikus folyamat, még akkor is az, ha pl. az alsóbb bíróságok a felsőbb bíróságok gyakorlatát nem annak helyessége átérzéséből, hanem felebbvítel esetére a nézettalálkozások elérése céljából követik. Abban a törvényhozási intézkedésben —, amelyet hosszabb fejlődés után az 1912: LIV. t.-c. 75. §-a tett — mely szerint: „a kir. Kúriának jogegységi valamint teljes ülésí határozatát a bíróságok mindaddig követni kötelesek, amíg azokat a kir. Kúriának teljes ülése meg nem változtatja" — a kúriai döntvények kétségen kívül a bírói gyakorlat számára alap, jogforrás gyanánt szolgálni hivatást nyertek, ugy, hogy manapság az 1869: IV. t.-c. 19. §-ában foglalt s a bírói eljárás és ítélkezés medrét megszabó rendelkezések akképen kiegészítetteknek tekintendők, hogy s bíró a döntvények szerint is eljárni és ítélkezni tartozik. Arra az ellenvetésre, hogy a döntvénynek hozzákapcsolása az 1869 : IV. t.-c. 19. §-ában felsorolt bírói gyakorlati jogforráshoz: pleonazmus, mert a döntvénynek tartalma úgyis csak a törvény, a rendelet vagy a szokás, - a bíró tehát, amikor a döntvényt követi, voltaképen a törvény, a rendelet és a szokás nyomdokaiban jár, — erre az ellenvetésre válaszképpen meg kell gondolnunk azt, hogy döntvény éppen ott keletkezik, ahol a törvény, a rendelet vagy a szokás hiány nélkül nem rendelkezik, ahol a döntvény hézagpótló szerepvítele híjján vitás elvi jelentőségű jogkérdések tátonganának. Az 1912: LIV. t. c. 72. §-ának ama rendelkezésg, hogy: „ha a kir. Kúriának valamelyik tanácsa elvi kérdésben el kíván térni a kir. Kúriának a hivatalos gyűjteménybe felvett . . . jogegységi vagy pedig teljes ülésí határozatától, az illető tanács köteles az ügy elintézését felfüggeszteni stb.", a döntvénynek, mint ilyennek kötelező erejét nem érinti — legfeljebb csak kísérletnek tekintendő arra, hogy a döntvénynek a tartalma változzék meg - mert ha még a Kúriának teljes ülése meg ís változtatja a döntvényt, a tartalomban módosult döntvény továbbra ís a döntvény kötelező erejénél fogva fogja éreztetni hatását, betölteni hivatását. Az 59.200/1912. I. M. számú rendelet 34. §-a értelmében u. í. „a döntvény hitelesítése után a felmerült kérdés alapjául szolgáló és esetleg még elintézetlen ügyet valamint a netalán függőben tartott hasonló természetű ügyeket a legközelebbi tárgyaláson vagy tanácsülésben el kell intézni". Ugyanez állapitható meg az 1912.-LIV. t.-c. 76. §-ában lefektetett arra a szabályozásra, hogy „bármelyik kir. ítélőtábla teljes ülése a jelenlevők szavazatának legalább kétharmad részével hozott határozat alapján a kir. Kuría jogegységi vagy teljes ülésí határozatának megváltoztatása céljából indokolt felterjesztést tehet, mely esetben a kir. Kuría megfelelő teljes ülése a kérdést újból eldönti. A döntvény kötelező erejének különösen eklatáns bizonyítéka itt, hogy az ügy elintézését ilyen esetben felfüggeszteni nem szabad. Az 1881: LIX. t.-c. szabályozza először a mai értelemben vett, vagyis azt a döntvény-fogalmat, amely már voltaképen — dacára annak, hogy bírák alkotják — nem a bírói gyakorlatnak a bírói gyakorlat szempontjából való jogforrás szerepével egy jelentőségű, miként a mult ídők decísíoí, praejudícíumaí és a Plánum Tabulare. A nevezett törvénynek 4. §-a szól a döntvényről a m. kir. Kuría polgári tanácsaínak teljes ülését (részletekről a 2214'1881. I. M. sz. rendelet intézkedik) létesíti olyan tényezőül, amely vitás elvi jelentőségű kérdések felvetődésénél és ellentétes elvi alapokon nyugvó határozatok esetén a vitás elvi kérdést eldönteni s amely teljes ülésí elvi megállapodások az ügyek eldöntésénél irányadók. Azonban igazat kell adnunk annak a nézetnek, hogy a nevezett törvényhely csak a legfelsőbb bíróságok a m. kir. Kúrián gondoskodik az igazságszolgáltatás egyöntetűségéről.8) Ekkor még - - tehát — ezek a döntvények az alsóbb bíróságokra írányítólag csak belső tartalmi helyességük önkéntelen, vonzó, követésre késztető ereje folytán hatottak. Az igazságszolgáltatás egyöntetűségének törvényes szabályozására irányuló tendencia ujabbí lépése az 1800: XXV. t.-c. 13. §-ában nyilvánul meg. Itt már szélesebb körben nyer megvalósulást a törekvés. A középfokú bíróságon: a kir. Ítélőtáblán ís keresztül vitetik az 1881 : LIX. t.-c. 4. §-ában a Kúriára vonatkoztatott rendszabályozás az által, hogy „a kir. ítélőtábla azokban az ügyekben, melyekben a törvény szerint, mint utolsófoku bíróság jár el, a felmerült vitás elvi jelentőségű jogkérdéseket teljes ülésben dönti el." Ugyanakkor azonban a kir. Kuría teljes ülésére bízatík a kir. ítélőtáblák ellentétes elvi jelentőségű teljes ülésí megállapodásaínak esetére a döntés és a kir. Kuría teljes ülésí megállapodását a kir. ítélőtáblák mindaddig követni tartoznak míg azt a kir. Kúria ujabb teljes ülésí megállapodással meg nem 7) Tóth Károly i Polgári törvénykezési jog. Alapismeretek. II. kiadás. Debrecen, 1923. 32. 1. 8) Nagy Ferenc: A curiaí döntvények kötelező ereje. Jogtudományi Közlöny 1S95. évf. SS. sz.