Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 6. szám - Miskolcz halálozási hányadosának átértékelése

6 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (74) számából és ez alapon a helybeli lakosság, valószínű mortalitása korcsoportok szerint így alakult: 1000, oldalt jelzett ború helybeli lakóra jutott helybeli ily ború elhalt (1920/21) x.. • , a többi vidéki Miskolcion ,, . , th). varosban a vidéki thj. városok halandósága = 100, volt Miskolcsé 1 éven alul 188.48 207.14 91 1 —4 éves 22.55 27.77 80 5—19 „ 5.62 5.59 101 20—59 7.01 7.58 95 40—59 „ 17.15 14.69 117 60—69 „ 49.44 42.12 117 70 éven felül 159.02 128.54 10S összesen 17.74 19.19 92 Ha visszatekintünk a 14. lapon levő táblázatra, kitűnik, hogy Mískolcz helyzete mily lényegesen javul a vidéki városokhoz képest az idegen halottak leszámítása által. A 40—70 év között azonban még így is íeltünő a hátramaradás. Most már a törzslakosságnak a fenntíek értelmében a ténylegesnél egy árnyalattal kisebbre deformált korcsoport-halandósági jelző számaival van dolgunk s íme mégis exorbítáns nagy arányszámok jelzik azt, hogy a folytatható Ül. folytatott életmód nem megfelelő volta, az áldatlan lakásviszonyok stb. stb. által magasra duzzasztott halandóságu produktívkoruak és élemedett korúak azok, akiknek a halandósági színvonalán Mískolczon a legtöbb javítani való van. A gyermekek életereje — pedig mennyi kívánni való van e téren is! — még viszonylag kielégítő az idősebb rétegekhez képest. Persze e korosztály-halálozási arányszámok ujabb standardízálást kívánnak. Elvégezve ezt, arra az eredményre jutunk, hogy a törzslakosságoknak a standard sokaságra átszámított valószínű mortalitása a következő: A vidéki thj. városokban 21.85 0/00 Mískolczon 21.90 0/o° A külömbség jóformán elenyésző Mískolcz hátrányára. De hátrányára! Holott az idegen halottak számában rejlő hibaforrás korrigálásával Mískolcz már látszólag számbavehető előnyre tett szert. Azonban csak a nagy vítalításu kormegoszlásnak volt köszönhető e látszat. A helyes arányt a fenti számok fejezik kí. Mily mást mondanak esten viszonyszámok, mint a közönséges nyers hányadosok! Mískolcz és a vidéki thj. városok a nagyszámú idegen halottak leszámítása után is több halottat produkálnának 1000 lélekre, mint az idegen halottak betudásával, hogyha kortagozódásuk nem volna oly felette kedvező, oly kis halálozást determináló! Hátra van még annak a kérdésnek eldöntése, hogy javult-é a halandóság Mískolczon a háború előtti helyzethez viszonyítva ? (A pár évvel ezelőtt végbement kétségtelen javulásról már szóltunk, de a kortagozódást feltüntetni hívatott időközi népszámlálás hiányában a javulás valódi értékét nem tudjuk megállapítani.) Az 1910^11 évek átlagában Mískolczon 1000 lélekre 22.68 haláleset jutott. Összehasonlítva e számot az 1920^ l-es aránnyal megállapíthatjuk, hogy bár tipegő ütemben, de javult a nyers halandóság. Azonban végleges ítélet kimondása előtt ki kell számítanunk az életkorok szerinti halandóságot és ez alapon standardizálnunk kell. Ezek után az egységesnek éppen nem mondható időbeli változásokról a következő sorok tájékoztatnak : Mískolczon 1000, oldalt jelzett korú egyén közül meghalt az 1910/11 1920/21 évek átlagában as 1910/11 arány = 100 volt az 1220/2l-es 1 éven aluli 255.28 196.77 84 1—4 éves 29.98 27.67 92 5—19 „ 6.29 7.15 115 20—59 „ 10.41 10.59 102 40—59 „ 19.88 22.71 114 60—69 „ 60.98 57.71 95 70 éven felüli 129.75 149.14 115 Összesen: 22.68 21.59 95 A gyermekek halandóságának javulása jelentős. Ezzel szemben azokban a korcsoportokban, amelyekben már eredetileg ís magas volt a halandóság, még inkább romlott a mortalitás, semhogy javult volna. A hétfelé tördelt csoport-coeffícíensekből nem látjuk tisztán, kisebbedett-e vagy növekedett-e az életveszély Mískolczon ? A standardízálás után kiderül a meglehetősen lehangoló és a nyers számokkal elkendőzött valóság: Volt ugyanis a standard halandóság: 1910—11-ben 25'85 0/o° 1920—21-ben 25'99 0/°° Tehát míg a látszólagos /avulás 4'81 %-os (22'68—21'59), addig a tényleges, a változó koreloszlás zavaró hatása kiküszöbölésével észlelhető romlás 0'54 %-os. Magyarázat: Mískolczon a nagy életveszélynek kitett csecsemők aránya 10 év alatt a születések hanyatló irányzata miatt 2'46 %-ról 2'01 %-ra esett vissza s egyben a nagy halandóságu 70 éven felüliek arányszáma ís gyengült egy árnyalattal (2'16—2'15 %) miáltal a népességnek amúgy ís kis1 halandóságra praedestínáló összetétele még veszélytelenebbé vált. Tehát fokozott mértékben indokolt lett volna az alacsony halandóság 1920 körül, mint 1910 táján. Az a körülmény, hogy a többi vidéki thj. városban a csecsemők arányának visszaesése egy árnyalattal mérsékeltebb volt (2*55—2"17 %-ra), főieg pedig az, hogy a 70 éven felüliek aránya még határozottan emeíkcdett ís (2'89-ről 5'02-re) arra vall egyaránt, hogy e városokban a 22'54 0/oo-ről 20'78-ra javuló mortalitás csökkenésének reális értéke van, míg Mískolczon ez csak látszólagos volt. Igaz azonban az, hogy az idegen halottak szerepe a halandóság emelése körül 1920 körül (219'5) valamelyest nagyobb volt, mint 1910 körül (181*5 idegen halott) de a város megnövekedett népszámához mért kisfokú emelkedést tekintve csak annyit mondhatunk, hogy Mískolcz halandósága — értve persze ez alatt a tiszta átértékelt arányszámot • stagnált, legjobb esetben alig észrevehetőleg javult, míg a többi vidéki thj. városban a javulás félreismerhetetlen volt. Dr. Scfmeller Károly.