Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 2. szám - Amerika társadalmi problémái

4 MISKOLCI JOGÁSZÉLET legfeljebb 60 ezerre tehető a számuk. Az amerikai a négerre haragszik, mert fél tőle; azt tartja, hogy a néger fekély Amerika testén. Ez őszinte erkölcsi meggyőződése. A kínait viszont már ártalmatlanná tette. Ezért jóakarattal türi meg maga mellett. New-Yorkban kinai gyermek mellett többizben láttam fehér nevelőnőt. Meglincselnék vagy legalább is közmegvetés tárgya lenne, ha néger gyermek mellett vállalna szolgálatot. A japán bevándorlás a mait század végén indáit meg. Több mint 100 ezer japán él ma Amerikában. 1917-ben, a háború alatt, megtiltotta Amerika a japán bevándorlást is; ezzel a sárga lajt véglegesen kizárta területéről. Ez az intézkedés nem a japáni bevándorlás nagy száma miatt, hanem azért történt, mert a japáni nagyon veszedelmes versenyt teremtett egyes foglalkozási ágak, főleg pedig a kertészet, a konyhakertészet terén. A japáni természetes szaporodása is igen nagy. Terjeszkedésük méltán keltett tehát ijedelmet a vezérlő szerepére féltékeny amerikaiban. Az európai népekkel szemben persze nem lehetett hasonlóan közvetlen bevándorlási tilalmakat alkalmazni. Az európai, hatalmak nem nyugodtak volna bele az ilyíajta eljárásba; ügyesebben kellett tehát velők szemben eljárni. Maga a védekezés célja itt is ugyanaz volt: Amerika faját akarta megvédeni, mert ugy látta, hogy bevándorlók azt veszélyeztették. Európából eleimé spanyolok és portugálok jöttek be Amerikába, mint eredeti fehér Hódítók. Később megjelennek a szintén latin fajú franciák; utóbb azonban angolok, skótok, irck, hollandok, németek és egyéb északi népek népesítették be Amerika területét. Ennek következtében körülbelül a mult század közepe táján, sőt még a hetvenes években is, Amerika lakossága majdnem egyöntetűen északi fajú, angolszász eredetű vagy angolszásszá átvedlett protestáns volt. A bevándorlók 98 százaléka ekkoriban még északi fajú volt s csak két százaléka jött Déleurópából. Az Európában bekövetkezett politikai és gazdasági eltolódások nyomása alatt azonban most már egyre nagyobb arányban áramlanak be a déleurópai népek, ugy, hogy a háború előtt már 80 százaléka volt a bevándorlóknak latin és szláv. Amerikának látnia kellett, hogy az utóbbi pár évtized alatt olyan gyors ütemben jönnek be a déleurópai latin és keletcurópai szláv fajú, katholikus vallása népek, hogy többé már nem tudja beolvasztani őket. Fel kellett eszmélnie, hogy ha nem avatkozik közbe, néhány éven belül az angolszász eredetű protestáns Amerikából latin és szláv jellegű katholikus állam lesz. Erélyes rendszabályokkal kellett tehát védekeznie. Nem azt mondta ki ugyan, hogy nem engedi be többé a dél- és keleteurópai népeket, hanem háború utáni bevándorlási törvényeiben az Amerika földjén élő népeknek bizonyos arányszámára korlátozza a további bevándorlást. Az 1921. évi bevándorlási törvény szerint 3 százaléka jöhet be, de nem az 1921-es állapotnak, hanem az 1910-bpn Amerika földjén tartózkodó népeknek. 1924-ben még lényegesen tovább megy az amerikai bevándorlási politika. Ekkor már csak 2 százalékot enged be, mégpedig csupán az 1890-es állapotnak 2 százalékát. Ebből azután az a helyzet adódott, hogy 1924 után a bevándorlóknak ismét 85 százaléka északi és csak 15 százaléka déli és keleteurópai fajtájú. Bennünket, magyarokat is a szerinte silányabb fajtájú délkeleteurópai népekhez számit Amerika. Divatos fajelméleteiben az amerikai vakon hisz és ezeknek alapján állapítja meg a bevándorlási arányokat. Ez az oka annak, hogy tőlünk pld. csak a legnagyobb nehézségek utján lehet Amerikába jutni, mig az északi népek kvótája sohasem telik meg az utóbbi években. Mindebből azt látjuk, hogy Amerika ma már nem kívánja minden áron népességének szaporodását. Nem tartja aggasztó tünetnek, hogy az u. n. ,,100 százalékos" amerikai embernek természetes szaporodása aggasztóan csekély. Kimutatták, hogy a bostoni Harvard-University 1000 doktorának 200 év múlva 50 leszármazottja lesz már csak. Ezzel szemben a Boston külvárosaiban élő románok közül 1000-nek ugyanennyi idő alatt 100.000 utódja lesz. De Amerika ezzel nem törődik; csupán másik céljának elérésére, jelenlegi fajiságának megmentésére törekszik. Tudja, hogy ha több lakossága lenne, az életstandardnek kellene megfelelően sülyednie. Magas életszínvonalát pedig Amerika nem hajlandó feláldozni a nagyobb, természetes szaporodás eszményének. Ha tovább megyünk és figyelembe vesszük Amerika termelési politikáját, azt látjuk, hogy kereskedelmi mérlegében, mely egészen a legutóbbi évekig erősen aktiv, a mult század elején a behozatal 80—90 százaléka készárukból ált még. Amerika behozatala ma ezzel szemben erősen rászorul a nyersanyagokra is. A túlhajtott fogyasztás ugyanis kimeríti még az Egyesült Államok hatalmas termelési erőit is. Az Unió ma már rászorul Északeurópa fájára, aminthogy egyre jobban szorul rá Délamerika nyeísgumürrjára stb. Ipari készáruinak kivitele viszont egyre emelkedik, ugy, hogy ebben a vonatkozásban is egyre több szál fűzi az európai piacokhoz. Itt azonban alkalmazkodnia kell az alacsony európai árakhoz, az alacsony európai termelési költségekhez, minek leglényegesebb követ kizinénye saját otthoni munkabéreinek leszorítása lesz. Előrelátható tehát az az idő, amidőn Amerika sem fogja tudni megfizetni azokat a magas munkabéreket, melyek mai általános életszínvonalát lehetővé teszik. Amerikának az utóbbi évtizedekben mindig erősen aktiv kereskedelmi mérlege volt. Ebből adta hatalmas külföldi kölcsöneit. Ma azonban már ott'tart, hogy behozatala értékben egyre jobban közeledik kiviteléhez. Nincsen tehát már oly nagymértékű tőkefeleslege. Eddig Amerikát fizetési mérlegében az aggasztotta, hogy bevándorlói tulsok pénzt küldenek haza. Most az amerikai turisták, akiknek évente hatalmas rajai lepik el az öregEurópát, kétannyit költenek el itt. Ez igen nagy mértékben járul hozzá az amerikai fizetési mérleg romlásához. És a fizetési mérleg leromlása lesz az a határ, ahol megáll majd Amerika gazdasági térfoglalása. Amerika befolyását ilyképen a jövőben nem hatalmi és nem annyira gazdasági téren kell várnunk, hanem — közoktatásügyének nagy fellendülése alapján — inkább szellemi téren. Különösen a természettudományi fejlődésre gondolok itt, mert hiszen ezen tudományoknak fellendülése függ elsősorban az anyagi erőtől (laboratóriumok felszerelése stb.) A szellemi tudományoknak főleg azokon a területein várható amerikai befolyás, amelyekben az empirikus adatgyűjtés jelentős szerepet játszik. Ilyen terület a történettudomány, a jogi és közgazdasági tudományoknak bizonyos részei stb. A társadalmi szükségletek eltolódásainak a'apján ily irányban várhatjuk tehát Európában Amerika társadalmi fejlődésének behatásait. Látom azokat a határokat is, amelyeken tul talán a történelemben tapasztalt örök társadalmi hullámmozgás folyamán, ismét lefelé vezet majd Amerika utja; Látom már azt az időt, amikor valamilyen más nép, más földrész veszi át talán majd a gazdasági hegemóniát. Hogy ez mikor következik be, arra, a tudományból választ hiába várunk. De talán nem is kerül majd oly hossza időbe. Valószínűleg ujabb technikai vívmányaink fognak itt; is uj korszakot teremteni. Nincsen kizárva, hogy talán a