Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 6. szám - Miskolcz halálozási hányadosának átértékelése

2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (70) persze szintén illetéktelenül és átértékelést igénylőén — a nyers halandósági quotíenst.) Ezek az okok távolról sem csak az eltérő születési színvonal függvényei. A szabatos összehasonlítást gátló s az életveszély szempontjából formális jellegű nehézség kiküszöbölése KőrŐs$~xiéR sikerült. És pedig sikerült ugy, hogy a halandóság intenzitását - akárcsak a kifogásolt coeffíciens — egyetlen és pedig szintén 1000 lélekhez viszonyított arányszám fejezze ki. Kőrösy e nagyon fontos módszertani újítást először a Nemzetközi Statisztikai Intézet bécsi ülésén, 1S9l-ben terjesztette elő.5) Később még más munkáiban is foglalkozott e kérdéssel.6) S bár az angol Ogle1) Kőrösyt megelőzőleg tett kísérletet - ha némileg eltérően is — a halandósági hányados helyesebb mérésére, a tudományos közvélemény Kőrösy nevéhez kapcsolja a halandóság területi és — amire általában kevesebb súlyt helyeznek — időbeli alakulásának összehasonlítását lehetővé tevő újítást. Az elgondolás és a kivitel éppen olyan egyszerű, mint a milyen szellemes. Az elhalálozás rendje a különböző korosztályokban eltérő és egyben helyre és időre való tekintet nélkül typíkus. A csecsemők és öregek között igen nagy, a serdülők soraiban és a munkabírók fiatalabb évjárataiban igen csekély a halandóság, míg a produktív korúak meglettebb tagozata, nemkülönben az 1 évüket túlhaladó kis gyermekek csoportja halandóság tekintetében átmenetet képez a koruknál fogva felettébb veszélyeztetett és ugyanezen oknál fogva viszonylagos mentességet élvező rétegek közt. A halandóság szempontjából összehasonlítandó sokaságok azonban a legritkább esetben mutatnak egyező kortagozódást. Ha mo\st már az egyik társadalomban bármely ok miatt ígen nagy az idős korban levők aránya vagy igen nagy a csecsemők száma (a kettő együtt is előfordul), ott egészen függetlenül az életveszélytől — a halandóságra nézve kedvezőtlen kortagozódás miatt nagy lesz az osxahalandóság, sokkal nagyobb, mint egy olyan társadalomban, a melyben a serdülő korúak és a munkaerejük teljében levők bármely gazdaságtársad almi, népmozgalmi stb. oknál fogva nagy szerephez jutnak az össznépességhez mérten. Egy példa világítja meg ezt a legjobban. Tegyük fel, hogy az egyképpen 10 10.000 lélekből álló két társadalom halandósága az egyes korosztályokban teljesen azonos. Azonban kor szerint való megoszlásuk eltérő és pedig a következőleg: Feltételezett halán- Oldalt Az azonos halandódóság „A" és „13" jelzett korú ság mellett kialakuló társadalmak meg- népesség száma halott-létszám felelő korú 1000 lakosára számítva „A" „B" „A" „B" 1 éven aluli 200 300 200 60 40 1— 4 éves 20 1000 800 20 16 5—19 4 3000 5400 12 14 20—39 » 6 2900 3400 17 20 40—59 „ 15 1800 1600 27 24 60—69 ti 30 600 400 18 12 70 éven felüli 120 400 200 48 24 Összesen 10000 10000 202 150 5) Kőrösy: Mortslitáts-Coeffícíent und Mortalitátsindex. Bulletin de l'lnstitut International, de Statistíque Wien, 1891. 305, és köv. 1. 6) KőrösY: Demologísche Beitrágc II. Berlin 1892., valamint Über díe Bcrechnung cines ínternationalcn Sterblíchkeítsmasses. Jahrbüchcr für Nationaloekonomie u. Statístík. III. sor. VI. kötet 215. és köv. 1. 7) Ogle: Annual summary of birlhs, deats and causes of deats ín London and other great towns. London, 1883. Láthatjuk, hogy bár az életveszély az egyes korcsoportokban teljesen azonos, az ezer lélekre eső hányadosok közt (20'20/o", illetve 15'0 0/o°) jó két klasszis-különbség mutatkozik, csak azért, mert „A" társadalom korszerinti tagozódása kedvezőtlenebb, nagyobb halandóságot determináló. A nyers végeredmény tehát egészen hamis. Kőrösy az eltérő koreloszlásnak, mint zavaró faktornak a kiküszöbölése céljából azt ajánlotta, hogy az összehasonlítandó társadalmaknak az egyes korcsoportok szerint külön-külön kiszámított halandósági arányszámait számítsák át egy mintául elfogadandó korösszetételre, illetve szerinte Svédország korszerínt megfelelően tagolt népességére. Vagyis most már szerinte a kérdést így kell feltenni: mennyi lenne az összhalandóság A-ban, B-ben stb., ha az összhalandóságot formális okból alteráló, de a tényleges életveszélyt éppenséggel nem érintő kormegoszlásbelí differenciák nem állanának fenn s valamennyi vizsgálandó sokaságnak olyan volna a kormegoszlása, mint Svédországé. így csupán a vizsgálandó szempontból (t. í. az életveszély szempontjából) fennálló különbségek jutnának érvényre. Nyílván ez érdekel elsősorban.8) A javaslat oly nagy jelentőségű methodíkai szempontból — a kivitelnek némely, a lényeget csak kevéssé érintő hibája ellenére isy), hogy a nevesebb statisztikusok majdnem egyértelmű helyeslése kísérte az újítást. Mayr, Bodio, Westergaard, Bertillon, Lexis, Rátfi, Kenéz, Tűirring 6., ujabban Zizek, nálunk Buday, Kovács A., Laky, Saile részben elméletileg, részben a gyakorlati alkalmazás terén a standardízálás hívei.10) Bár Kőrösynek fent vázolt tervezetét a berni kongresszus csekély változtatással elfogadta, a standardízálás nem lelt oly általános alkalmazásra, mint a hogy azt gondolni lehetne a methodíkai újítás nagy jelentősége alapján. Igaz, hogy egyes államok hivatalos kiadványainak a halandóság nemzetközi egybevetését tárgyazó fejezeteiben elvétve helyet talál a standardízálás u) s az angolok, az amerikaiak halandóságuk időbeli alakulásának értékelésére is szívesen használják a „standardízed rates"-t. De még ha az alkalmazás javuló tendenciáját figyelembe vesszük, akkor sem mondhatjuk kielégítőknek e szórványos eredményeket; joggal lehet nehézményezní, hogy az utóbbi másfél évtized alatt sem a hágai „Annuaíre International de Statistíque" sem az ujabban megjelent „Apercu"-k, sem pedig a Népszövetség által kí8) A népességpolitikust, a közgazdászt — más-más és itt nem részletezhető okokból — a közhasználatos nyers koefficiens érdekli inkább, de a socíalhygiene müvelője, a demográfus — ha oksági ítéleteket akar felállítani — a standardizált számok hivéül szegődik. 9) Kőrösy a népességnek mindössze neg? korcsoportra való felbontását javasolta; Svédország alapul vétele sem valami szerencsés. Erről később még röviden szólunk. ln) Jól csík arra utalnom, hogy a népmozgalmi statisztika viszonyszámait több kisebb dolgozatomban igyekeztem átértékelni, lényegileg a fennti elgondolás szellemében, de sok tekintetben attól eltérően és függetlenül. L. „A gyermekhalandóságról" Budapesti Szemle 1917. „A csecsemőhalandóság mérése. „(Különlenyomat a mískolczi Jogakadémia Almanachjából Pécs, 1924.) „Evaluatíon de la mortalíté infantile" (Revue de la Socictc Hongroise de Statistíque 1924. No. 2.) „Születési arány és vallásfelekezet" Pécs, 1925. („Determinált" születési arány). u) E tekintetben az ujabbak közül figyelemre méltóbbak : Statistíque du mouvement de la population (Franciaország) Nouvellc serié, Tome IV. 1920—1924. Paris, 1928. LXXXII. és köv. 1. -- Ehe, Geburt u. Tod in der schweízerischen Bcvölkerung wachrend d. J. 1901—1920. Bern, 1928. 191. és köv. 1. Statístík dcs Deutschcn Reichs. Band 336. Die Bewcgung der Bevölkcrung ím Jahrc 1924. Berlin, 192S. 83. és köv. 1.