Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 9. szám - A protestáns egyházak iskolafenntartási autonomjogát ért sérelem

Harmadik évfolyam 9. szám. Miskolc, 1927 szeptember MISKOLCI JOGÁSZÉLET JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A MISKOLCI EV. JOGAKADÉMIA HIVATALOS LAPJA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jogakadémia, Miskolc, Városháztér FELELŐS SZERKESZTŐ: DR PUTNOKI BÉLA ügyvéd, jogakadémiai m. tanár ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 7 pengő, félévre 3'50 pengő. Egyes szám ára 0'50 pengő. TARTALOM: Szontagh Vilmos dr. jogakadémiai ny. rdkv. tanár: A protestáns egyházak iskolafenntartási autonomjogát ért sérelem. — Hacker Ervin dr. egyetemi magántanár, jogakadémiai ny. r. tanár: Az egyházak szerepe a főiskolai oktatásban. — * * *: A miskolci ev jogakadémia létkérdése. — Hacker Ervin dr. egyetemi magántanár, jogakadémiai ny. r. tanár: A kriminalitás és bevándorlás. — JOGAKADÉMIA HÍREI. — HÍREK A protenstáns egyházak iskolafenntartás! autonomjogát ért sérelem A jogesetek tárgyalása során az érdekek és célok különfélesége, gyakran ellentétessége szerint igazodik és történik a törvények és törvényhelyek értelmezése, — a kérdés birói eldöntése azonban jogállamban csak a törvény rendelkezéseinek a törvény kimutatható célzatából, annak szelleméből táplálkozó jogérzetből fakadó magyarázattal eszközölhető csupán helyesen, — ideálisan. \ Ilyen jogesetről, és pedig a közigazgatási, vagy inkább az alkotmányjog területén felmerült jogesetről, van szó a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület és a kultuszminiszter között is abban a kérdésben, hogy a kerület jogakadémiáján felvehető első éves hallgatók létszámának konkrét megállapitása és az államvizsga-bizottságok müködésének beszüntetése sérti-e s ha igen mennyiben az egyház iskolafenntartási jogát, mely autonómiájának egyik legbecsesebb jogositványa. Ha nem tesszük vita tárgyává, — mint ahogyan véleményem szerint nem tehetjük —( hogy itt valóban jogesetről van szó, tehát törvények által szabályozott viszonyról és nem az egyedül a salus rei publicae által vezéreltethető kormányzati ténykedésről, ugy aggódva nézhetünk szét ez ugynevezett jogállamban, hogy hol van a biró, ki a vitában álló felek között jogot, — igazságot fog szolgáltatni. Szomorodottan állapíthatjuk meg, hogy birája ez ügynek, e jogvitának nincsen. A jogállam címének büszke viselése mellett nem tudjuk köz (-igazgatási) jogaink igen nagy részét biró elé vinni, — többek között ezt sem, mert nincs törvényünk, mely az egyházak autonómiájának sérelmét a közigazgatási bírósághoz utalná, lévén nálunk a. közigazgatási biróság hatásköre csupán a törvényekben felsorolt esetekre korlátozva s nem öleli fel az összes, elvileg idetartozandó jogsérelmeket. Igy állván a dolog, a vita egyszerü hatalmi kérdéssé fokozódik le, melyben a jogaiban magát sértve érzett egyházkerület csak precarius módon fordulhat a miniszterhez vagy a passziv rezisztencia terére léphet, mi azonban már kivülesik a jogrend nyujtotta jogorvoslati lehetőségen s ennek igazolása csak a vim vi repellere cuique licet elvére alájpitható, önkényesnek minősítvén a miniszter szóban forgó rendeleteit, mellyel szemben feloldva érzi magát a különben tartozó állampolgári engedelmesség általános kötelessége alól. Ettől, mint a jog keretén kivül eső magatartástól eltekintve, a miniszteren, mint a jogvitában maga is érdekelt és igy természetesen elfogult félen mulik hát, hogy a jogsérelmét fennforgónak itéli-e vagy sem s hogy ehhez képest intézkedését megváltoztatja vagy sem. Jelen soraink megírására mindezek ismeretében az a meggondolás késztetett, hogy a dolgok ilyetén állása mellett is feltétlenül szükséges az ügy minden vonatkozású jogi megvilágítása, mert ha a bizonyítás a nagy nyilvánosság, az illetékes közvélemény előtt sikerrel jár, ugy a jogi érvek előtt az alkotmányos érzésü hatalomnak is meg kell hajolnia. Vonjuk el hát a kérdést a napi politika teréről, mint amelyre az ügy a mai stádiumában csak másodsorban tartozhatik s teritsük ki azt a Corpus iuris tanulmányozásának zöld asztalán s ott nézzük a kérdést a modern Werbőczy szemüvegén, a francia Conseil d'État (államtanács, melynek egyik főosztálya az assemblée du Conseil d'État statuant au contentieux látja el a bíráskodást a köz (-igazgatás) jogi vitás esetekben) emlőin nagyra növekedett közigazgatási jogtudomány által kifejtett elvek megvilágítása mellett. A kérdés jogászi megvitatásánál és illetve megitélésénél pedig ne feledjük, hogy az ilyen, a közigazgatási jog keretein tulnövő s már az alkotmányba kapcsolódó kérdés eldöntésénél van igazában helye annak; hogy in dubio pro libertate! Lássuk ezekután, hogy miről van közelebbről szó. A tiszai ev. egyházkerület arra hivatkozik, hogy az 1790—91: XXVI t. »c. biztosítja részére az iskolafenn