Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 6-7-8. szám - A törvényhatóságok képviselete az országgyűlésen. Irta: Zsedényi Béla [Könyvismertetés]

MISKOLCI JOGÁSZÉLET (ÍÖÓ) Élénk összeköttetést tartott fenn a Szövetség a fővárosi és vidéki testvéralakulatokkal. így az 1927 február 20-iki országos nagytáboron Mátyus Viktor törzsfő és Czövekh Béla levente képviselték a mis­kolci alvezérséget, hol az alvezérség nevében lelke­sedéssel vették tudomásul gróf Károlyi József orszá­gos fővédnökké történt megválasztását. Vendégül látta a Szövetség a kecskeméti alvezérség vezetőjét, míg a miskolci alvezér a Szövetség pécsi csoportjánál tett látogatást. Résztvett a Szövetség a helybeli jelentősebb tár­sadalmi mozgalmakban és ünnepélyeken, továbbá testvéri együttérzéssel működött a Jogásztestület éle­técen és a miskolci bajtársi egyesületekkel. Czövekh Károly dr. a Szent István Bajtársi Szövetség alvezére. 5. A Focderatío Emericana Corporatio Rákócziana 1926—27. évi jelentése. A Corporatio Rákócziana múlt évi zárószavai az egész évi munkásságot ,.Ígéretnek" mondották, amelyből egy munkásabb jövő veti elénk küzdelmek­ben és sikerekben nagyszerű előretörését. Az ,,igéret" nem maradt megvalósítatlanul, azt bizonyítja az el­múlt évi működés és a corporatio ereje. Erős ez a Corporatio azért, mert minden nagy­ura és öregura érzi azt, hogy kötelessége a magasz­tos múlton csüggő ifjúságunk Trianont ledöntő szent elindulását önzetlenül, megértéssel Nagymagyarország megteremtéséhez segíteni. Ennek az önzetlen megértés­nek hatalmas buzdítása s a Foederatio Emericana zászlójára irt szent eszme, voltak azok az erőfor­rások amelyekből a Corporatio ez évi munkássága fakadt. Az ifjúság tiszti kara ez évben a következő volt: senior: Rimóczy Gyula, consenior: Czibere Kálmán, secretarius : ifj. Török József, ceremonarius, Magister : Ulhmann Aladár, krónikás: Kováts Zoltán, sajtóreferens : Rusznyák Gyula. A Corporatio belső életének megkapó kifejezői a kis káptalan, Convent és Curiális gyűlések, amelyeken a keresztyén magyar társadalmat érintő aktuális kér­désekkel foglalkozott a Corporatio. Különös nagyot lendült a curiális élet. Minden hónapban két-három vagy több gyűlést tartott az ifjú­ság. Ezeken a curiálisokon magas nivóju műsorok fej­lesztették a curia tagjainak képzettségét. Nagyon érté­kes szakelőadásokat és felolvasásokat tartottak: Rimóczy Gyula, Czibere Kálmán, Uhlmann Aladár, Török József, Mítró György és Barta László. Részt vett a Corporatio az Emericana nagy gyű­lésén, bálján és zászlószentelésén, képviseltette ma­gát a priori és seníorí conferentiákon és a testvér Corporatio ünnepélyein. A jellegzetes Emerícanás zöldsapkát ott látjuk városunk minden kiemelkedő magyar és keresztény ünnepségén, ahol corporationk egykét tagjának szereplésével elősegíti a sikert. A Mansz leányklubjának, a katholikus leány­egylet, a keresztényszocíálísták és más társadalmi egyesületek ünnepélyein látjuk szerepelni Rimóczy Gyula, Czibere Kálmán, Uhlmann Aladár, Török József, Rusznyák Gyula, Majoros Zoltán leventéket. Elénk szerepet visznek más társadalmi egyesüle­tekben mint tisztviselők: Rimóczy Gyula a kath. leányegylet tikára, Uhlmann Aladár jegyző és Török József a Mansz leányclubjában mint titkár. A „Miskolci Joghallgatók Testületének" lelkesen dolgozó gárdáját alkotják az Emericana leventéi és apródjai. A „Joghallgatók Testületének" tisztikarában Czibere Kálmán könyvtáros, Török József pénztáros és Uhlmann Aladár az irodalmi szakosztály elnöke. A „Joghallgatók Testülete" október 6-iki ünne­pén szerepel Uhlmann Aladár és Török József és ugyancsak ők szerepelnek november 1-én Csengey Gusztáv professzor sírjánál. A március 15-iki emlék­ünnepen Majoros I. Zoltán, Uhlmann Aladár és Török József, a hősök emlékünnepén Majoros I. Zoltán sze­repeltek. Az akadémia által hirdetett pályázaton résztvett Majoros I. Zoltán, Czibere Kálmán, Uhlmann Aladár és Mitró Gyula. A Szemináriumi életben kivették részüket Majo­ros I. Zoltán, Czibere Kálmán és Uhlmann Aladár. Meg kell emlékeznünk a Corporatio két kitűnően sikerült családi estjéről, amelynek rendezésében a curia minden tagja résztvett. Június 3-án tanulmányi kirándulást rendezett a Corporatio a diósgyőri várromhoz és a diósgyőri papírgyárba. A várromok között megható diszeuriális keretében emlékezett meg a corporatio a trianoni gyásznapról. Az évi jelentést azzal zárjuk, hogy adjon a Mindenható erőt ahhoz, hogy Corporationk, amely Rákóczi nevét viseli, a következő esztendőkben is oly eredményes munkát fejthessen ki, amellyel méltó építőtársa a Nagymagyarországért harcoló magyar társadalmi egyesületeknek. Rimóczy Gyula a Foederatio Emericana Corporatio Rákócziana seniora A törvényhatóságok képviselete az ország­ülésen. Irta: Zsedényi Béla dr. (A Miskolci Ev. Jogakad. Tudományos Értekezéseinek Tára. 30 sz.) Miskolc, 192f. 196. 1. „A törvényhatóságok képviselete az országgyűlé­sen": ez a cime Zsedényi Béla dr. jogakadémiai tanár legújabb müvének. E munka méltóan sorakozik a szerző egyéb kiváló alkotásaihoz. Zsedényi könyve a tárgyra vonatkozó egész irodalmi anyagot feldolgozza. Ötvenkét irónak 66 müvét rostálja át ez a 190 oldalas munka s amellett részletesen ismerteti az 1885. s az 1926. évi par­lamenti vita anyagát. Zsedényi könyve röviden, tömören, szabatosan és él­vezetesen ismerteti a vármegyei intézmény keletkezését, fejlődését, fénykorát, majd hanyatlását. Szent Istvánnak a nemzetre erőszakolt, elméletből alkotott vármegyéje volt az a csira, amelyből a történel­mi fejlődésnek ide-oda kígyózó, de nagyban, egészben mégis egy határozott cél felé törekvő, lassú, de biztos utján a vármegyei intézmény, mint egy tömör, ezeréves tölgy, kifejlődött. Az a történelmi szükségszerűség, ami a vármegyei intézmény fejlődését meghatározta, a ma­gyarság mindent leküzdő szabadságszeretete volt. Szent István államalkotó zsenije, •—- amint azt Zse­dényi helyesen megállapítja, — a vármegyei intézményt a királyi hatalom megerősítése érdekében hivta létre, de a magyarság szabadságszeretete e billincsből, idők multán fegyvert kovácsolt, a királyi hatalmat hirdető várispátn­ságokat az alkotmány védbástyáivá építette át. A vár­megye volt az a bevehetetlen fellegvár, amelynek szik­laszirtjein az abszolutizmus százados rohamai megtörtek.

Next

/
Thumbnails
Contents