Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 6-7-8. szám - A vadászati haszonbérletek jogi természete

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 5 történhetik vagy a politikai határok változása okából, vagy azokon belül ható, s tulajdonjogi változásra visszavezethető okokból és pedig vagy önálló uj vadászterületek „alakulásával" vagy „alakításávalvagy pedig meglévő önálló vadászterületek terjedelmének növekedésével vagy csökkentésével, illetve ilyenek megszűnésével. A magánvadászterülcteknél a politikai határok változásának jogi jelentősége nincs, ellenben érvényesülnek mindazon egyéb okok, melyek a földtulajdonjog változásával kapcsolatosak s amelyek vagy kihatnak a „vadászterületi" minőségre is ugy, hogy egyúttal annak is a megváltozását idézik elő vagy sem. A tulajdonjogi változás eredményezheti ugyanis vagy hasonló jellegű, tehát önálló uj vadászterület ki alakulását, vagy ennél tovább menve, megváltoztatja a tulajdonjogában változott területnek „vadászterületi" minősítettségét is, — az megszűnik önálló vadászterület, illetve ahhoz tartozó lenni s lesz belőle községi (köz-) vadászterület. A továbbiakban azután különböztetnünk kell egyrészt a jogát személyesen gyakorló önálló vadászterülettulajdonos, másrészt ugy a községi mint a magánvadászterület haszonbérlője között, mert a jogát személyesen gyakorló önálló vadászterület, tulajdonosa szempontjából az önálló vadászterületnek semminő értelmű változása nem vethet fel logikusan kártérítési kérdést, a haszonbérlőknél azonban épen a haszonbérleti szerződésből folyólag igen. Hogy a községi vagy a bérelt magánvadászterület valami okból bekövetkezett növekedéséből vagy csökkenéséből támad-e az érdekelt félnek igénye kártérítésre vagy béremelésre, esetleg a szerződés felmondására, — tisztán magánjogi kérdés, melynek esetenkénti megoldása, a bírói indiká túrának marad feladatául, amely majd méltányló figyelembe veszi azt is, ha ezen változások netán törvényi rendelkezések folytán következtek be. Bennünket ezúttal közelebbről csupán az érdekel, hogy ezek a bekövetkező magánvadászterületi változások, ha azok a vonatkozó részek önálló vadászterületi jellegének megszűnésével járnak, azonos, vagy eltérő jogi következményeket vonnak-e maguk után aszerint, amint a magánvadászterület, tulajdonosa jogát személyesen gyakorolta, vagy ha azt haszonbérbeadás utján értékesítette. A kérdés helyes eldöntését a Kolosváry által kifejtett vadászati jogi bifurkáció segítségével reméljük és kíséreljük meg, miután e tekintetben a tételes szabályozás támpontot nem nyújt. Hogy vadászati törvényünk hiányosságai folytán mily sok vonatkozásban és terjedelemben kerül szükségképen az elmélet és iudikatura állásfoglalására a sor, ezt Kolosváry részleteiben is kimutatja, melynek rövid öszszefoglalása, Kolosváry szavaival élve, abban adható, hogy a törvény egyáltalán nem oldja meg a vadászatjog fundamentális kérdéseit, nyitva hagy egész kérdéskomplexumokat, —r a vadászati jog haszonbérbeadásának sokágú vonatkozásait alig érinti.11) Mi képezi a vadászati haszonbérleti szerződés tárgyát? „A megszokott szóhasználat a szerződést, rendszerint, mint „vadászati jog haszonbérletét" nevezi meg, jóllhehet sohasem a földtulajdonhoz való szoros hozzátársitása miatt attól elválaszthatatlan vadászati jog a szerződés tárgya., hanem a vadászati jog valóságos kigyakorlására irányuló és merőben közjogi színezetű vadán) Id. m. 164. 1. szati üzemjog" — mondja Kolosváry s fogadjuk el mi is.12) A magánvadászterületi haszonbérbeadó tehát kétségtelenül egy közigazgatási jogosítvány felett disponál, mit bátran minősíthetünk „engedély"-nek (concessio) is közigazgatás jogi értelemben, minek különben már maga Kolosváry is több helyen kifejezést ad, a többek között midőn igy szól: „A jog tartalmának körülszabásánál ékelődik be a magánjogi szabályozásba a közjog, midőn a vadászati jog tartalmát egy tőle különböző közjogi jogosítvánnyá formálja át és saját igényeinek szemszögéből állapítja meg azokat az előfeltételeket, melyek mellett a vadászati üzem gyakorlását engedélyezhetőnek tartja."13) fia igy fogjuk fel a kérdést — s ugy vélem, hogy ez a helyes felfogás — ugy a haszonbérbeadónak ez a diszpozíciója — magától értetődőleg — csak addig terjedhet, mig ez a joga, míg ez az „engedélye" fennáll. Nemlétező jogok felett nem állhat meg jogügylet. A közigazgatási jog — mint mondottuk — megkonstruálja a telektulajdonos vadászati jogát 200 kat. hold mellett s ez esetben ő azt vagy saját maga gyakorolja, vagy nem gyakorolja, avagy haszonbérbe adja. A haszonbérbe adott jog azonban ugyanolyan, helyesebben „ugyanazon" jog, melyet ő gyakorolhatna személyesen s azt ő személyesen is csak addig gyakorolhatja, mig ez a joga „fennáll"; abban a pillanatban azonban, melyben e jog, ez engedély, az előirt feltételek hiánya folytán ipso facto veszendőbe megy, — következésképen és természetszerűleg szűnik meg az ő gyakorlási lehetősége a vonatkozó jog eltűnése, hiánya folytán s ennek logikus következéseképen kell megszűnnie ezen, azelőtt létezett, de közben megsemmisült jogra vonatkozó haszonbérleti szerződésnek is e részében. A vadászati haszonbérleti szerződésnek a tárgya ugyanis — rnint már több ízben hangoztattuk — a vadászati üzemi jog, a vadászási jog, amely, miként a „vadászati" jog a földtulajdonjoggal van társulva s e nélkül el nem képzelhető; ugy társul a vadászási jog a vadászterülettel, ép ugy nem képzelhető vadászási jog vadászterület nélkül, mi tekintetben nem képezhet különbséget az, hogy alanya maga a tulajdonos, vagy a tőle származtatott jogon a haszonbérlő. A szerződés tárgya semmisült meg itt s ez maga után vonja a reá vonatkozó szerződés ipso facto való összeomlását. Nincs itten felmondásnak sem szüksége, sem helye, de még kevésbé lehet helye annak, hogy a haszonbérlő birtokban, maradhasson, mert hiszen nincs mit birtokolnia. A kérdésnek más oldalróli megvilágítása és jellemzése céljából tegyük fel azt az esetet, hogy valaki eladja önálló vadászterületet képező birtokát, de annak vadászati jogát magának telckkönyvileg biztosítja. Ha később ez a birtok elidegenítés folytán tulajdonjogilag ugy oszlik meg, hogy valamely részében, vagy teljes egészében nem képez önálló vadászterületet, vájjon rebus sic stantibus helyesen formulázható-e továbbra is a vadászati jognak a telekkönyvszerü vadászati jogbirtokos általi háborithatlan gyakorlása? Teljességgel nem! A bekebelezett jog megsemmisült! Ha annak idején biztosította a maga részére a vadászati jogot s ennek ellenében talán árengedményt is tett, a kockázatot minden esetre viselte atekintetben, hogy veszendőbe megyén telckkönyvileg is biztosított J2) Id. ra. 205. 1. ") Id. m. 160—161. 1.