Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 3-4. szám - Ottlik László: A társadalomtudomány filozófiája [Könyvismertetés]

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 33 1369/1926—27. szám. HIRDETMÉNY. A június havi alapvizsgálatok június hó 1-től 15-ig tartatnak. A vizsgálatok iránti kérvények legkésőbben május hó 23-ig bcadandók a dékáni hivatalban. A kér­vényhez csatolandó a leckekönyv és 1 pengő fizetendő a menzaalap javára a vizsgadíjon kivül. A vizsga dija szabályos határidőben tett alapvizsgá­latoknál 32 pengő és nem szabályos határidőben tett alapvizsgálatoknál 34 pengő. Miskolc, 1927. évi április hó 5-én. Dr. Bruckner Győző s. k. a jog- és áll. tudományi kar c. i. dékánja. HÍREK A miskolci jogászok Verbőczy Bajtársi Egyesületének disztáborozása A miskolci jogászok Verbőczy Bajtársi Egyesülete február 26-án este 9 órai kezdettel rendezte még a rcP. reálgimnázium tornatermében első műsoros disztáboro­zását, melyen a patronusok, dominusoÁ, bajtársak s ezek családtagjai, valamint meghivott vendégek vehettek részt. A disztáborozás fehér asztaloknál folyt le és telje­sen családias jellegű volt. Megjelentek a patronusok közül Hacker Ervin dr,, Schneller Károly dr., Szontágh Vilmos dr., Surányi Un­ger Tivadar dr. jogakadémiai tanárok, a tb. dominusok közül vitéz Görgey László dr. vármegyei főjegyző, Fe­kete László dr. városi tb. tanácsnok, Deréky János szín­művész. — Bruckner Győző dr. magister betegsége miatt nem vehetett részt a disztáborozáson. A disztábort Koppányi Dénes vezér nyitotta meg, üdvözölve a professzori kart, a bajtársi egyesületek kép­viselőit és a közönséget. A Verbőczy Bajtársi Egyesület dalosesoportja a Ma­gyar Hiszekegy-et adta elő Székely Zoltán regős bajtárs vezetésével. Ezután Surányi Unger Tivadar dr. jogakadémiai professzor foglalt helyet az előadói emelvényen és meg­kezdte szabadelőadását az európai népek diákéletéről. A professzor bevezető szavaiban „beszélgetésinek jelzett, magas nivóju, vonzó és élvezetes előadást — mely mint­egy órahosszat tartott — a közönség feszült figyelemmel és érdeklődéssel hallgatta végig. Az előadó professzor 1921-től kezdve hat évig, hosz­szabb-rövidebb félbeszakításokkal 1926. év elejéig külföl­dön tartózkodott, s beutazta egész Európát. Az egyes né­pek diákéletét tehát személyes tapasztalatai alapján volt alkalma megfigyelni. — A diákélet, — éppúgy, mint a szellemi életnek egyéb irányú megnyilvánulása — legszorosabb függvé­nye valamely nép kulturális múltjának. —i A germán népeknél — akik régtől fogva hajlottak arra, hogy a társadalmat az egyének között fennálló szel­lemi kapcsolatból kiindulva, szerves, organikus életnek fogják fel — fejlődhetett ki a legjobban a szerves össze­tartás eszméje, az egyesületi — corporativ — szellem. A germán népek közül pedig sokkal inkább az angolok­nál mint a németeknél, s ez azért van, mert az angol nép konzervatívabb, tekintélytisztelőbb. — Oxfordban, valamint a többi angol egyetemen, az egyetemi élet a kollégiumokban folyik le. Egy egye­temi városban számos ilyen kollégium van (Oxfordban például 26), mindegyik hatalmas területen épült, szép park közepén. Itt van a nyilvátartóhivatal (quaestura), a nőtlen professzorok lakásai, előadótermek s bent lakik a hallagtóság is. A kollégiumi szabályok szigorúan elő­írják az egyetemi polgárok napirendjét, beleszólnak a hallgatók kollégiumon kívüli magánéletébe, szórakozá­saiba, a hallgatók az évfolyamok és letett vizsgálatuk sze­rint kevesebb, vagy több szabadságot és kedvezményt él­veznek. — A korporativ szellem, mint germán megnyilat­kozás Németországban is erősen ki van fejlődve, de ko­rántsem vezetett olyan egységes eredményre, mint Ang­liában. Ennek a kultúrtörténeti oka abban rejlik, hogy míg Angliában az európai műveltség haladása Hódító Vil­mos idejétől kezdve egyenes vonalban történt; a reformá­ció, humanizmus, felvilágosodás eszmeáramlatai a konzer­vatív Angliában egyenes uton fejlődhettek tovább, Német­országban a mult század elején ettől az úttól bizonyos el­térést észlelhettünk. A német műveltség magáévá tette a "ómatikw áramlatot, ami a német diákéletben is erős vomot hagyott. A romanticizmus, mely i német filozó­fiában Fieihte, Sehelling és Hegel idealizmusában nyilat­kozott meg, nem egyéb, mint a felvilágosodás szellemével legyőzött középkori világnézet újjáéledése. Részbén a miszticizmusra való hajlandóság hozta létre Németor­szágban abban az időben a már régebben is fennálló diák­korporációk sokféle alfajait, a Burschenwhaft-ok'dA, Verbindung-dk&X. Ezeknek a szervezete már nem olyan szigorúan korporativ, mint az angol kollégiumoké. — A német Burschenschaft-okat jellemzi, a germán nyugodtság, rendszeretet, tökéletes fegyelem. Összejöve­teleiken, mulatságaikon sokféle különös diákszokásnak hódolnak, ilyen a mindenkire kötelező diákpárbaj (men­sura) és sok mindenféle Ízléses és ízléstelen incselkedés. —i Ujabban a német diákélet — mióta a német ál­lampolgárnak 20 éves korától aktív választójoga van — túlnyomóan a politizálásban és az egymás elleni viszály­kodásban merül ki. -— A román népeknél a diákság korporativ együtt­működése sohasem tudott oly mély gyökeret verni, mint a germánoknál. A román népeknek ugyanis a társada­lomról vallott felfogása merőben ellentétes a germán né­pekével. Ők a társadalom lényegét nem az egyének kö­zött fennálló szerves kapcsolatban látják; szerintük nem a társadalom egésze szüli meg az egyént, hanem az egyes egyén képezi forrását a társadalomnak. Ezzel az indivi-

Next

/
Thumbnails
Contents