Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 3-4. szám - A tömeglélektan aktuális kriminalaetologiai tanulságai [1. r.]

28 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (56) folytonosan növekvő sokaság; felfegyverkezve fejszékkel, rudakkal és mindenféle eszközökkel, haragosan, nagy zajjal az utcákon keresztül. A Louis Quinze téren összetalálkoznak Lambesc henceg Royal Allemandjaival, akik szétkergetik a tömeget. Ez azonban csakhamar összeverődik megint. A fegyverre-kiáltás tízszeres erővel mennydörög; a fegyverárulók boltjait feltörik, kirabolják; az utcák élő, tajtékzó tengerhez hasonlítanak, korbácsolva valamennyi szelek által.25) Fegyverre! Fegyverre! Hétfőn a roppant város nem szokott foglalkozására virradt fel, egészen más foglalkozásra. A munkás harcossá lön, csak egy szüksége van: a fegyver. Minden kéziimesterség üzése megállt, kivéve a kovácsokét, akik nagy tűzzel kalapácsolták a dárdákat.20) Fegyverre! Fegyverre! Fegyvert adjatok ti választó hatóság; te Flesselles, a te échevinjeiddel, fegyvert nekünk!27) A hatóság kioszt közöttük háromszáz rossz puskát, a városi őrök fegyverzetét. Egy ember íacipőben és kabát nélkül rögtön fölragad egyet közülök s őrnek áll. A kovácsokhoz rendelet érkezik, hogy dárdákat készítsenek minden erejükkel.28) Fegyverre! Fegyverre! Eddig csak a Hotel de Ville-ben találtak olyan rossz puskaféléket, aminőket láttunk. A fegyvertárat a Bastille ágyúi őrzik. Már itt felvetődhetett az eszme, hogy a Bastille-t le kell rontani. Hiszen ez a mozgásnak egyik legfőbb akadálya! — Feltörik a király régiségtárát is, mindenütt fegyvert kutatva. Két ezüsttel kivert ágyú van ott, melyeket a siámi felség ajándékozott XIV. Lajosnak; Henrik aranyozott kardja, régi lovagkorbeli fegyverek és vasingek. Már megmosolyogni való, de rá vall ez is a Camille által hypnotisált tömeglélckre, hogy a szükségben lévő és fegyverre éhes patriotizmus, még ezekre is ráteszi a kezét. A siámi ágyuk elgördülnek, olyan munkára, amire nem voltak szánva. A rossz puskák között vannak tornalándzsák is; fejedelmi sisakok és páncélok csillogóan, rongyos kalapok közt, mint olyan időben szokott lenni, midőn minden idők és azok birtokai hirtelen összeomlanak.29) A tömeg jobb hiján Don Quijote de la Mamcha fegyverzetét is magára ölti. A Maison de Saint-Lazare-ban is fegyvereket kerestek, de nem találtak, hanem annál inkább gabonát, még pedig büntetésre méltó mennyiségben. S a Maison de Saint-Lazare egykettőre okádja ki mindenét az ablakokon, csupa butorzápor, ordítozás és összevissza való szaladgálás közt; a pince homokja issza a bort.30) Tüz támad. S az egész intézet eltűnik lángok között a föld színéről. Jellemző, hogy egy tolvaj fedeztetvén fel ott, az rögtön felkoncoltaiéit. így tombol a fegyvert kereső tömeg, melyet az elrejtett eleség még inkább felizgatott és összetartva a fegyverre! jelszó által, a La Force adósok börtönéhez vonul. Ezt feltöri s az aristocraták foglyait kiszabadít ja.31) A Chateletben lévő s szökni akaró közönséges gonosztevőket azonban golyózápor űzi vissza, mert a patriotizmus nem szövetkezik tolvajokkal és gonosztevők2S) Ugyanaz: I. 267. oldal. *«)—») Carlyle: L 270—271. oldal. ») Carlyle: I. 271. oldal. »)—«) Carlyle: I. 272. oldal. kel: s bizonyára ma a büntetés is rettenetes gyors lábaikkal sántikál a bün után! „Valami harminc-negyven nyomorult embert, kiket bortól részegen heverve találtak a Szent Lázár pincéiben, nagy megbotránkozással hurcolnak börtönbe. A börtönöirnek nincs helye számukra, mire más biztos hely nem találkozván, felakasztják őket.32) A katonaság a tömeg mozgolódását tétlenül nézi. A desertorok fegyvereikkel együtt folyvást érkeznek; sőt ami rendkívüli öröm, most délután két órakor a francia gárda, melynek azt parancsolták, hogy menjen Saint Denisbe, azt határozottan megtagadta s testületileg a forrongó tömeghez csatlakozott. Tisztjeiket otthagyták magukra, akik még annyit se tudtak kivívni, hogy ágyúikat beszegezzék. A fegyverkezés nem szünetel. A kovácsok harminchat óra alatt 50.000 dárdát készítenek. Közben kijut a hir, hogy a Hotel des Invalides-ban lőfegyverek vannak lerakva s reggel 9 óra körül a nemzeti önkéntesek hosszú, széles vonala hullámzik a Hotel des Invalides felé, keresve az egyetlen szükséges dolgot: a fegyvert. A falakat megmásszák, egyetlen invalidus sem tévén egy lövést is. A kapukat kinyitják s a tömeg rohan be egymás hátán, minden, szobán és folyosón keresztül, a küszöbtől fogva fel a háztetőig, eszeveszetten kutatva a fegyverek után.33) Micsoda pincelyuk vagy falhasadék kerülné el figyelmüket'? A fegyvereket megtalálják és éhsóvárabban, mint ahogy az éhes oroszlán rohan a holt zsákmányra, veti rá magát ezekre a sokaság, zajongva, ordítozva. A gyengébb hazafit a falhoz szorítják, legázolják, csontját törik neki s valószínűleg a lelket is kiszorítják belőle.34)És így, ilyen tartós recsegése mellett a megsüketítő karzenének, a jelenet megváltozik s huszonnyolcezer becsületes lőfegyver van ugyanannyi nemzetőr vállán, kihozva ezek által a sötétségből a fényes világosságra. — S most a Bastille-ra ti rettenthetetlen párisiak! Onnan még fenyeget a kartács: idefordulnak most minden ember gondolatai és lépései. Egész délelőtt, reggeli 9 órától fogva mindenfelé csak ez a. kiáltás hallatszott: A Bastille-ra! Polgárokból álló küldöttség járt itt ismételve, szenvedélyesen kérve fegyvereket. A többit tudjuk. Most már talán világos és határozottabban is állithatjuk, hogy a Bastille vesztét a hebegő szónoklata okozta. Nem célunk ezt a fejezetet hosszura nyújtani. Tanulságainak összegezése a következő fejezetek feladata lesz. Beérjük egyelőre a Bastille ostromának Carlyle nyújtotta • fenséges leírásával, bár más nemzetek történetében is — így hazánk históriájában is — találhatunk izgalmas tömegbüntényeket, A história szereti a tömegjeleneteket. Korunk sem szűkölködik ezekben. Minthogy a tömegbüntények minden időben ugyanazokat a jellemvonásokat mutatják, csak annyiban fogunk cgyikre-másikra hivatkozni, amennyiben példára lesz szükségünk. Ebbe a fejezetbe csak egyetlen egy tömegjelenetet veszünk.m'ég fel, mely lélektani tanulságaink levonását nagyon meg fogja könnyiteni: annyira magán hordja a tömegbüntények tipikus jellemvonásait. Fábián Béla értesít az Orosz Pokol cimü müvében erről az esetről, melynek mosolyra késztető mozzanatai is vannak. 32) Hist. Parlem. II. 996. 33) Carlyle: V. könyv. VI. fejezet, I. kötet. M) Doux Amis I. 302.