Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 3-4. szám - A tömeglélektan aktuális kriminalaetologiai tanulságai [1. r.]

(57) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 29 Adjuk neki azt a elmet, hogy „menetrendváltoztatás a nikolapalómai állomáson".35) A nikolapalómai állomáson a katonavonat beleszaladt a pétervári személyvonatba. Később jött be a wladivostoki express és egy katonai büntető osztag vonala, melyet (íalics község lázadó parasztjai ellen küldtek. Mig a pályatestet rendbeszedték, az utasok a vagyonukból kiömlöttek az állomásra és Nikolapaloma tele lett ezernyi ezer az uj napnak örülő sütkérező emberrrel. A pályatesten kisebb-nagyobb csoportokban álltak az emberek és beszélgettek, politizálgattak. A sok kis gyűlést, egy pillanat alatt hatalmas ordítozó tömeggé verte össze egy hir: ,,A pályatest rendben van; elsőnek az express indul, utána a katonavonat, végül a személyvonat." Az utolsó szavak már a hírhozóhoz közelállók orditozásába fulladtak. A távolabb álllók esak az indulásról hallottak valamit. Mindenki szaladt, szomszédját kérdezte, mikor azután mindenki tudta mi történt, pokoli erővel nőtt a zsibongás. A katonavonat utasai ordítottak, hogy ők karhatalom, rendet csinálni mennek, őket vigyék elsőnek. A személyvonat és a katonavonat utasai között nyilvánvaló volt az ellentét, mégis egymást nem támadták; egyelőre a közös iellenség, az elsőnek indítandó express ellen állt a harc. A tömeg ordított: — Még mindig a sokpénzüek az urak! — Nem elég, hogy termes kocsikban, kényelmesen utaznak, még elsők is akarnak lenni! — Menjen, bát az express elsőnek, de húzzuk ki utasait a bársony díványok közül, rakjuk át őket a személyvonatba, mi meg menjünk az expressel! — Hol az állomásfőnök! Menjünk az állomásfönökért ! Ez az idea tetszett a legjobban : ki kell hozni az állomásfőnököt a néphez! Szaladó emberek mentek érte s néhány perc múlva jöttek is az állomásfőnökkel. Egy kezeit tördelő asszony szaladt utánuk. Ahogy a főnök a tömeghez érkezett, orditások fogadták: — Még mindig az uraké a vasút? — Miért megy elsőnek az express? — Aki elsőnek jött, az elsőnek indul! — A katonavonatot kell indítani, ezeknek sietős a dolguk ! Az állomásfőnök intett, hogy szólni akar. A tömeg elhallgatott és az állomásfőnököt feltolták egy másodosztályú kocsi feljárójára, hogy onnan beszéljen. — Elvtársaim ! — kezdte az állomásfőnök. — Az expressen most nem burzsujok utaznak, hanem népbiztosok, akik Omskban voltak a kozáklázadások miatt és mosl sietős az útjuk, mert jelentést kell tcnniök az omski eseményekről. A tömeg felzúgott: — Csatolják át a népbiztosok kocsiját a személyvonathoz, legalább a személyvonat is gyorsabban nnegy! — Szavazzunk ! Szavazzunk ! — Az állomásfőnök még hivatkozni próbált a vasúti állomáson kifüggesztett táblára, hogy a vasutasok erőszak esetén otthagyják a szolgálatot és mehet mindenki gyalog haza. Hiába volt az emlékeztetés a rendellenességek kövei kézi ében előálló szerencsétlenségékre, a tömeg nem akart megnyugodni. Az állomásfőnök leszállt a felhágóról és megindult az express felé tanácskozni a népbiztosokkal, mitévő legyen? Az állomásfőnök helyét a hirtelen felavatott emelvényen egy munkás foglalta el, aki az igazságosság nevében követelte, hogy az állomásra elsőnek beérkezett személyvonatot indítsák elsőnek. Aztán egy katona be30) Fábián: 160. oldal, szélt a katonavonat utjának sürgősségéről. Csak az express utasai közül nem beszélt senki. Mikor a katona után ujabb szónok nem jelentkezett, ismét az igazságosság nevében a személyvonat indítását követelő munkás ugrott fel a vonatra és egy határozati javaslatot olvasott fel, melynek értelmében a nikolapalómai állomáson rekedt utasok követelik, hogy az állomáson vesztegelő vonatok a beérkezés sorrendjében indittasssanak. A személyvonat utasai mind helyeseltek a katonavonaton Graliesban menő büntetőosztag katonái azonban ellene ordítoztak. A személyvonatiak kiabálni kezdtek: — Szavazzunk ! Szavazzunk! •— A munkás, aki a határozati javaslatot előterjesztette, ordítani kezdett: — Akik az én határozati javaslatomat fogadják el, emeljék fel a jobbkezüket. — Egy egész erdiő emelkedett a levegőbe. —. Most azok nyújtsák fel a jobbkezüket, akik az expresst akarják indítani. — Senki se merte felnyújtani a kezét. — Nyújtsák fel jobbkezüket, akik a katonavonal indítását kívánják. A katonavonat utasai ágaskodtak. A tömegből néhány gúnyos megjegyzés is került: — Be sürgős nektek a parasztok baja! — Határozatként mondom ki, — jelentette ki diadalmasan a munkás — hogy az igazság győzött! A vonalok a beérkezés sorrendjében indítandó*. Elsőnek' a személyvonat, másodiknak az express, azután a galicsi büntetőosztag. Az állomásfőnök épen megjött, kért, könyörgött, minden hiábavaló volt: a személyvonatot az express előtt kellett indítani! ,,Az igazság győzött !" Qui prior tempore — potior jnre! De az igazság ezúttal esak a tömeg igazsága volt. III. fejezet. Melyek azok a lélektani jellemvonások, amelyek a tömegjelenségekkel szemben fokozott óvatosságra intenek? Miért oly veszedelmesek a tömegek? A címbe tett kérdésre, talán ugy felelünk leghelyesebben, ha azt mondjuk, hogy azért, mert a tömegben az, amit annak tagjai tenni fognak, nincs tudva senki előtt — legkevésbé önmaguk előtt. A leggyulékonyabb és egyszersmind megmérhetetlen az, mely föllobban és önmagát emészti.80) A tömegek hatalma ellenállhatatlan, mint a végtelen nyomás alatt betört vízsugár, gyúlékony, önmagától tüzet kapó folyadék, mint például a villany és terpentinolaj-kevcrék, amely folyadékról Spinola Santerre tud valamit.37) Mindazok, akik a tömegek lélektanával foglalkoztak, a Le Bon által felállított lélektani törvények értékesítésére törekedtek. Nem eélunk az, hogy ezúttal kimerítő jellemzését nyújtsuk a tömegléleknek. A jelen fejezetben csak a megelőzőben foglalt tények nyújtotta tanulságokkal óhajtunk foglalkozni, rövidebben, különös tekintettel a Le Bon törvényeire. Bizonyos adott körülmények között, de csakis, ezek közt a körülmények közt, valamely embercsoportnak uj és az azt alkotó egyénekétől nagyon eltérő jeliemvonásai vannak — írja Le Bon38) Ha sok egyén cgyidőben egy helyen van jelen s ') Angyal: A tömeg bűntettei. 9. oldal. ) Carlyle: I. 415. oldal. ') Le Bon: 17. oldal. p