Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 3-4. szám - A tömeglélektan aktuális kriminalaetologiai tanulságai [1. r.]

egymást ölve, százával és ezrével rohantak volna bele a Bastille árokba .. . Az invalidusok rosszul járnak; egy svájcit, ki fehér ruhájában, menekülni akar, visszaűznek halálos döféssel. A foglyok ki sért essen ak mind a városházára, hogy ott tartsanak felettük Ítéletet! — Fájdalom, egy szegény invalidusnak már leszelték jobbkezét; megcsonkított testét a Place de Greve-re hurcolják és ott felakasztják. De Launay „felfedeztetvén szürke kabátban, mákszinü szalaggal övezve" meg akarja magát ölni botja tőrével. Üt is a Hotel de Ville-hez viszik; Hulin, Maillard és mások kisérik oda; legelői Mié megy „a feladási levelet kardja hegyén, mutogatván." így mennek ordítozás és átkozódások. között. A kíséretet csakhamar félre lökdösik, leverik lábáról; Hulin kimerülten rogy egy rakás kőre. Szánalomraméltó De Launay ! Ő sohasem fog bejutni a Hotel de Ville-be: csupán véres haj fonadéka, egy véres kéz által feltartva. A vérző testtörzs ott fekszik a lépcsőkön; a főt hurcolják az utcákon, rémletesen. egy dárdára tűzve. A szigorú De; Launay meghalt, így könyörögvén: ,,Óh barátim, öljetek meg gyorsan!" Atyámfiai, — kiált fel Carlyle — kegyetlen a ti haragotok! Place de Grevetek egy tigris torkává lett, tele ádáz ordítással és vérszomjjal. Egy másik tisztet gyilkolnak meg; egy másik invalidust a lámpaoszlopra akasztanak; a francia gárda megmenti a többit.19) Ugyan minő véráldozatokba került a Bastille ostroma ? Összeszámolva a veszteséget, került az ostromlók részéről, mintegy 83 részint megölt, részint halálosan megsebesült ember életébe; az ostromlottak részéről pedig mindazon, szalmaégetés, tüzlövellés és lövöldözés özön után egyetlen árva invalidusba, akit holt rálőttek a várfalakon.2") A Bastille, mint hajdan Jerikó városa, — jegyzi meg Carlyle — csodálatosan hang által dönteték le.21) De most ez a hang — a tömegek hangja volt. A Bastille ostroma classicus tömegjelenet, mert tartalmazza mindazokat a jellemvonásokat, amelyek a légtől))) tömegbünténynél előfordulnak. Hogy tisztábban lássunk és jobban rámutathassunk ezekre, vissza kell mennünk a francia forradalom történetében oda, ahol a Bastille ostroma tulajdonképen kezdődik. Mert nem ott kezdődik ám ez, hogy Louis Tournay maraisi kerékgyártó az első csapást mérte a külső felvonóhíd láncaira. Nem ! Azt a 28.000 fegyverest, mely a Bastille elé vonult, össze is kellett hozni és meg is mozdítani. Kellett hogy kifejtse hatását a politikai lobbanékonyságon, a hadseregben előfordult fegyelmi büntetéseken, az aristocratia fondorkodásain és az udvar cselszö vényein s a csapatösszevonásokon kívül egy olyan tényező is, mely a Páris utcáin lézengő embereket, a békés járókelőket tömeggé verje össze, mely a lélektani tömeg jellemzői tulajdonságait tüntette lel magatartásának minden mozzanatában. Az udvar ellenállása, Mirabeau feliratának visszavetése, Neckier elbocsátása s a választók által a képviselők számára adott utasítások, mind közvetlen tényezői voltak ugyan a Bastille lerombolásának, de amit, mint a közvetlen tényezők között a leghatékonyabbat kell kiemelnünk, az egy szónoklat volt, mely — mint a Bastille halálos Ítélete — július 12-én a Palais Royal kertjében elhangzott. Camille Desmoulins nevezetes beszédjét, mellyel 10) Carlyle: V. könyv. VII. fejezet: Nem lázadás. 20) Dusaulx: Prise de la Bastille. 447. és köv. 1. -1) Carlyle: I. kötet. 314. oldal. | önmagát híressé, a Bastille-t halálra beszélte és a hangulatot, melyben ez megszületett, mesteri tollal írja le Carlyle: „Vasárnap van, július 12-ikének reggele; az utcák mind tele vannak raggatva roppant nagyságú De par le Roi-félc falragaszokkal, amelyek felhívják a békés polgárokat, hogy maradjanak otthon, ne tartsanak semmitől, ne gyülekezzenek csoportokba. Mirevaló ez? Mit jelentenek: ezek a roppant nagyságú falragaszok? Mindenekfelett mit jelent ez a csörömpölése a katonaságnak, dragonyosok, huszárok törtetve az iránytű minden irányából a Louis Qudhize tér felé; megtartva arcuk komolyságát, bár csupa csufnevekkel. gúnyos kiabálásokkal, sőt hajig^álásokkal is fogadják őket ?22) Igazán a brigando'k ellen rendeltettek ki ezek a csapatok? Hol vannak a brigandok? Micsoda titok lappang a levegőben? — Hallga! egy emberi hang érthetőlég hirdeti a Jób-hirt: Necker, a nép minisztere, Franciaország megmentője el van bocsátva ! A hir gyorsan terjed tova a Palais Royal-ban, az egész messze Franciaországban sápadtság ül minden arcon; zavart ijedelem és elcsüggedés, amely a félelem által fokozott dühnek mennydörgésivé válik. De nézd Camille Desmoulins-t, amint a Café de Foyból sibyllai arccal kirohan, haja úszik utána á légben: mindkét kezében egy-egy pisztoly. Egy asztalra ugrik: a rendőrszolgák szemmeltartják; élve néni fogják el sem ők elevenen, sem őt elevenen. Ez alkalommal hebegés nélkül beszél: — Barátim! Ugy haljunk-e meg, mint a kergetett nyulak? Mint csztrengájukba összekergetett juhok, bégetve a kegyelemért, ahol nincs csak kifent kés? az óra itt van; legfontosabb órája a franciáknak és az emberiségnek ; midőn az elnyomóknak mérkőzniök kell az elnyomottakkal s ia jelszó: gyors halál, vagy örökre való megszabadulás. Legyen üdvözölve ez az óra! Szánkba ugy látom csak egy kiáltás illik, ez, hogy fegyverre! Hadd hangozzék tehát az egész Párison, az egész Franciaországon keresztül, mintegy a forgószelek torkából ez az egy kiáltás: fegyverre1! „Fegyverre!" — üvölti válaszolólag megszámlálhatatlan torok egyetlen roppant hanggal, mintha egy a levegőben levő démon üvöltene: mert minden arcon kigyu Iádnak a szemek, minden sziv őrületben ég. Ilyen, vagy még alkalmasabb szavakkal23) kelti fel Camille az elemek hatalmát ezen nagy pillanatban. — Barátim! — folytatja — valamitő egyesítő jelet! Kokárdát, zöldet, a reménység színét! — Mintha csak a sáskák emésztették volna le azokat a zöld faleveleket ; zöld szalagokat a szomszéd boltokból, mindent, ami zöld, elragadoznak s kokárdákat csinálnak belőlük. Camille leszáll az asztalról „csaknem megfojtva az ölelések által, benedvesítve a könnyek által." Nézzük csak július 12-ének reggelétől kezdve július 14-ig mit müvei a Camille szónoklata Párisban. Fegyverre! — kiáltotta a Palais Royal-ban s e jelszóban egy csapásra egyésült akkor Páris népe. A tömeg azonnal szervezkedett is és Camille indítványára külső ismertető jelet választott. (Barátim! valami ismertető jelet!). Mintha csak sáskák emésztették volna le a zöld faleveleket; zöld szalagokat a szomszéd boltokból, mindent ami zöld, elragadoztak és kokárdákat csináltak belőlük. A tömeg Necker és D'Orleans viasz mellszobrát körülhordozza.24) Ilyen módon vonul ez a vegyült és ") Bescnval: III. 411. :a) Vieux Cordelier, par Camille Desmoulins, Nr. 5. (újra lenyomva a Collection des Mémoiresban, par Baudoin Fréres, Paris, 1825.) 81. 1. Id. Carlyle: I. kötet. 5. könyv. IV. IVjezot, 24) Carlyle: I. 265. oldal. ,