Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 3-4. szám - A tömeglélektan aktuális kriminalaetologiai tanulságai [1. r.]

MISKOLCI JOGÁSZÉLET A tömeglélektan aktuális krímínalaetiologíaí tanulságai Irta: dr. Kéthely Sándor kir. törvényszéki joggyakornok. A gyakrabban idézett forrásmunkák: Emil Ludwig — Turóczi József: Napóleon Budapest. Dick Manó. — Carlyle Tamás — Baráth Ferenc: A francia forradalom. Budapest. 3 875. M. Tud. Akadémia könyvkiadó vállalata. — Várnai Sándor: A francia rémuralom története. Budapest. Franklin. — Ncményi Ambrus: A francia forradalom hírlapjai és hirlapirói. Budapest. Franklin. 1885. — Farkas Pál: A francia forradalom. Budapest. 1913. Singer és Wolfner. — Fábián Béla: A/, orosz pokol. Budapest. Légrády Testvérek. — Gratz Gusztáv: A bolsevizmus Magyarországon. Budapest. Franklin. 1921. — Huszár Károly: A proletárdiktatúra Magyarországon. Budapest. 1920. — Rubint Dozső tábornok: Az összeomlás. Budapest. Glóbus. 1922. — nagymegyeri Raies Károly ezredes: Igazságok és tanulságok a nagy háborúból. Move. — doberdói Breit József: A magyarországi 1918/1919. évi forradalmi mozgalmak és a vörös háború története. I—II. kötet. Budapest. 1925. Hadtörténelmi levéltár kiadása. — Gustavc Le Bon — Dr. Ballá Antal: A tömegek lélektana. Budapest. Franklin. 1913. — Dr. Forel Ágoston — Sztrokay Károly: A hypnotismus. IT. kiadás. Magyar könyvkiadó 1921. — Leo Zaitzeff: Die strafrechtliche Zurcchnungsfáhigkeit bei Massenverbrechen. Halle a. S. 1912. — Dr. Angyal l5ál: A tömeg bűntettei. Budapest. Tudományos Akadémia. 1905. — Dr. Angyal 'Pál: A magyar büntetőjog tankönyve. III. kiadás. Budapest. Athénaeum. .1920. — edvi Illés — Degré: A magyar, büntetőtörvények zsebkönyve. Budapest. 1924. — Wlassics: A tettesség és részesség tana. Budapest. 1893. — Prof. Dr. G. Aschaffenburg: Das Vorbrcchen und seine Beki'unpfung. III, kiadás. Heidelberg. 1903. Carl. Winters Universitátsbuchhandlung. — Irk Albert: Kriminoilógia. I. Kriminalaetiologia. Budapest. 1912. Politzer. — Törvénytár. — Rendeletek tára. I. fejezet. Bevezetés. Fiamnak nem szabad arra gondolnia, hogy megboszszulja halálomat. Hasznot 'kell húznia belőle . . . Franciaországban meg Európában uj eszméket ültettem el, amiket lehet étlen, újra megmásítani. Hadd érlelje meg fiam, amit ültettem . . . Vessen meg minden párttörekvést. Ne lásson mást, csak tömeget. Franciaország az az ország, ahol a legcsekélyebb befolyásuk van az előkelő embereknek. Aki rájuk támaszkodik, homokra épit. Franciaországban nem lehet nagy dolgokat végrehajtania, csak annak, aki a tömegekre támaszkodik. Nincs nép, amelyen könynyebben lehetne uralkodni, mint a francián, csak nem szabad balkézzel fogni a dologhoz. Nincs párja gyors és könnyű felfogóképességének. De az érzékeiket is foglalkoztatni kell mindig. Ha az ember ezt elmulasztja, megmozdul, forrni kezd s nekigyullad nyugtalap szelleme — diktálja Napóleon két héttel halála előtt, éjnek idején Montholonnak a fiának szóló politikai végrendeletében.1) Jól irta Le Bon 1895-ben,2) hogy alig egy évszázad előtt az államok hagyományos politikája és az uralkodók versengései voltak a fő-főmozgatói az eseményeknek; f tömegek véleménye alig nyomott valamit a latban, legtöbbször semmit. Napjainkban a politikai hagyományok, az államfők személyes céljai és versengései többé nem számitanak, a tömegek véleménye azonban nyomatékos lett. Helyesen jövendölte meg, hogy a jövő társadalmá».) Emil Ludwig: 573—574. oldal. =) Le Bon: 9. oldal tiak a szervezés céljából meg kell alkudnia egy uj hatalommal, korunk legújabb szuverénjével, a tömegek hatalmával.") Szerinte a tömegek hatalma az egyetlen erő, mit semmi meg nem rendit, s melynek tekintélye folyton növekszik. Aki nyitott szemmel figyeli a világ folyását, kénytelen észrevenni, hogy a tömegek irányítják a nemzetek sorsát. Az a perspektíva, melyet Le Bon nyújt, meglehetősen sötét, de nem vigasztalan, mindenesetre mélyreható kutatás eredménye. Ezt igazolják a história legújabb eredményei. Jóslatai csaknem pontról-pontra beteljesedtek. A tömegek hangjától trónok dőltek össze, országhatárok változtak meg, nemzetek tűnnek el. . . A tömeglélekt'an tanulmányozása tehát nagyjelentőségű tanulságokat nyújthat. A tömeglélektan ismerete lesz az utolsó mentsvára annak az államférfiunak, aki nem akarja a tömegeket kormányozni — mert ez nagyon nehéz lett —, hanem csak azt akarjia, hogy azok őtet túlságosan ne kormányozzák.4) De mindezektől eltekintve, igen kevés földi tünemény van, mely méltóbb volna a szemléletre és a vizsgálódásra, mint a nép fölkelések . . . Ám borzadj meg tőle, vagy éppen jajgass fölötte, ha kénytelen vagy vele, de egyszersmind vizsgáld is meg —i irja Carlyle.8) Célunk ezúttal a tömeglélektan aktuális kriminálnálaetiológiai tanulságainak bemutatása. II. fejezet. Bűnöző tömegek a világtörténelemben. Egy paradoxonokat szerető bölcsész a legszélsőig vivén Montesquieunak azon aphorismáját, „Boldog az a nép, amelynek évkönyvei unalmasok'' — azt monidá: „Boldog az a nép, amelynek évkönyviei üresek." A legnyugodtabb állandóság volna ami áldásunk — irja Carlyle —nem pedig a felforgattatás és változás, ha t. i. ezek elkerülhetők volnának.") A történelem nem ezt mutatja. Ha valami hiányzik a nemzetek históriájából, az a nyugalom, az állandóság. A felforgatásnak — a történelem erre tanít — a tömegek voltak mindig a legjelentősebb faktorai. A tömeg —/ a bűnöző tömeg — az emberi társadalomnak csakugyan egyik legfélelmesebb jelensége; ahol pusztítva végigvonul, ott nem kiméi sem életet, sem vagyont; ölés, rablás, testisértcs, vagyonrongál ás egymást követik.7) A tömeg ellenállhatatlan. „Nem vetted-e észre, hogy mennyire mindenható a sok embernek csupán a hangja is? Méltatlankodó kiáltásuk hogyan bénítja meg az erős lelket, kárhoztató kiáltásuk hogyan emészt és fonnyaszt el soha nem érzett kinok között, ffluck lovag bevallá, hogy egyik legszebb operájában a legrémesebb hely alaphangja azon kiáltás volt, melyet a bécsi aljnép szájából hallott, midőn a császárhoz kiáltottak kenyérért! Nagy az emberek egyesült szava; ösztöneiknek nyilatkozata az, amelyek igazabbak, mint gondolataik: az a legnagyobb, amivel az ember talál kozhatik azon hangok és árnyékok között, melyek az időnek ezen világát betöltik. Az aki ennek ellen tud állani, valamely időn túlira támaszkodik" — irja Carlyle.8) !) Ugyanaz: 8. oldal. 4) Le Bon: 14. oldal. B) Carlyle: I. 377. oldal. e) Ugyanott 41. oldal. Anrrval: A tömeg bűntettei. 10. oldal. 8) Carlyle: 291. oldal.