Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 3-4. szám - Becsület-védelmi irányok a büntetőjogban [3. r.]

22 MISKOLCI JOGÁSZÉLEI' (50) gyengébb faja a f r e w e 1, melyhez a latin frivolis igen közel állhat.3) Alatta nom általános értelmű, hanem bizonyos meghatározott büntetendő cselekmény értendő, maga a statútum sem jelöli ki közelebbről annak tartalmát.' Annyi bizonyos, hogy a cselekmény a szándékosságnak, az ártani kivánásnak létrejövő eredménye. A középkori latin frivolum mindég kisebb bűntényt jelent, szorosabb értelemben tehát frewel alatt minden szóbeli erőszakoskodást, tágabb értelemben a mai becsületsértést érthetjük. A szégyenfa vagy pellengér magában véve veszöztetés nélkül becsületbeli büntetés volt. A bűnöst alája állították, ki ezzel ki volt téve a közgunynak. Rágalmazások büntetésére már sulyosbitóan alkalmazták, amennyiben az ily bűnösöket több napon, különösen vasárnapon állították a Bzégyen-fa alá. Egy másik becsületbeli büntetés a gunyketrec (Narrenköter). Ez egy vasrudakból és falécekből szerkesztett átlátszó rácsozatos zárka volt. A pozsonyi régi kenyérpiacon, vagyis Ferenciekterén 1567-ben köalapra ujomnan építették. (Jyőr évkönyveiből való az alábbi eset: A városi főbíró 1641 július 3-án meghallgatván Szlatnay Vilmos panaszát, hogy Jerik polgárnak Mária nevü felesége őt szitokkal illette, — ugy határozott, hogy panaszlott tisztességesen kövessé meg panaszost a városházán és kimondta, hogy 20 forintot fizet az, aki ezentúl ily fajta szidalommal illeti a másikat. A megkövetés és az utólagos szidalomért előre megállapított pénzbüntetés — ami végre is nom minden humor nélkül való — az egykorú győri jegyzökönyvek szerint a becsületsértő rendes büntetése volt. Hódmezővásárhely annalesei szerint a hetyke durvaságot és tiszteletlenséget a tanács mindég kész volt letörni, pl.: egy férfit, ki Füredi papot egyszerűen Fürcdi gazdának emiitette s hetvenkedett, hogy neki senki sem parancsol, feleségét káromolta s több efélét cselekedett 1754-ben 30 pálcára és egyházkövetésre ítélte. A szitkozódást, mocskos és fajtalan beszédet és egymás becstelenitését sem hagyta büntetlenül, ha elébe került. Egy embert, ki a másikat „Vén kutya, vén pogány" szavakkal illette 1728-ban, 60 pálcára és kipellengérezésre itélte, mihez olykor még a sértett fél megkövetése is tartozott. Hasonló büntetés járt annak a máshitünck is, ki a református vallást bccstelenitette. A becsületsértésért, melyért különösen sok nő tett panaszt, általában harminc—kétszáz pálca vagy korbács járt, idővel kevesebb és kevesebb, olykor a szitkozódót „nyelvváltság" címén 12-től 40 forintig bírságolták. Az egymást szidalmazó házastársak is ilyenformán lakoltak. Súlyosabb büntetés járt azért, mikor valaki a várost megátkozta. Szeged évkönyvei szerint is a nyelvességi perekben sokszor testi fenyítéket szabtak. így 1734 augusztus 20-án Annyok Sára, mivel Széplaki kommisárius uram feleségére nyelveskedctt, harminc kancsukaütést szenvedett. De még szigorúbban fenyítették a hatóság ellen vétőket. Kátay Mihály, ugy a város kirurgusa is, mivel a bíró idézőpecsétjét a kézbesítés alkalmával földre dobták, bezárattak. 1727 augusztus 23-án egy cigány azért, mivel a tanács ítélete ellen fellebbezett s a határozatra azt mondta, hogy az csak „féltörvény" száz pálcaütésre Ítéltetett. Még a közönségesebb csufolódások sem maradtak fenyitetlenül. A himpellér, selyma, huncut, hur, bestia, kanali stb. egykori kifejezések oly sértők voltak, hogy azt, aki használta és meg nem bizonyíthatta, súlyos birságra ítélték. Osgyányi Istvánné Kérdő Anna nyelvesség és Isten káromlás miatt 12 forint birságra Ítéltetett s ha egy hét alatt le nem fizetné, 100 botütést szenved. Ha pedig ismét nyelvcskedik, a hóhér fogja kiseprűzni. Svajhclmár Ádám pedig, mivel Őfelsége vitéz katonáját „rongyos bakancsos"-nak mondta 10 forint bírságot fizetett. ') Item wer gevurtailt, wirdt vmb. ein frewel, der ist vernallen zu wand vmb. VI. 3 (schilling). Szatmár vármegye történetéből olvashatjuk, hogy a reformátió virágzása korában, amikor II. Rákóczi György alatt a református vallás államvallás volt, a prédikátorokat a nemesek nem egyszer súlyos becsületsértésekkel illetik ugy, hogy Laza Miklós szatmármegyei esperes 1652-ben a Csengerben öszegyiilt vármegyei közönség előtt kénytelen érzékenyen felpanaszolni a tulon-tul elharapódzott és pontokba szedett becsületsértéseket. A vármegye közgyűlése megmagyarázza a prédikátoroknak, hogy hazánk törvényei és nemesi szabadságunk szerint a nemes ember nem Ítélhető el törvényes eljárás nélkül, de a panaszok továbbra sem szűnnek meg. Bihar egykorú törvénykezése szerint a régi magyar büntetőjog egyik legsúlyosabb bűncselekménye a házasságtörés volt. „Akik ezen bűnben találtatnak, azoknak mindkét nemen levőknek a piacon, hóhér által fejük levágassék." Ennek a vádnak neve „Zavagy" volt. Ha a vád valótlannak bizonyult, ha a pletykamondó nem tudott bizonyítani, — „a rágalmazó nyelve tőből vágassék ki". Később ezt a törvényt annyira szelídítették, hogy a nyelvkivágás helyett a hóhér lakatot csukjon a rágalmazó kihúzott nyelvére s igy vezesse végig az utcán a nép szemeláttára. Ezt nagyon szigorúan megtartották. Ha egy nő megtudta, hogy öt valahol társaságban vétkes szerelemmel gyanúsították, sérelmét bíró elé vitte. A biró kikérdezte a terhelő tanukat, amire a vádlott a maga tanúit hallgatatta ki. Erre a tanuk szavahihetőségének megállapítása, vagy lerontása következett. Minden egyes tanúnak az életét bírálat alá vették s ujabb tanú kihallgatásával esztendőkig is eltartott egy ilyen becsületkereső processus, amibe néha a római pápa is beavatkozott, mint ez az alább közölt esetből kitűnik. Bárányi Miklós feleségét Ungvári Katalint valaki a hatóságnál azzal vádolta, hogy egy patikárus legénnyel szerelmi viszonyt folytatott. Az asszonyt tömlőére vetették és elitélték azzal az indokolással, hogy a vádlottak nem gondolván Isten parancsolatával, sem az ország törvényeivel, sem a mindennapi példákkal, mely szerint a bűnösök meg szoktak büntettetni, az ő testüket fajtalanságokra adták, amely ezekből kitetszik: hogy az asszony a férfinak ajándékba, tükröt, pecsételt levele- • ket, pénzeket küldözött, kertekben, mezőkben vele sétált, nevetkezett s imitt-amott vele nappal ós estve suttogott, a legényt férje megölésére késztette, végre kamarájába elrejtette. Azért, mivel az asszony férje hites kötelessége ellen máshoz adta magát a legény felebarátjának házát megfertőztette. Isten törvénye szerint mindkettőnek feje hóhér által ütessenek le, másoknak rettentő példájára, — nekiek illendő és érdemelt büntetésükre. Az ítéletet nem hajtották végre, mert a közvélemény oly hangosan zúdult fel a vádlott nő ártatlansága mellett, hogy szabadlábra kellet helyezni. Ungvári Katalin a református hitű nő hitvesi becsülete és fia törvényességének elismerése végett a pápához fordult segélyért. A pápa a kalocsai Szentszéket delegálta az ügy megvizsgálására. A Szentszék Bárányi Miklós ellenében niegállapitoitta, hogy Ungvári Katalin a hitvesi hűség ellen sosem vétett és Miklós fia törvényes szülött, aki jogosult a Bárányi nevet viselni. Ezt az érdekes, becsületet kereső pert Jókai Mór koszorús regényirőnk is feldolgozta. Erdélyben a nyelvváltság nemeseknél és városi polgárok- * náí 33 forint, parasztoknál 12 és % forint volt. 4. Az 1792-iki javadat, amit megelőzött 1787-ben IT. József császárnak „összes országai" számára pátenssel életbeléptetett büntetőtörvénykönyve, — a „Codex de delictis eoruimque poenis pro tribunalibus Regni Hungáriáé (Fosonii, 1826 )" c. viseli s a XV. szakaszban „De falsa delatione, sive ealumnia" felirattal a rágalmazást, — inig a XXXTII. art.-ban „Delicta honori eivium injuriosa" fej. felírással „De injuriis" 9. szakaszban a becsületsértést tárgyalja. E javaslat, mely eulposus és dolosus rágalmazás