Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 3-4. szám - Becsület-védelmi irányok a büntetőjogban [3. r.]

20 MISKOLCI jn-'-^LET (48) silk fél szándékos tönikretételére irányuló magatartása párviadalra szolgáltat okot. Bár a javaslat ind okolása kiemeli, hogy a tör•vényiszék hatáskörébe tartozó rágalmazás és ibecsüiletsértés minden esete, — a. járásbíróság hatáskörébe tartozó rágalmazás és becsületisértéisi ügyek közül pedig esiafk azok kerülhesseiiieik a becsületvédiő» biróság elé, amelyeknek a kir. ügyészség- fcöizszeimpontból nagyobb jelentőséget tulajdonit, — imiégis mivel a rágalmazás- és becsületsértés miatt általában magáuinditvány aliapján iiiiciittatik meg a bűnvádi eljárás az 1914. évi XLI. t. c. 8., 9., 11. és 12. §-iban felsorolt .esetek kivételével (felhatalmazási icsetek) a párviadal alapjául szolgáló ibeesüietlbeli ügyben való közvád emelésére nézetünk szertint a vádhatóság csak akkor volna feljogosítandó, ha kifejezetten ily felhatalmazási deliktumolk niegTtóriásáról lenne szó, más esetekben pedig csak akkor, ha a sértett magáninditványt terjeszt elő, mert kivétel nélkül min. den párviadal alapjául szolgáló becsületbeli ügyben a közvádnak menlevelet adni, a magáninditvány elvének teljes leépítését jelentené, amely a közvádlói jogkör teltengéaéhez vezetne s valljuk Imleg sokszor m algának a sértettnek az érdiekéivel sem taláíllkozinék, ha az utóbbit többé a megtorlás célzata roem vezeti. Ha a törvényhozó — nézetünk szerint igen helyesen .— a krakélereskedést a társadalomból extirpálnii akarja — már ugy is. jelentős •haladást tesz e téren, ha a birói eljárás előtt, a. táirsadalmii becsületibiróságoik -kötelező rostája alá kényszeríti a konkrét páiibajbecsületibeli ügyet, de e cselekményt magáninditványi jellegéből teljesen kivetkőztetni még a javaslatban lefektetett tiszteletreméltó jogpolitikai céloik mellett som megiokolt. A javaslat ugyan ezt akként írja körül, hogy itt csak „bizonyos esetekben" léphetne fel a közvád, — a „bizonyos esetek" körülírás azonban túlságosan tág szövegezést jelent s éppen azért határvonalait a „feHiataülmazási esetiek" analog.onjára indokolt volna megvonni. X. A magyar becsület-védelmi jog fejlődésének története 1. Hazánkban a becsületsértés eredeti büntetése a. nyelv kimetszése volt, a nyclvváltság pedig azt a pénzösszeget jelentette, mellyel a nyelv kimetszését megváltották. Egyébként honi jogfejlődésünk már korán mutat törvényes intézkedéseket a becsületet érintő támadásokkal szemben, csakhogy itt még elmosódnak a határvonalak, amikor a rágalmazás és hamis vád együtt említtetik. Szent István törvényeinek két utolsó fejezete az" 53. és 54. fejezet „A király rágalmazásáról" és „Azokról, akik a király udvarló népe közt koholnak hazugságokat" ezeket tartalmazza: „Ha ki valamely ispánnak, vagy más keresztény embernek álnokul azt mondja: Haliám vesztedre szólni a királyt és rábizonyodik a dolog, haljon meg." „Ha valaki két ispánt hazug hirhordozással áltat és hallgatásra birja őket, hogy ördögi ravaszsággal meghasonlást szerezzen közöttük, fizesse meg kétszer hamis nyelve váltságát a hazugságért. Ha csak egynek susódott, messék ki a nyelvét." A bírói tekintély megvédését célzó korai törvényeink közt Szent István törvényeinek II. könyve 43. fejezet éppen ugy a bírák elleni hamis vádaskodásokról intézkedik, mint későbben I. Mátyás 1486 dekrétumának 54. cikkelye, tiltva a birák rágalmazását, kisebbítését és igaztalan gyalázását, — de viszont utóbbi törvény megengedi a közfunkcionáriusok elleni állit ások valóságának bizonyítását. Hasonló rendelkezéseket tartalmaznak II. Ulászló 1492. évi dekrétumának 70. cikke, és Miksa 1567 dekrétumának 9-ik cikke, amely az adókivetők és összeírok védelmét célozza különösebben. Mindenféle „hamis feladóval" szemben Rudolf 1604. évi dekrétumának 18. cikkelye érdemel még említést s III. Károly 1715. évi dekrétumának 7. cikkelye a rágalmazás és hamis vád deiiktumairól, mely a következőket rendeli: „Ha valaki rágalmazva, vagy hamis módon vagy gonosz akarattal vádol valakit, vagy bosszúból és ártási szándékból igazak gyanánt kétes dolgokat állit, a vádlott ártatlannak találtatván, ugyanaz a biróság, mely az ügy kapcsolatánál fogva a vádlóra is illetékes, azt tetszés szerint, de mindenesetre szigorúbb büntetéssel vagy a körülményekhez képest „forbát"1) 2. Werbőczi Hármaskönyve II. része 72-ik címe „A nyelvváltásgról" és annak büntetéseiről az alábbiakban rendelkezik í A nyelvváltságot pedig száz arany forintot tevő huszonöt girával egyenlítik ki. 1. És ezt a birák a királyi felség, vagy rendes birák elé terjesztett igazságtalan és hamis panasz és gyakran valamely jó hirü és tisztességes állapotú ember ellen mondott éktelen és becstelen szavak miatt róják ki. 2. Mindazáltal a fökereset, amely iránt magát a pert megindították, az ilyen igazságtalan panasz és előadás miatt nem vesz el örökre, miképen ezt a patvarkodás tényére értjük, mely által az (mint az imént emlitém) örökre elvész. 3. Hanem, miután a pert leszállították és az előbb mondott büntetést két részben a biró, harmadik részben pedig a peres fél vagy sértett ember részére letették és lefizették, a felperes ha akarja, azt igaz és kellő módon újból cléleszheti. A tettleges becsületsértést hatalmaskodásnak (vioLentia) minősiti a régi magyar jog (Werbőczy II. fejezet 67.) mig a széksértés (Werbőczy II. 69.) „a királyi felség törvényszéke és bármely megyei ispán előtt mondott éktelen szavak, vagy a törvényszéken jelenlevők becsmérlése által követtetik el".2) Werbőczy Hármaskönyve is ismeri már az except'ió veritatis-t, ami ha sikerül, büntetlenséget eredményez. 3. A múlt idők történelmi elemzésénél azonban nem hagyhatjuk figyelmen kivül azt a particularis jogot sem,, mely városi jogkönyveinkben található s amely városi jogcsaládok a külföld hasonló jogaival sok rokonvonást ') a „forbát" szó régi nyelvemlékcinkben megtorlást jelent A nyelvváltságról mai jógiinkban v. ö. a biróság ellen elkövetett * sértésekről a 69. c, továbbá a patvarkodásról szóló 70. e. kapcsán idézett jogforrásokat, lásd azonfelül az ügyvédi rendtartásról szóló 1874:XXXIV. t.-c. 69. § a) p.: a bűntettekről és vétségekről szóló 1878 :V. t.-c. 266. § és 1914. évi XLI. törvénycikk. A 72. ciinmel kapcsolatban v. ö. fönn 25. c, 29. c. 2. § I. E. 111., 134. c. II. R. 30., 36., 42., 67., 70. c: 1464:VI. és VII. t.-c- 1481 :X1II. t.-c. 1486:VII. t.-c. Prorogationes quibus personis et qualiter observentur? Ae de poena, si quis eas falsé impetraverint: 1492:LXXI. t.-c. 4. §. 1507:XVII. t.-cikk: 1550. évi évi LV. t.-c, 1635:LXXXIX. t.-c. De poena violationis sedis et emenda linguae 1649:XCIV. t.-c. Articulus de poena violantis sedis, renovatur: 1655:XXXIII. t.-c. Dc non fiendis in vinicis provinciis arestationibus ac celeriori in i isdem provinciis debitorum exolutione, sua Majestas congrua remedi a adhibebit: 1715:VII. t.-c. De casibus eriminis laese Majestatis (8. §.) 1723:LVII. t.-c. In facto dehonestationis poena declaratur: 1655:CVIII. t.-c. De vituperiis sancitus articulus renovatur. L.: Márkus: Törvénytár, büntetéssel sújthatja." 2) E széksértés kiegyenlítése 100 forint, .— országgyűlési követek ellen elkövetett becsületsértésekért és rágalmazásokért 200 forint. Itt súlyos eset, ha más valaki más nemességét konokul tagadja.