Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 3-4. szám - Becsület-védelmi irányok a büntetőjogban [3. r.]

18 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (46) I. A rágalmazás tényálladékának a kibővítése, — a társadalmi értéknek hatékonyabb felkarolása, már a Balogh kódex kotlifikálásánál felszínre kívánkozott, mert a külföldi törvények és javaslatok e ponton mát régebbel] hasoniithatatüapul szélesebb (körű védelmet nyújtanak. A német törvény, mely szerint akkor rágalmazó a tiényállitás, ha ez megvetés keltésére vagy a Iközvéleiményben való lealacsonyitásra alkalmas (veráchtlichen maehen, hcrabzuwürdigen in der öl'íentlichen Meinnng), a társadalmi integritást, azonos maigaslatra helyezi az erlkölcsivel. A francia törvény szerint az a tényállítás rágalmazó, amely a becsületet vagy tiszteletet támadja meg (qui porté atteinte a l'honueur ou á La eonsiideration) Honmeur a valeur morált és a probitét jelenti. A személyiségnek óesárlása, a tekintélynek rontása, a társaidialtoá munkamegosztásból következő helyzetihez nem méltó magatartásnak, állapotnak vagy felfogásnak állitáisa, vagy hii'esztelése pedig a consideration-t veszélyezteti. A belga büntetőtörvénykönyv szerint a közmegívctést 'keltő nyilatkozatom kívül (expose an mépris publie) oly nyilatkozat is .ideesik, miely megtámadja a becsületet (Thonncur), tehát nemcsak bűncselekmény vagy fegyelmi vétség iuiputálását bünteti. Az olasz törvény azt a tényt is rágalmazó minőségűnek nyilvánítja, amely alkalmas arra, hogy valakinek jóhirét (riputazione) .megsértse. A finn büntetőtörvény szerint rágalmazást az követ el aki bűncselekményt vagy oly cselekvést állit valaki felöl, mely alkalmas arra, hogy megvetést keltsen az illető ellen, vagy hogy ártson az illetőinek keresetében vagy érvényesülésében. A norvég büntetőtörvény szerint a rágalmazás az a bűncselekmény, amely veszélyezteti a jó nevet, vagy becsülésreméltóságot, gyűlöletét vagy megvetést kelthel vagy pedig csökkenti a. bizalmat, amely a sértett foglalkozásának, keresetének, vagy állásának kelléke. Az angol jog szerint hirnévrontó (defaimatory libel) az a megrögzitett nyilatkozat, mely állítással, célzással vagy gúnnyal gyűlöletet, megvetést vagy nevetséget akar kelteni valaki irányában (tends to expose any persoh to hatred, eontempt or ridicule). Az osztrák jog szerint a nyilatkozatnak megvetés keltésére vagy a közvéleményben értékcsökkenés lered••ményezésére alkalmas jellege a rágalmazás ismérve (geeignet veráchtlich maehen herabzuwürdigen in den öff entlli c h e n Meinnng). A svájci jog is védi a. jóhirnevet (guter Ruf, bonne renommée). A holland jog a rágalmazás (laster) definíciójába a gyalázkodást, gyalázó tartalmú irat készítését veszi fel. A spanyol büntetőtörvény (Codigo penal) mely rágalmazás, — súlyos és könnyű becsületsértés közt distingvál, — súlyos becsületsértésnek tekinti oly bűnnel, vagy erkölcsi hibával való megvádolást, melynek következményei alkalmasaik arra, hogy a sértettnek jóhírnevét, hitelét vagy érdekeit károsítsák. (La de un vicio ó falta de moralidad cujas conscenencias puedan perjudicar considerab lemente la fama crédiito o interes del graviado.) Itt alig van materiális különbség a rágalmazás és becsületsértés közt. New-York állam büntetőtörvénykönyve a meggyalázó tartalmú iratoknál (libell) a delikumot <megállapitja, ha az írás, nyomtatás, kép, rajz, bármiféle ábrázolat élő vagy elhunyt emlékével szemben a megvetést vagy nevetségessé tételt felidézi, vagy ha alkalmas arra. hogy enniaitt valakit embertársai kerüljenek, vagy In.gy valamely személyt, testületet vagy társaságot foglalkozásában, vagy üzletében, illetve ezekre vonatkozó viszonyában megsértsen. Figyelemmel tehát a külföld törvényhozásának e vázlatos ismertetésére, — megokoltnak jelentkezik ibüntetőtöi-vénykönyvünkben a rágalmazás tényálladékiának javasolt kiszélesítése s báír talán szokatlan, hogy a törvényhozó adott estedben (15. §, 1., 2. pont ) bűntettnek minősítse a rágalmazást, — még mindig eorrectivuimia lehet — e §-n«ak a büntető hatalmat gyakorló biró kezében a Btlkv. 92-ik §-a, ahol az eset körülményei azt indokolttá teszik. Ha a rágalmazó igém súlyos erkölcsi vagy anyagi kárt okoz a sértettnek, — vagy ha notórius visszaeső a rágalmazó, — ott m'ég inkább talál Fayernek a rágalmazásról irt az a .megjcgyzésie, hogy igenis, a kritika szalbad, de ott, ahol iá kritika ödafajul, hogy az egyén erkölcsi értéklét gyökerében támadja meg, hol a hivatása betöltésére szükséges bizalmi jellegű előfeltételeik — gonosz és iparszerü rágalmazással űzött — tagadása forog fenn, ott közbe kell lépni a törvénynek s vissza kell terelni a féktelenkedőt. Független bíróságaink feladatát fogja, képezni, ha e javaslat törvényerőre emelkedik, hogy e törvényszakasz a politikai hatalom Ikezében ne váljon a bosszúállás eszközévé, de viszont az is, hogy kimagasló erkölcsi és anyagi értékek megátalkodott rágalmazók által „vogielfreá*' sáirba ne tiportassanak, de az eddiginél hatékonyabb jogvédelemben részesitt essenek. És összehasonlítást keresve a kontinens törvényhozásában, megállapíthatjuk, hogy nem kisebb szigorúsággal találkozunk az olasz büntetői örvénykönyvben sem, mely a közönséges rágalmazást 3—30 hónapig terjeKJő reelusionéval, — a nyilvánosság igénybevételével elkövetett rágalmazást pedig 1—5 évig terjedő reclusíLoméval és ezer líránál nem alacsonyabb pénzbüntetéssel torolja meg. A kérdés súlypontja, nem is a minősítésben és a (büntetési tételek szigorúságában vagy enyheségében van, hanem a bíróságok mentalitásában, — az enyhe vagy szigorú birói mérlegelésben. Az olasz bírói gyakorlat például a rágalmazás megtorlásánál nem engedi denudáltiatni a törvényes rendelkezéseket, hanem állandóan a maxianulmok felé tendál. II. A javaslat 59—60. §-aiilban érintett becsületvédő bíróságok felállítása kétségtelenül nóvum lesz büntet.") t orv ény kezésü nlk ben. Összefügg .azonban e kérdés e javaslat 18 20, §-ival, amit az alábbiakban közlünk: 9. A párviadal tekintetében A Btk. 295. §-a helyébe az alábbi 18. §-ba;n, 298 §-a után uj §-ként az alábbi 19. §-ban, 299. §-ának második bekezdéseként pedig az alábbi 20. §-ban foglalt rendelkezések iktattatnak: 18. §. Aki mást kigúnyol, becsmérel, sérteget, vagy fenyeget azért., mert valakit, párviadalra ki nem hí, a kihívást el nem fogadja, vagy párviadalt vívni vonakodik, vaigy aki mást egyéb módon párviadalra buzdít egy évig terjedhető fogházzal büntetendő. Ha a cselekményt sajtóközleménnyel követik el, a sajtóról szók) 1914 :XIV. t. c. 111—IV. fejezetében foglalt rendelkezések nem nyernek alkalmazást. 19. §. A Btk. 293, 294. és 296. §-ában meghatározott cselekmiények büntetése államfogház helyett fogház, a 298. §-álban meghatározott cselekmények büntetése pedig börtön, ha a fél vagy a segéd kényszerítő