Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 10-11-12. szám - Leopold Wenger: Der heutige Stand der römischen Rechtswissenschaft ; Erreichtes und Erstrebtes. München, 1927, X+113 lap [Könyvismertetés]

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 37 a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában. Á 98 lapra terjedő és öt fejezetből álló tanulmányt két s/.ép műmellék­let is disziti. A szerző mindenekelőtt tisztázza a Kray-család eredetét, majd behatóan foglalkozik Kray .Jakab ifjúi évei* vei és kutatja azokat a nevelő tényezőket, melyek egész egyéniségének fejlődésére hatással voltak. Külön fejezet szól Kray Jakab azon szerepéről, melyet a késmárki Thököly^féle várkastély és tartozékainak visszaszerzésénél kifejtett. Kray Jakab közszolgálati működése is eredeti levéltári kutatások alapján nyer megvilágítást és részletesen analitikus módszerrel mutatja be a szerző Kray Jakab diplomáciai szolgálatait II. Rákóczi Ferenc érdekében. Uj megvilágításba kerülnek e fejezetben azok az összeköttetések, melyek I. Frigyes porosz király és II. Rákóczi Ferenc között fennállottak és mely diplomáciai események közép­pontjában á'löH a fejedelem hűséges hive Kray .Jakab, akinek vértanuságáról külön fejezetben emlékezik meg a szerző. 2. Surányi-Unger Tivadar: „A gazdaságpolitika tudományos alapkérdései," Budapest, 1927. XI. és 280 1. Szerző az alkalmazott közgazdaságtan problematiká­jának rendszerét óhajtja ebben a munkájában nyújtani. A közgazdaságtan értékítéletei körül ujabban támadt széles medrü vitából indul ki és ezen vita tanulságaként azt a következtetést szűri le, hogy a gazdaságpolitika normatív résztudomány. Különbséget kell azonban tennünk a gaz^ daságpolitika heteronóm és autonóm céljai között, mely utóbbiaknak érvénye független általános világnézeti felfogá­sunktól. A gazdaságpolitika ezen autonóm, tehát teljesen önálló céljai a gazdaság fogalmából, mint a közgazdaság­tan kiindulópontjából a teleologikus megismerés utján vezet­hetők le. Munkájáiink második felében a szerző ezt a levezetést kísérli meg cs ennek kapcsán egysegei szem^ pontokból összefoglalt, újszerű rendszerét nyújtja a gazdasága politika problémáinak. Emlékirat az egri érseki jogakadémiáért a kultuszminiszter sérelmes rendelkezései miatt. A kultuszminiszternek a felekezeli jogakadémiák elsorvasztását célzó rendeleteit az egri érseki jog­akadémia is sérelmesnek találta magára nézve és néhány egri jogtanár ,,Emlékirat a kath. egyház főiskola fenntartási joga [tárgyában" cimen felsorakoztatja súlyos érveiket a kultuszminisztérium jogakadémia­ellenes kultúrpolitikája ellen. A sérelmezett 50150/1927. és 47061/1927. sz. kultuszminiszteri rendeletek súlyosan veszélyeztetik a r. kath. egyháznak főiskola fenntartási jogá*, még pedig törvényellenesen, melyet az 1868 évi XLIV. t.-c. 26. §-a világosan és kifejezetten biztosit. Az idézett törvény, amennyiben benne állampolgárok, nemzetiségek és egyházak természeti és alapjogai szabályoztatnak, valóban alaptörvény számba megy, s mint ilyen, alkotmányunk integráns alkotórésze s épen ezért nem mert soha hozzányúlni a törvény­hozás sem, annál kevésbbé lehet erre hivatott a kultusz­minisztérium. Épen ezért a kultuszminiszternek e tárgyban kiadott és sérelmezett rendeletét, melynek jogosan következtethető végcélja a jogakadémia meg­szüntetése, a „kath. egyház és a keresztény kultúra veszedelmének" tartják. Kifejti az emlékirat a kath. egyház oktatási, illetve iskolafenntartási jogát, melyet a felvilágosodás óta királyi privlegiumok szabályoznak, de amelyek meg­csorbítása, ha a főiskolák az állam által előirt szabá­lyoknak megfelelő működést fejtenek ki, nézetük szerint még az apostoli király sem vonhatja meg az alkotmánv megsértése nélkül és annál kevésbbé teheti ezt jogszerűen a kormányzatnak egyik szerve. Az emlékirat hivatkozik a corpus iuris canonici-re (1375. §.), „mely kifejezetten megállapitja, sőt köte­lezően előírja egyházunknak a főiskolák fenntartásában való részvételét (1379. §.)." A „pozitív jogfenntartáson" kívül mint a jog­akadémia létéhez fűződő „gyakorlati erdeket" említi az Emlékirat az egyetemi tanári karnak a jogtanárok közül való állandó succerescentíáját. Részletesen felemlíti az emlékirat az egri érseki jogakadémiához fűződő kath. érdekeket és megszün­tetésének káros társadalmi kihatásait, melyeket külö­nösen Eger város és Heves vármegye éreznek meg legjobban. A kulluszkormánynak az 1920. évi XXV. t.-c. alapján kiadott 47.061/1927. IV. sz. rendeletét, mellyel a hallgatók létszámát Egerre nézve 40-ben állapítja meg, hasonlóképen sérelmesnek találja, mivel ebben céltudatos einéptelenitést látnak. Szemben áll ezzel az egyetemek túlzsúfoltsága, hol már e miatt sem adható megfelelő jó képzés a jövendő jogászgenerációnak. Nem éri el tehát a sérelmezett rendelet közvetlenül kitűzött célját sem, a jogásztulprodukció eliminálását, mert annak egyedüli helyes módja a jogi oktatás reformja. A kultuszminisztérium ténykedése tehát nemcsak a prot. egyházak alkotmányos jogait sérti, hanem a kath. egyházra nézve is veszélyes és épen ezért a felekezetek együttesen küzdenek ellene. |Dr. Molnár Imre élete cs niunkHssága.| A Miskolci Jogiászélet szeptemberi (IX.) számában közöltük Molnár Imre dr., a nagyváradi jogakadémia nyúg. ny. r. tanárá­nak halálát, azonban mivel a hir lapzártakor érkezett, hely- és idöszüke miatt nem terjeszkedhettünk ki a meg­boldogult kartársnak életére és irodalmi munkásságára. Tekintettel arra, hogy az elhunyt élettörténete kulim­képét nyújtja a nehéz viszonyok között élő tudós mun­kásságának, szükségesnek tartottuk azt a követ kezűkben közreadni: Molnár Imre dr.-t, mint Hoffmann Fáinak, a kiváló romanistának kedves tanítványát és párt fogóit ját nevezte ki 1869-ben báró Eötvös József & nagyváradi jogakadé­miához helyettes tanársegédnek, 420 frt. évi fizetéssel. 1870-ben az ausztriai jogot tanította, mini helyettes tanár. Az 1870—71. tanévre ugyancsak báró Eötvös ál­lami ösztöndíjjal Német országija küldötte a büntetőjog cs jogbölcselet tanulmányozására. Az első félévet Berlin­ben, a.második félévet lleidelbergben töltötte- 1872 ele­jén a budapesti in. kir. tudomány egyetemen megszerezte a büntetőjogból az egyetemi magántanári képesítést, s ekkor rendes tanársegéddé lépett elő. 1873-ban a kassai jogakadémiára neveztetett ki a magyar alkotmány és jogtörténet, a magyar közjog, valamint a közigazgatási és pénzügyi törvényisme ny. rk. tanárává. 1874-ben az

Next

/
Thumbnails
Contents