Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 10-11-12. szám - Leopold Wenger: Der heutige Stand der römischen Rechtswissenschaft ; Erreichtes und Erstrebtes. München, 1927, X+113 lap [Könyvismertetés]

38 MISKOLCI JOGÁSZÉLET jogtörténet, a magyar közjog, valamint a közigazgatási újjászervezéskor ismét Nagyváradra tért vissza, mint az egyházjog és a jogtörténet ny. rk. tanára. 1875-ben lett rendes tanár s 1876-ban a nemzetgazdaságtan, pénzügytan és a pénzügyi törvényisme tanszékére lépett át, amely tanszéken 1912-ben történt nyugdíjba vonulásáig működött. 43 éven át tanította a jogot s tanárságának első évtizedében négy tanszéken tíz tantárgyat volt kénytelen előadni. Csak a tulajdonképpeni szaktárgyának, a büntetőjognak a katedráját nem tudta elérni soha. Irodalmi munkássága: A büntetés alkalma sásának megszüntetéséről, különösen a büntetőjogi elévülésről. Nagyvárad, 1871. (Dissetatio habilitationalis.) — Vélemény: vájjon az elit éltetéssel a rendes büntetésen felül Icapcsolódnak-e össze egyéb jogkövetkezmények s ha igen, mily esetekben és milyenek? (A magyar jogászgyülés évkönyve. 1876. I. k. 118. és köv. 11.) — A földhitel. A nagyváradi jogakadémia 1878—79. évi Almanachjában. — A tisztességtelen versenyről. A nagyváradi jogakadémia 1897—98. évi Almanachjában. — A jövő. Nagyvárad, 1906- — A szőlőmunkáskérdésről. Nagyvárad, 1906. — Nagyvárad törvényhatóságának felirata a Nagyváradon létesítendő egyetem tárgyában. Nagyvárad, 1907. — Nagyszámú vezércikk a Nagyváradon megjelent „Tiszántúl" című napilapban. A miskolci jogászifjuság Kossuthünnepe. A magyar haza oszágra szóló ünnepségek keretében leplezte le folyó évi november hó 5-én egyik legnagyobb fiának Kossuth Lajosnak szobrát Budapesten. Igaz hazafiúi lelkesedéssel állott az ünneplök sorába ez alkalommal a Miskolera települt eperjesi jogakadémia ifju^ sága is, amely főiskola egykor a nagy szabadsághős Alma j Matare volt. Ez ünnepléssel kapcsolatban a dékán külön felhívásban szólította fel a jogászifjuságot, hogy a helybeli Kossuth szoborhoz rendezendő felvonuláson teljes számmal vegyenek részt és az ellentéteket eltüntetve, az ünneplés méltóságát átérezve, az alkalommal megfelelő magatartást tanúsítva, legyenek egyek érzésben és lelkesedésben. Este fél 8 órakor indult el az impozáns lampionos menet a Buzatérről Koppányi Dénes, a Miskolci Joghallgatók Testületének tiszteletbeli elnöke és Delhányi Ernő, a Turul Szövetság miskolci kerületének főlövész^ mestere vezetésével a helybeli leventezenekar hangjai mellett. Ott voltak a menetben a jogakadémia turulos zászlója alatt a Werbőczy, Szent István, Szemere bajtársi egyesükletek, a Foederatio Emerican a Corporatio Rakocziana kiküldöttei, az egyesületbe nem tömörült jogászok, a Bercsényi bajtársi egyesület és az összes helybeli középiskolák felsőosztályai. A Kossu h szobornál a leventezenekar a Hymnuszt játszotta. Székely Árpád joghallgató Illyés Bálint „Kossuth szelleméhez" cimü költeményét szavalta el, majd Kósa Géza, a Miskolci Joghallgatók Testülete irodalmi szakosztályának elnöke lépett a szobor talapzatára s nagy lendülettel, kiváló szónoki elánnal beszélt Kossuthról, a magyarság szabadsághőséről, a jogakadémia volt tanítványáról. Lelkes tapssal jutalmazott beszédében többek között ezt mondotta : „örömmel jöttünk nemzeti életünk e fényes nagy^ ságának szobra elé, hogy rajongó hódolalunknak kifejezést adjunk. Mi az ősi eperjesi Collégium mai tanítványai eljöttünk ide, hogy az Alma Mater e lánglelkü tanítványa előtt meggyújtsuk az emlékezés fáklyáját. Megelevenedik előttünk a 48-as dicső események emléke. Atövez, körülvesz bennünket ama magasztos eszmétől fűtött napok izzó hangulata, melyben egy uj életre eszmélt nemzet talált önmagára." „Itt állunk a Trianon reánk borította sötét magyar éjben. Oly hosszú ideig álltunk némán, csüggedten e reánk omlott vak reménytelenségben. S egyszerre csak révedező szemünk megtalálta, meglelte azt a fényes csillagot, mely világitón, reflekíorszerü fénnyel hinti be előttünk az utat, azt az utat, amely a magyar igazság rózsaszínű hajnalhasadásához vezet. Ez a világító s fényszóró csillag: a Kossuth alakja Ott áll intőn, hívogatón, jelöli az irányt, azt az irányi, mely a trianoni gúzsok szétrobbantásánál végződik." „Talán az idők jele, hogy eme nagy nap épen most virradt ránk. Most amikor a nemzet reálépett arra az útra, melyet ő mutatott meg, m.lyen c járt először. Ezen az uton a szó igazságának az ellenállhatatlan, lenyűgöző erejével odaállíthassuk a maga meztelenségében az elvakult? ság, a tudatlanság ama szégyenoszlopát, melynek neve: Trianon!, mely annyi könnyet, nyomort, a magyar szén* védést zárja magában. Nagyar Testvéreim ! ünnepeljük meg mindannyian • a ránk virradó nagy napot. S arról az útról, melyre most léptünk rá, melyet a magyar igazság nagy úttörője mutat, le ne térjünk, mert ha ezen az uton meg nem torpanó elszántsággal haladunk, akkor eljön, el kell jönnie a kornak, melyben a magyar haza olyan lesz, amilyennek azt nemzetünk nagy vatese álmodta. A beszéd után Delhányi Ernő „Imához" vezényszavára felcsendült a zenekar hangszerein a magyar Hí* szekegy, mellyel a felemelő ünnepély méltó befejezést nyert. | Szontagh Gábor halála. | Jglói Szoiltagh Qábor, a miskolci evang. jogakadémia IV. éves hallgatója 192T. november hó 22?én Budapesten meghalt. Temetése f. hó 24-én volt Budapesten. A tanári kar nevében dr. Bruckner Győző jogakadémiai dékán intézett részvétsorokat a gyászoló családhoz. A jogászság megemlékezése halottairól. Mindszentek napján az ifjúság az elhunyt tagtársak sírjaihoz vonult és koszorút helyezett a kedves sírokra. Kosztolányi Zoltán sírjánál Urbán József, Boross Józsefénél Kósa Géza e nlékeztek meg kegyeletes szavakkal az elköltözőitekről. J>élután 6 órakor a Testület tagjai a jogakadémia nagyhírű költő professzora, Csengey Gusztáv sirja előtt tisztelegtek. Székely Zoltán joghallgató Radványi Csengeyhez írott költeményét szavalta el. Vámos Miklós alelnök a sirra koszorút helyezve hódolt nagy költő emlékének, akit az ifjúság örökre szivébe zárt.