Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 10-11-12. szám - A magyarhoni ev. egyetemes egyház és Miskolc thjf. város közönségének állásfoglalása a miskolci (eperjesi) ev. jogakadémia létkérdésében

(Í47) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 27 hogy az nemcsak egy jogakadémiának, de bármely egyetem jogi fakultásának is becsületére válhatnék. Mivel meggyőződésem szerint iái miskolci jogakadémiának megszűnése, vagy működésének korlátozása egyházi és egyetemes nemzeti kulturális szempontból is veszteséget jelentene, dunántúli egyházkerületünk közgyűlési határozatiénak megfelelően, tisztelettel kérem az egyetemes közgyűlést, hogy az előterjesztett határozati javaslatot elfogadja s juttassa kifejezésre laizon reménységét, hogy Magyarország kultuszminisztere revízió iailá fogja venni a jogakadémiákra vonatkozó rendelkezését s evangélikus egyhálzunk cgyakaratu állásfoglalásált; honorálva, biztosítani fogja miskolci jogakadémiánk fennmaradását és áldott működését. Állásfoglalását nyilvánította továbbá Raffay Sándor bányakerületi ev. püspök a következő szavakban: Igen tisztelt Egyetemes Közgyűlés! A jelenleg Miskolcon működő nagymultu eperjesi jogakadémia ügyével a bányai egyházkerület idei közgyűlése is foglalkozott. Foglalkozott, bár larra senki fel nem hivta és bár ez az intézet a bányai egyházkerülettel sem történelmi, sem területi, sem jogi vonatkozásban nem áll. Mégis foglalkozott vele azért, mert az eperjesi jogakadémia ügye mai formájában már túlnőtt a saját illetékes kerülete határain és mindnyájunk lelkét terhelő egyetemes üggyé vált. Nagyon sok és nyomósnál-nyomósabb szempontot .felsorolhatnék annak igazolására, hogy az eperjesi ősi Kollégium jogakadémiájának léte vagy nemléte ma sokkalta fontosabb egyetemes egyházunkra nézve, mint a múltban bármikor is volt. A bányai egyházkerület közgyűlésén azonban nemcsak érvek hangzottak el az egyetemes egyház ezen egyetlen főiskolájának a megtartása mellett, hanem elhangzott az álmélkodó megütközés Száva is ama mód felett, mellyel az egyházunk jogait és ér<lekéit hivatalból védelmezni köteles állami haltóság ez ősi tisztes intézetünk élete ellen tör. Előbb csak az államsegélyt vonta meg, tőle, most a saját hallgatóiból csörgedező életforrást akarja elzárni és a vizsgáztatlávs jogának elvonásával világ csúfjára ez intézettel együtt egész kultúránkat is köznevétség tárgyává tenni is kész, csakhogy a célját elérje. Mi jól tudjuk, hogy négy egyetem és három jogakadémia enniek a megcsonkított országnak nagyon sok. De azt is tudjuk, hogy ezen a téren lemondással mindenki könnyebben hozhat áldozatot, mint éppen iái mi egyházunk- Nemcsak azért, mert ez az egyetlen főiskolánk, hanem különösen azért, mert ez aiz egyetlen főiskola, mely a mi jogtudósainknak elhelyezkedést és a teljes kiképződésre lehetőséget ád. A két másik nagy történelmi keresztyén egyház, ha megszünteti is jogakadémiáit, még mindig rendelkezik állami egyetemekkel, melyeken jogtudósai tanszékekhez juthatnak, nekünk azonban laz eperjesi jogakadémiánk az egyetlen helyünk, melyen egyházunk ama gyermekeit, akiket az Isten által beléjük oltott hajlandóság és képesség a jogtudomány szakszerű müvelésére késztet, megfelelő helyre és éleitutba állithassunk. Nekünk a miskolci jogakadémiára nem a tanulók, hanem a tanárok miatt van szükségűnk. A bányai egyházkerületet azonban a miskolci jogakadémia védelmére még ennél is fontosabb szempont kény szeritette. Magyarország kultuszminiszterének a miskolci jogakadémia visszafejlesztésére és megszüntetésére célzó törekvése egyházunk törvényekben biztosított ama jogát teszi kérdésessé, sőt értéktelenné, amelyről lemondanunk semmiképpen nem szabad. Egyházunk joga, hogy bármilyen fokú tanintézetet állíthat és fenntarthat. Erről a jogról lemondani nemcsak egyházunk, hanem az állam ellen való bűn volna. Mert ne felejtse el laiz állam kormánya nemcsak azt a régi multat, melynek folyamán évszázadok óta egyházunk is a magyar kultúra egyik legmegbízhatóbb melegágya volt, hanem jussom: eszébe a nemrégi mult is, melyben az egyházak voltak a. megsemmisítéssel fenyegetett állam, legbiztosabb védelmezői. Mi a történelmileg is igazolt nemzetépítő híyiaitásról nem mondhatunk, sem a hivatásunk teljesítésének lehetőségét egyetlen főiskolánkról való lemondással él nem ejthetjük. De van még egy szempont, amely minden eddiginél is komolyabb. Félő, hogy a mai protestáns-ellenes világban, mikor a felekezeti egyoldalúságtól még a minisztérium sem tudja magát mentesiteni, a miskolci jogakadémia megszüntetése csak az első lépés kulturális birtokállományunk meggyöngítésére. Az első sikeres kísérlet után ki tudja,, melyik téren! és milyen arányokban történik a második. Ha ma egy látszólag könnyen nélkülözhető intézetet engedünk . elesni, ki tudja, nem lesz-e majd hamarosan komoly megsiratni valónk. Én elvi okokból is, de a kísérlet végzetesen veszedelmes és következményeiben teljesen kiszámíthatatlan volta miatt is a bányai egyházkerület nevében óvást emelek az eperjesi jogakadémia feladása ellen s autonómiánk és kulturális birtokállományunk megvédelmezése érdekében az egyetemes közgyűlést a leghatározottabb tiltakozásra kérem. Kiss István dunáninneni ev. egyházkerületi püspök is csatlakozik következő beszédében az előadói javasLathoz : A régi eperjesi, most miskolci jogakadémia kérdése piz eddigi felszólalások által ki van ugyan merítve s ha mégis hozzá szólok ehhez a kérdéshez, teszem azt csupán azért, hogy a dunáninn/eni egyházkerület állásfoglalása is kifejezésre jusson ennek a kérdésnek a tárgyalásánál. Én a kultuszminiszter urnáik nagyvonalú kultúrpolitikájáért, rendeleteinek s törvényjavaslatainak egy egész sorozatáért a legnagyobb elismeréssel adózom- Éppen ezért nagyon sajnálom, hogy azzal a rendeletével, amellyel magyarországi ev. egyházunk egyetlen, a tiszai kerülethez tartozó eperjesi, évszázados, most miskolci jogakadémiánk megsemmisítését tervebe vette . . . nemcsak nem érthetlek egyet, hanem azt a leghevesebben elleneznem is kell. Mert a megsemmisítéssel egyértelmű az az intézkedése, hogy felvehető hallgatóinlak számát harmadára leszállította s megvonta az akadémiától a jog- és államtudományi vizsgáztatási s ezzel a nyilvánossági jogát. Ha a római katholikusok sem veszik szívesen egri jogakadémiájuk tervbe vett beszüntetését, pedig a 4 nagy egyetem közül leg^Mibb is kettőt mondhatnak a magukénak ; la reformátusok is haragszanak kecskeméti jogalkadém iájuk szándékolt leépítéséért, holott ott van1 nekik a debreceni egyetemük; de mit szóljunk mi evangélikusok, akik, ha elveszítjük ezidőszerinlti egyetlen jogakadémiánkat s más főiskolára nem mutathatunk rá, mint a mai gunkéra, nemcsak egy jogakadémiát vesztünk, de elvesztettük iá valóságban az 1791. évi 26-ik törvénycikkben biztosított azon jogunkat is, hogy nemcsak alsóbb, hanem legfelsőbb fokú iskolákat is tarthatunk fenn. Éppen ezért az előadó ur azon javaslatához, hogy intézzünk tiszteletteljes felterjesztést ügy a kultit^Zr miniszter úrhoz, valamint a maígyar királyi kormányhoz is, egyetlen jogakadémiánk sértetlen1 fennmaradása tárgyában a magam részéről is csatlakozom s hiszem, hogy a kultuszminiszter ur nagy bölcsesége az ügy ezen stádiumában is meg fogja találni azt az utat és módot, amelyen haladva lehetségessé válik, hogy szegény evan-