Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 10-11-12. szám - A magyarhoni ev. egyetemes egyház és Miskolc thjf. város közönségének állásfoglalása a miskolci (eperjesi) ev. jogakadémia létkérdésében

25 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (Í48) gétíkus egyházunkat, — amely érdekeit a múltban is mindig összhangzatba tudta hozni a nemzeti nagy érdé- , keivel s amelyet a legutóbbi nemzeiti katasztrófa is az összes felekezetei? között a legérzékenyebben .sújtott — ujabb s folyton fokozódó jogsérelem ne érje! A négy püspök felszólalását követte Krayzell Mik­lós lrir. tvszki tan'áieselnök, egyházkerületi törvényszéki bíró tiltakozása a következőkben: Méltóságos és főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés! A jelenleg Miskolcon működő s az ellenség által éh üldözőit ősi eperjesi jogakadémia érdekében előterjesz­tett határozati javaslatot elfogadom. Mindenben csatlakozom az előlttem felszólalt négy püspök ur előterjesztéséhez, s a magam részéről csak egy oly körülményre kivánok rámutatni, amelyről eddig em­lítés nem történt. Az eperjesi jogakadémia nem csupán egyik tűz­helye a mágyiair tudományosságnak, hanem egyúttal egyik- nemzeti hősünknek, az 1849 október 6-án Aradon vértanúhalált halt Dessewffy Aristid 48-as honvéd tábor­noknak hősi emléke. Ez az evangélikus vallású vitéz tábornok, jelenleg jeltelen sírban nyugszik a margón yai családi sírboltban­emlékét azonban Sáros vármegye törvényhatósága emlék­szoborral kívánta megörökíteni. A gyűjtés megindult. Sáros vármegye lelkes közön­sége csakhamar tekintélyes összeget adotit össze a vér­í a n u em 1 ékszobrára. Ezt azonban az akkori idők politikai viszonyai miatt felállítani nem lehetett. Minthogy m akkori politika csupán a< látható em­lékoszlop felállítása elé állított gátat, a szoborbizottság­ércnél maradandóbb, de láthatatlan emléket emelt a vér­tanúnak. A szoborra összegyűlt összeget átadta az akkor Ín­séget szenvedő eperjesi jogakadémiának, mely ezen ösz­xzegböl égy.má is fennálló tanszéket szervezett, mely ma is Dessewffy Arisztid vértanú nevét viseli­Minthogy csak annak a nemzetnek van jövője és feltámadása, amelyik saját nagyjait megbecsüli és tisz­telni képes, — az a nemzet pedig elpusztul, lamelyik tör­ténelmi múltjának emlékeit önkezével rombolja el; ennélfogva a leghatározottabban tiltakoznom kell az eperjesi jogakadémia megsemmisítését célzó kormány­zati intézkedés ellen, mert milyen jogon kérhetjük akkor számon az utód­államokban terjeszkedő ellenségeinktől kulturális és műemlékeinknek barbár pusztítását, ha saját kultuszkormányunk dönti le a szabadság­harc egyik vértanujának emlékoszlopát. Puszik Lajos tiszai ev. egyházkerületi főjegyző és miskolci ev. lelkész felszólalásában csatlakozik az elő­adói javaslathoz és nézetének a következő szavakban ad kifejezésül: Az előadói javaslatot nagy lelkesedéssel elfogadom, annyival inkább, mert hol van az megirva, hogy az állás­hoz diplomája alapján nem jutó intellektuel kártérítési joggal rendelkezzék az állammal szemben, mint amely megengedte, hogy tudós lehessen. A numerus clausus törvény egy esetben állhat meg, ha az állam minden egyetemi diploma aláírja: „Én pedig holtodig eltar­talak." De kötelezettség nélkül leereszteni a sorompót aizok előtt, akiknek érettségi bizonyítványára az a maga képviselője által ráíratta: „Egyetemi tanulmányokra érettnek nyilvánítja", se nem igazságos, se nem okos, se nem célravezető és következetes. Mit segédkezik a kormány a diadalmas, a gyönyörű, a magát kormányzó életnél? Az halad a maga utján és fejlődik örök törvényszerűsége alapján. Ha túltermelés van egy-egy pályán, az magától levezetődik. Aki a sza­bad pályaválasztás lehetőségót veszi cl az életbelépő ifjú­ságtól, az rettentő felelősséget vállal magára. Az a nem­zet, amely a tudománytól fél, a halállal és sötétséggel barátkozik. Szabadság és béke költözzék be a tudomány csarnokaiba. A tudomány a mi fegyverünk, mindent el­vehetnek ellenségeink, de tudósaink hírnevét, világra szóló vívmányait, kutatásai eredményét és az ő nyomdo­kain haladó fiaink lelkesültségét nem vehetik el tőlünk. Világosságot és szabadságot a szellemnek, a külső bilin­cseink majd leperegnek rólunk. Épen ezért a magam részéről a numerus clausus tör­vénynek nemcsak ujabb megszorítása ellen tiltakozom, hanem teljes eltörlését ajánlom. Kaas Albert báró kifogásolja, hogy ily fontos egy­házi kérdés tárgyalásakor távol van a prot. sajtóiroda képviselője és mivel az egyházon kívül állókat kell igaz­ságunkról meggyőznünk, kívánatosnak tartja, hogy gon doskodás történjen arról, hogy a közvélemény az itt el­hangzott felszólalásokról híven és kimerítően tájékoz­tassék. A felszólalások sorát a tiszai ág. hitv. ev. egyház­kerület felügyelőjének, Zelenka Lajos kir. ítélőtáblai tanácselnöknek következő felszólalása zárta be: Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés! „A sérelmes vallás- és közoktatásügyi miniszteri ren­deletek által, — ősi Kollégiumának át és megmentett jogakadémiája révén — elsősorban érdekelt tiszai egy­házkerületünk közgyűlése, egyhangúlag hozott határoza­tával helybehagyva az egyházkerület elnökségének az egyház autonóm jogai megvédésérc irányult intézkedé­seit, egyben állást foglalt a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák tulajdonképen a magyar protestáns egy­házaknak az 1791 :XXVI. törvénycikkben biztosiitott min­den nemű főiskolák felállítására és fenntarthatására irá­nyuló jogait csorbító törekvései ellen. Ebben a kérdésben a tiszai egyházkerület minden té­nyezője legjobb tudása, tehetsége és lelkiismerete szerint megtette a kötelességét, Elnöktársammail: egyházkerüle­tünk nagyérdemű püspökével pedig egyúttal hazafiúi kötelességünket is teljesítettük, mind e "mai napig még abban az irányban is közreműködve, hogy a kormányzati tekintély csorbát ne szenvedjen s a közre ugyancsak mérhetetlenül káros kultúrharc elkerültessék. Ezétft a kérdésnek jelen egyetemes gyűlési tárgyalá­sánál nem kívántam felszólalni. Most azonban, a történelmi idők komolv méltóságá­val egyúttal megfelelő határozottságával elhangzott fel­szolalasok folytán, az ügy letárgyalása után, mint a tiszai egyházkerület felügyelője kedves kötelességet tel­jesítek, midőn a kérdéshez a tiszai egyházkerület állás­pontját megerősítő jogügyi bizottsági javaslata egyér­telmű támogatásával hozzászólott egyházkerületi fe£ ugyelo es negy püspök urnák s a felszólalásokat helyes­esscl kísért közgyűlési tag uraknak, egyházkerületem közönsége neveben is benső igaz örömömnek adva kifeje­zéstmind a négy egyházkerület felfogásának és áMásV ^rf' te^M^e fmtt> «^tal azért a sok ÖSl?-^ 6l^6r€Sért' mel-yet felszólalásaik közben Éft^tf*'< Gnnok minden Jetben helyt­IM^M^^V SZCmben m^ttak nyilvá­nítani, halas köszönetünket tolmácsoljam gyén ZZTt '^T Wí'Cjez6st 'adYa' e<™ lo­ívházi I^PI " ogyhazkerületünk ékestollu és szavú eöyhazi főjegyzője imént hallatott felszólalásának ama

Next

/
Thumbnails
Contents