Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 10-11-12. szám - Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényről (1921:III. t.-c.)

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 19 és társadalom törvényes rendjének megoltalmazásához fűződik azt is megköveteli, hogy a törvényes rendet veszélyeztető bűncselekmények eseteiben a biróság a távollevő terhelt ellen is eljárhasson azzal a természetes feltétellel, hogy az ily terheltet is értesíteni kell arról, hogy ellene eljárás van folyamatban és hogy az ily távollevő terhelt érdekeit egyébként is meg kell óvni. Arról, hogy a távollevő terhelt az ellene folyamatba tett eljárásról tudomást szerezzen, a javaslat a hirdetményi idézés elrendelésével, arról pedig, hogy a megnem jelenő terhelt érdekei a főtárgyaláson megvédessenek, védő kirendelésével kellően gondoskodik. — Külön kiemelésre nem szorul, hogy a helyes Ítélkezés biztosítékait a javaslat a távollevő elleni eljárásban sem érinti tehát a bűnösséget megállapító Ítélet ily eljárásban is csak akkor hozható, ha a bűnösség bizonyítékok alapján arra a meggyőződésre jut, hogy a terhelt bűnös. Azokat az aggályokat egyébként, amelyeket a terhelt távollétében hozható ítélet ellen felhozni lehetne, a javaslat majdnem teljesen eloszlatja az által, hogy az ily ítéletben a biróság a bűnösséget csak megállapítja, a vagyoni elégtétel kiszabásán felül azonban büntetést nem állapithat meg, továbbá az által, hogy a terhelt jelentkezése, vagy kézrekerülése esetében uj főtárgyalást kell tartani. Gondoskodni kivan továbbá a javaslat arról is, hogy a körébe eső bűncselekmények megtorlása gyorsan és hatályosan törénjék. Evégből felhatalmazza a minisztériumot arra, hogy a javaslatban meghatározott bűncselekményekre a gyorsított bűnvádi eljárás szabályainak alkalmazását, továbbá, hogy az 1—3. §-ba ütköző legveszélyesebb bűncselekményekre a rögtönbiráskodást is elrendelhesse. A nemezetgyülés igazságügyi bizottsága a javaslat 16. §-át változatlanul elfogadta és 12. §-ba iktatta. Felmerült ugyan az az inditvány, hogy a távollevő terhelt számára nemcsak a főtárgya lásra, hanem az eljárás előző szakaszaira is védőt rendeljenek.; ezt az indítványt azonban a bizottság mellőzte, mert a Bp. 472. §-a c tekintetben kielégitően rendelkezik. A nemzetgyűlés ülésén már az általános vitában e£Ős birálal tárgyát, képezte e §, igy Bródy képviselő szerint ez a régi katonai büntetőperrendtartás .egy maradványa; igy visszavisz bennünket a régi időbe, mely ismerte az in contumaciam ítélethozatalt; szerinte senki el nem ítélhető, mig ki nem hallgatják. Zákány Gyula lazának tartja ezt a szövegezést: „a terhelt távolléte sem az eljárást, sem az Ítélethozatalt nem gátolja", mert ez negatívum — azt kell szerinte kimondani, hogy ez esetben is köteles a biró Ítéletet hozni a bűnösség kérdésében. Bárczy István is helytelennek tartotta a távollevők elleni eljárást, mert az jogrendszerünkkel ellenkezik és az érvényben levő törvényeink szerint még sokkal súlyosabb bűncselekmények esetében sem lehet távollevőkkel szemben eljárni. A részletes vita folyamán az igazságügy miniszter e §-hoz is módosítást nyújtott be, és pedig lannak második bekezdéséhez oly irányban, hogy „sem az eljárást, sem az ítélethozatalt" helyébe ez a szöveg tétessék „sem a vád alá helyezést, sem a főtárgyalást, sem az Ítélethozatalt". Az utolsó sorban pedig az „uj főtárgyalást kell tartani" szavak elé tétessék „a Bp. 460—462. §-ai szerint". Zákány Gyula az általános vita folyamán tett észrevételeihez híven akként javasolta e § módosítását, hogy annak második bekezdése a „nem gátolja" elhagyásával igy szövegeztessék: „a meghatározott büntettek és vétségek eseteiben a távollét esetén is az eljárás megindítandó és részitélet hozandó". Bernolák Nándor előadó az igazságügyminiszter által javasolt módosítást elfogadta, szemben Zákányéval, mert szerinte itt a Bp. 472. §-ának módosításáról van szó és az a szöveg, melyet az igazságügyminiszter bemutatott ehez a §-hoz kapcsolódik. — Különben Bródy Ernőnek az általános vitában jelzett állításával szemben felhozza, hogy az 1867-es sajtóeljárás is ismerte a távollevő elleni Ítélkezést és egész sereg európai állam ismeri ez eljárást ma is. E § az igazságügyminiszter módosításával fogadtatott el. * * * A javaslat 17. §-át iá nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága, mint 13. §-t lényegesen átalakította az alábbi indokok alapján: „Az eredeti javaslat 17. §-a feljogosítani kívánta a minisztériumot arra, hogy az e törvényben meghatározott bűncselekmények tekintetében gyorsított bűnvádi eljárás szabályainak alkalmazását, és kivételesen a rögtönbiráskodás és halálbüntetés megállapítását elrendelhesse. A bizottság az igazságügyminiszterrel egyetértőleg mellőzhetőnek tartja a gyorsított bűnvádi eljárás szabályainak alkalmazását, az erre vonatkozó rendelkezést tehát mellőzi. A rögtönbiráskodás kivételes alkalmazását a mai rendkívüli viszonyok között még nem tartja ugyan a bizottság mellőzhetőnek, de azt a javaslat 1. és 2. §-ában leirt cselekményekre korlátozza és kifejezi azt az óhaját, hogy erre vonatkozó jogával a minisztérium csak kivételes szükség esetében éljen. Az igazságügyminiszter ur felvilágosításai után a bizottságban kifejezést nyert az az egyhangú óhajtás, hogy a gyorsított bűnvádi eljárás, úgyszintén a rögtönbiráskodás alá vont bűncselekmények köre a gyakorlatban minél inkább szűkítessék és az ezekből származó hátrányok lehetőleg enyhittessenek. A bizottság az igazságügyminiszter urnák erre nézve tett nyilatkozatát megnyugvással tudomásul vette. Az uj (17.) 13. § szövegét a bizottság ezek után következően állapította meg: A minisztérium f elhat almaztatik, hogy az 1912. évi LXIII t.-c. 12. %-nak 4-ik pontjában megjelölt feltételek esetében a rögtönbiráskodást az ott megjelölt büntetés alkalmazásával kivételesem jelen törvény 1. és 2. §-ában meghatározott bűncselekményekre is elrendelhesse. Ezt a §-t a nemzetgyűlés plénuma hozzászólás nélkül elfogadván, ily szöveggel iktatott a törvénybe: A javaslat 18. § az indokolás szerint a katonai büntetőjog szempontjából szükséges rendelkezést tartalmazza. Szövege 'a következő: A jelen törvény 1—15. §-ainak és a 16. § második bekezdésének rendelkezéseit a katonai büntetőbíráskodás alá tartozó egyénekkel szemben is megfelelően alkalmazni kell (1912:XXXIU. t.-c. 7. § második bekezdése). A 3. § rendelkezéseinek a katonai büntetőbíráskodás alá tartozó egyénekre alkalmazásánál abban a tekintetben, hogy a mozgalommal, vagy szervezkedéssel összefüggően elkövetett valamely cselekmény büntette és hogy milyen büntetési tétel alá esik a katonai büntetőjog szabályai az irányadók. A jelen törvény 1—3. ^-aibam meghatározott bűntettekre nézve a katonai büntetőbíráskodás alá tartozó egyénekkel szemben rögtönitélő eljárásnak ugyanúgy van helye, mint az 1912:XXXIll. t.-c. 435. §-ában felsorolt bűntettekre nézve. Vagyoni elégtétel alkalmazását katonai büntetöbiráskodás alá tartozó egyénekkel szemben is csak a polgári