Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)
1927 / 10-11-12. szám - Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényről (1921:III. t.-c.)
MISKOLCI JOGÁSZÉLET utasítani és a visszatéréstől örökre el kell tiltani. A 14. § pedig igy szólt: Azokkal szemben, akik az 1—3. és 7—11. %-okban meghatározott valamely bűntetteit követtek el, a bíróság Ítéletében az államkincstár javára belátása szerint megállapítandó összegű és az elitélt vagyoni viszonyaihoz mért az elit élt egész .vagyonértékének elkobzásáig terjedhető vagyoni elégtételt állapithat meg. A vagyoni elégtétel szabadságvesztés büntetésre át nem változtatható, egyébként azonban a pénzbüntetéssel esik egy tekintet alá. E két § indokolása ez: „A hasonló természetű bűncselekményeiméi a Btk. által alkalmazott mellékbüntetéseken felül a javaslat bűntett esetében uj joghátránynak, vagyoni elégtételnek alkalmazását kívánja lehetővé tenni. Ez a jogkövetkezmény rendkivül érzékenyen érinti az elitélt vagyoni érdekét, mert c mellékbüntetés az elitéit egész vagyonértékének elkobzásáig terjedhet. A javaslat a vagyoni'elégtétel behozásával, főleg az általános megelőzés szempontjára helyez súlyt, mert az ily joghátrány kilátásba helyezése különösen alkalmasnak mutatkozik arra, hogy visszariasszon olyanokat a javaslatba ütköző bűncselekmények elkövetésétől, akik vagyoni helyzetüknél fogva nemcsak az eddig alkalmaztatni szokott büntetésekkel való megbüntetés kockázatának tennék ki magukat, hanem annak is, hogy a maguk és családjuk vagyoni jólétét is romlásba sodorhatják." A nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága a 13. §-on két. változtatást tett. Egyfelől mellőzni kívánta a feljelentés kötelezettség elmulasztásának esetére a mellékbüntetéseket, másfelől pedig rendelkezni kívánt az iránt, hogy a belföldi bűntettest abból a községből ahol tartózkodása az állam és társadalom törvényes rendje szempontjából veszedelmes, akkor is ki lehessen tiltani, ha az az elitéltnek illetőségi helye. A bizottság ugyanis abban a meggyőződésben élt, hogy az illetőséggel összefüggő jogokat alá kell rendelni a közélet magasabb érdekcinek, hogy ha valaki az illetőségből folyó jogait az állam és társadalom rendjének fel forgatására használja fel. A nemzetgyűlésen e §-hoz Pető Sándor szólott, az általános vitában kifogásolva azt, hogy a belföldit illetőségi helyéről is ki lehessen tiltani, mert szerinte a veszélyes egyén legkevésbbé veszélyes otthon. — Ugyanily értelemben bírálta azt Drózdy Győző is azzal, hogy e rendelkezéssel törvényesítő elem az internálás. A részletes vitában e §-nál felszólalás nem történt, igy az az igazságyügyi bizottság javaslata szerint változatlanul elfogadtatott. A 14. §-t az igazságügyi bizottság az előbbi §-nak megfelelően módosította, ezenfelül e §-ba vette fel az eddigi rendelkezésekből hiányzó vagy azokból elhagyott pénzbüntetésre vonatkozó rendelkezéseket, Minthogy* pedig a nemzetgyűlés plénuma a bizottság által javasolt szövegezést változatlanul elfogadta, az igazságügyi bizottság szövegezése vált törvénnyé. A javaslat 15. §-ához, mely igy hangzott: „A jelen törvényben meghatározott bűncselekményekre nézve a Btk. 7. ^-ának rendelkezéseit kell alkalmazni; a javaslatot tevő azt az indokolást fűzte, hogy c javaslatban meghatározott bűncselekményeknek a Btk. második részének I., III. és IV. fejezete alá eső bűncselekményekkel (felségsértés, hűtlenség, hatóságok, vagy hatósági közegek elleni erőszak) való rokonsága és a javaslat célja mellőzhetetlenné teszi annak kimondását, hogy a javaslatban meghatározott bűncselekmények abban az esetben is a javaslat értelmében büntetendők, ha azokat akár magyar honos, akár külföldi követte el." A nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága azt a „nézve" szó elhagyásával elfogadta, valamint a nemzetgyűlés is változatlanul. A javaslat 16. és 17. §-ai igy szövegeztettek: 16. §. A jelen törvényben meghatározott bűntettek és vétségek eseteiben az eljárás a kir. Ítélőtáblák székhelyén működő kir. törvényszékeknek Budapesten a kir. bűntetötörvényszéknek hatáskörébe tartozik. A jelen törvényben meghatározott bűntettek és vétségek eseteiben terhelt távolléte sem az eljárást, sem az Ítélethozatalt nem, gátolja; az Ítélet azonban csak a bűnösség megállapítására és a vagyoni elégtétel kiszabására szorítkozik. A távollevő terheltet a főtárgy alásra hirdetmény utján kell megidézni s ha a terhelt a főtárgyaláson meg nem jelenik, vagy lva maga, vagy hozzátartozója védőt nem választott, részére hivatalból kell védőt rendelni. — A terhelt jelentkezése, nagy kézrekerűlése esetében uj főtárgy alást kell tartani. 17. §. A minisztérium elrendelheti, hogy a jelen törvényben meghatározott bűncselekmények tekintetében a gyorsított bűnvádi eljárásnak az 1912. évi XXXIII. t.-c. 31. §-a értelmében megállapított szabályai nyerjenek alkalmazást és hogy e szabályok keretében a jelen törvény 1. és 3. §-ában meghatározott bűncselekményekre kivételesem a rögtönbiráskodás és halálbüntetés állapittassék meg arra az esetre, ha e bűncselekmények oly fenyegető módon harapódzanak el, hogy a fennálló törvényes rendet fenyegető bűncselekmények szélesebbkörű elterjedésének megakadályozása végett elrettentő példaadás válik szükségessé. A gyorsított bűnvádi eljárásbari a főtárgy alást a kir. törvényszék öt tagból alakítandó tanácsa előtt kell megtartani. E két §-hoz a javaslat a következő terjedelmes indokolást fűzte: „E §-ok a szükséges eljárási rendelkezéseket tartalmazzák. A javaslatba ütköző bűncselekményeknek a Btk. második részének L, III. és IV. fejezete alá eső bűncselekményekkel való rokonsága szükségessé teszi, az 1897 :XXXIV. t.-c. 17. §-ának második bekezdéséhez hasonlóan — oly rendelkezés felvételét, hogy a javaslatba ütköző bűncselekmények miatt épen ugy, mint a Btk. hivatkozott fejezetei alá eső bűncselekmények esetében, — az eljárás a kir. Ítélőtáblák székhelyén működő kir. törvényszékek hatáskörébe tartozván a javaslatban meghatározott bűncselekmények jelentősége és az ily bűncselekmények miatt felmerült gyanúnak birói eljárás utján való teljes tisztázásához fűződő elsőrendű közérdek megköveteli, hogy a javaslat olyan eljárási rendelkezést is tartalmazzon, amely lehetővé teszi, hogy a bűnvádi eljárást a javaslatban meghatározott bűncselekmények eseteiben akkor is érdemlgesen, tehát Ítélettel lehessen befejezni, ha a terhelt ismeretlen helyen, vagy külföldön tartózkodik. Ezzel a rendelkezéssel a javaslat eltér az érvényben .levő büntetőperrendtartásunknak attól az elvétől, hogy olyan egyén ellen, ki a főtárgyaláson jelen nem volt, büntető ítéletet hozni nem lehet. Ettől az elvtől csupán a járásbíróság előtti eljárásban kizárólag kihágás, vagy egyedül pénzbüntetéssel büntethető vétség miatt folyó bűnügyben van eltérésnek helye annyiban, hogy a tárgyalásra megidézett terhelt távollétében is hozható Ítélet. Teljes tudatában van az igazságügy miniszter annak, a nagy jelentőségnek, mely ahhoz az alapelvhez fűződik, hogy senki meghallgatása nélkül el nem ítélhető. Mint minden elv, ugy a szóban levő1 elv sem lehet azonban olyan, hogy más hasonlóan fontos, vagy még fontosabb közérdekkel szemben is feltétlen és korlátlan érvényesülést igényelhetne. — Az a nagy érdek, mely az állam és