Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 10-11-12. szám - Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényről (1921:III. t.-c.)

(Í27) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 7 zethen nem ismertetem, mert ismétlések és a terjcdelmesség kikerülése végett célszerűbbnek vélem azt a nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága, és plénuma előtti tárgyaiásol? kapcsán a módosítások feltüntetésével összehasonlitóan ismertetni. Az indokolás lényegesebb részére mégis reá kell itt mutatnom éppen lázért, mert a törvényt alkalmazó' részére nem közömbös a törvényalkotó intenciójának megismerése, másrészt, mert az már eleve világossá 'teszi a javaslat §-ainak szűkszavú szövegét. Az általános indokolás abból indul ki, hogy semmiféle állami és társadalmi rend, — mint emberi alkotás nem lehet örökérvényű. Mindenik alá van vetve a fejlődés és baladás örök törvényeinek. A fejlődést és baladást az emberi eszmék küzdelme mozgatja. Ha ezek az eszmék az emberi, lét helyesen felismert szükségleteinek' jól megfontolt alkotásai, a fejlődés és haladás rendes utján, a jogrend által megszabott korlátok között az igazság meggyőző erejével természetszerűen érvényesülhetnek. A történelem bizonyítja, hogy a, törvényes jogrend biztonságához az emberi élet legértékesebb javainak léte és fennállása fűződik. Épen azért a büntetőtörvénykönyvek mindenütt és mindenkor a legerősebb eszközökkel védték a törvényes jogrendet a felforgató törekvésektől. Minden büntetőtörvény azonban a kor uralkodó eszméihez és szükségleteihez alkalmazkodik. Innen van az, hogy az évtizedekkel előbb alkotott büntetőjogszabályok, mint az akkori társadalmi szükségleteknek alkotásai,—nem mindenben felelhetnek meg, az ujabbkor megváltozott követelményeinek. A háború elvesztését követő idők szomorú eseményei beigazolták, hogy gondoskodni kell oly jogszabályokról, melyek alkalmasak, arra, hogy a jelenkor (•elforgató eszméitől félrevezetett elemekel, visszariasszák az állam és társadalom fennálló törvényes rendjének megtámadásától. Láttuk, hogy a jogrend megingatásával megrendülnek az állami és társadalmi lét alappillérei. Büntetőtörvénykönyveink, melyele 1880-ban léptek életbe a jogrend ily súlyos veszélyeztetésével szemben, kielégítő rendelkezéseket nem tartalmaznak. Egyrészük a büntet őt örvénykönyvnek (18.78 iV.) a felségsértés, hűtlenség és lázadásról szóló fejezetei alá, esetleg a hatóságok büntetőjogi védelméről szóló (1919:XL.) törvény rendelkezései alá vonhatók ugyan; — de eme büntető rendelkezések egyrészt nem merítik ki a szóba jöhető összes cselekményeket, másrészt és főkép nem nyújtanak elegendő oltalmat az olyan visszaélések ellen, amelyek a megjelölt bűncselekmények szempontjából csak első lépésként jelentkeznek, de amelyek a köz szempontjából már a Legsúlyosabb veszélyekel rejtik magukban, mert az ily próbálkozások, ha idejekorán szigora megtorlásban nem részesülnek, —- a fel forgatásra hajló elemeket elhatláirozásukban megerősíteni és végzetes tevékenységük folytai ására bátorítani rendkívül alkalmasak. A javaslat ehhez képest elsősorban büntetőtörvényeink eme hiányait kívánja pótolni és arra törekszik, hogy az állam és társadialom fennálló törvényes rendjét jogellenes utón haladó bármiféle felforgató 'törekvéssel szemben kellő védelemben részitse és hogy érdeme szeriint szigorú büntetéssel legyen sújtható az, aki könnyelműen tulteszi magát ama nagy veszélyeknek megfontolásán, amelyek, — cselekménye következtében, — az állami és társadalmi életet fenyegetik Távol áll azonban a javaslattól a célzat, hogy az egészséges állami és társadalmi élethez nélkülözhetetlen szabadságjogokat, elsősorban a véleménynyilvánítás és a meggyőzés szabadságát elnyomná. Ezek a szabadságjogok azonban, — mint semmiféle jog,. — korlátlanok nem lehetnek. Az eszmék terjesztése csak azzal a feltétellel lehet szabad, ahogy azok megvalósítása az állam alkotmányos intézményei utján van tervbe véve. Csak ez az alaki korlátja, lehet a véleménynyilvánitás és meggyőzés szabadságának. A tisztán felforgató irányzatú propaganda, — ha bevallottan az alkotmányos eszközök felhasználására kíván is szorítkozni, nemcsak a fennálló rendet veszélyezteti, hanem veszélyezteti épen a nagy többség ellenkező véleményének szabadságát és azt a. veszélyt is alkalmas felidézni, hogy az érzelmek megnyerésére törekvő állandó propaganda hatása alatt széles rétegek elvesztik józan ítélőképességüket és csupán érzéseiktől és képzeletüktől vezetve ,olyan utópiákat fogadnak el, amelyek a. közelmúlt tapasztalatai szerint az összeségnek, valamint az egyesek legnagyobb részének a romlására vezethetnek. A javaslat e súlyos veszélyek elhárítása, és iá bűnösök méltó büntetéssel sujthatása céljából különböző cselekményeket von büntetés alá. É cselekmények egyik csoportjába ama felette veszélyes cselekmények tartoznak, midőn az állam és társadalom fennálló törvényes rendjének jogellenes felforgatására vagy megsemmisítésére a tömegek közvetlen 'felhasználása vétetik célba. A javaslat kellően értékelve a tömegmozgalomban rejlő nagy veszélyt, nem kívánja meg a büntethetőséghez a törvényes jogrend felforgatására vagy megsemmisítésére irányuló konkrét cselekmény elkövetését, hanem büntetéssel sújtja már az ily célú mozgalom, vagy szervezkedés összes részt vevőit és támogatóit, vagyis büntetés alá vonja már a jogellenes felforgatás vagy megsemmisítés céljának megvalósítására szükséges személyi és tárgyi feltételek létrehozására irányuló törekvéseket. Fokozni kívánva a büntetés szigorát abban az esetben, ha veszélyes szerek és anyagok is szereztettek be a mozgalom vagy szervezkedés a cselekvés terére is lépett és az a törvényes rend fel forgatása, vagy megsemmisítése céljából elkövetett egyes bűnesetekben meg is nyilvánult. (Jav. 3.) A másik csoportjába sorolhatók ama egyes cselekmények, amelyeket a mozgalom vagy szervezkedésen kívül, vagy azzal össze nem függően követnek cl abból a célból azonban, hogy a törvényes jogi'end felforgattassék vagy megsemmisít essék. (Jav. 7.) A harmadik csoportba foglalhatók végül mindama cselekmények, amelyek a tömegmozgalom céljaira a lelkeket a legkülönbözőbb utakon előkészíteni és megnyerni igyekeznek. Ily cselekmények: az állam és társadalom fennálló törvényes rendje elleni izgatás vagy lázítás. (Jav. 8.) — A jogrend felforgatása vagy megsemmisítése céljából bűncselekmény elkövetésére egyenes felhívás. (Jav. 9.) A katonai fegyelem megbontására irányuló cselekmények. (Jav. 10.) A magyar állam és magyar nemzet megrágalmazása (jav. 11.), ellene szóval vagy tettel elkövetett meggyalázó, lealacsonyító és a nemzeti érzületi I egvébként sulvosan sértő cselekmények. (Jav. 12.) A javaslat arra nézve, ki az 1. §-ban emiitett mozgalomról vagy szervezkedésről hitelt érdemlő tudomást szerez, feljelentési kötelezettséget állapit meg (jav. 6. §). A javaslat többi rendelkezései nem tartalmaznak büntetés alá eső uj tényálladékot, hanem a szükséges mellékrendelkezéseket foglalják magukban. — így: a javaslat büntetlenséget biztosit a visszalépő részére (jav. 4., 5. §), megállapítja a mellékbüntetéseket (jav. 13., 14. §), megállapítja a területi hatályt (jav. 15. §) és az eljárási rendelkezéseket (jav. 16. §), kiterjeszti egyes rendelkezéseit a katonai büntetőbíráskodás alá tartozó