Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 10-11-12. szám - Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényről (1921:III. t.-c.)

6 MISKOLCIJOGÁSZÉLET 026) teit kívánják igen szigorú büntetéssel sújtani, mikor a cselekmény a magyar állam, a magyar nemzet ellen irányul. A sajtóval szemben első követelmény gyanánt állítja fel azt, hogy való tényekel közöljön. Ha való tényeket közöl a sajtó, — nom eshetik felelős személy büntetés alá, feltéve, hogy maga, a közlés is már nem képez büntetendő cselekményt. — Ebből a szempontból kifogásolta a kamarái a javaslat szövegezését, amely szerint niem csak a valótlan tény állítása, hanem a, váló ténynek elferditéssel való előadása vagy terjesztése is büntetés alá esik. Ez a kifejezés ,,tényt, elferditéssel ad elő", nagy bizonytalanságra és zavarra adhat a gyakorlatban alkalmat. Szerintük, vagy való a tény és akkor nem lehet elferdíteni, vagy el van ferdítve, akkor pedig máir nem tény és nem is való. A javaslat szavai és bizonyára intenciója szerint is azokat a rágalmazásokat és becsületsértéseket kívánja szigorú büntetéssel sújtani, melyek a. magyar állam és a magyar nemzet ellen irányulnak. A kamara szerint a „magyar állam és magyar nemzet" kifejezések alatt a javaslat szempontjából sem érthetők a törvény által alkotott testület, bizottság vagy tagja, hatóság, vagy közhivatalnok (1914 :XL1. t.-c. 3. § 2. pontja), illetve a magyar nemzetnek részéi alkotó valamely osztály. Ha tehát valaki a magyar kormányról vagy más valamely hatóságról, testületről vagy ezek tagjairól, valamely néposztályról tesz a javaslat 7—8. §-aiba,n. körülirott, valamely nyilatkozatot, az nem esik e §-ok rendelkezése alá. —• Ezt azonban —• mondja a Kamara, a. javaslat világosan nem juttatja, kifejezésre, — már pedig, tekintettel az ezen §-okban meghatározott igen súlyos és a 9., 10. §-ok kontemplált mellékbüntetésekkel hatványozott büntetésekre, — a törvényben világosan meg kell mondani, — hogy a fennebbiek ellen, elkövetett rágalmazás, becsületsértés nem esik e törvény rendelkezése alá. Kifogásolta, a Kamara a 7. § második bekezdésében javasolt büntetések kulszigoru voltát, amelyekből való félelem még jogos panaszok elnémitására is vezethet. — A S. §-t pedig kiegészíteni óhajtanák azzal, hogy: ,,a használt kifejezés nem büntethető, ha való tényre utalásként használtatik", mert ellenkező esetben megtörténhetik, hogy a való tény jellemzésére használt kifejezés a. tény valósága, dacára is büntetés alá esik. Végül az ügyvédi szólásszabadságnak és a védelem szabadságának biztosítására a javaslat 7. és 8. §-aihoz az 1914 XLI. t.-c. 17. §-ának rendelkezésével analóg szabály felvételét is szükségesnek tartanák. Az ellenészrevételek szerint nem állhat meg az a kifogás, hogy a. javaslat lehetetlenné teszi, hogy a magyar viszonyokról a. külföldi lapokban kedvezőtlen hírek lássanak napvilágot, pedig ez néha az ország érdekét szolgálná, — nem pedig azért, mert a javaslat kifejezetten a magyar állam és magyar nemzet sérelmére elkövetett eme cselekményeket rendeli büntetni, — e szerint, ha a hírközlés az ország érdekeit szolgálta, — nem szolgálhatott annak „sérelmére". Nem áll meg az a kifogás, hogy való tényt nem lehet elferdíteni, mert aiz már akkor nem való tény. Híszén köztudomású memiyire el lehet ferdíteni egy önmagában a valóságnak megfelelő tényt, megtörtént eseményt. Attól nem lehet tartani, hogy a javaslat 7. vagy 8. §-a alapján azt is meg lehetne büntetni, aki csupán a magyar kormányról vagy valamely más hatóságról vagy testületről, ezek tagjairól vagy valamely néposztályról állit valótlan vagy elferdített tényt. ! Nyilvánvaló, hogy az ily tényállítás rendszerint nem fog a javaslat. 7., 8. §-ai alá esni, de nem lehet kizárni annak lehetőségét sem (lásd később a bírói gyakorlatot), hogy az ily tényállítás egyszersmind a magyar állam vagy a magyar nemzet ellen is irányulhat. Ennek megállapítása csak az adott tényállás mérlegelése alapján a bíróság részéről történhetik, az ily esetek büntethetőségének kizárása, azonban nem volna helyes. Az elkövetésnek a javaslat 8. §-ában meghatározott módja az oly nyilatkozatok büntethetőségét is szükségessé teszi,-amelyeket való tényre utalásként használnak. Az Ügyvédi Kamara azon óhajára, hogy a 7; és 8. §-okkal kapcsolatban az 1914 :XL1. t.-c. 17. §-ához hasonló szabály is felvétessék a javaslatba az ellenvélemény az, hogy erre azért nincs szükség, mert a 7. § kifejezetten a valótlan tényállítást rendeli büntet ni, tehát ügyvéd vagy vádlott is csak ugy követheti el ezt a bűncselekményt — ha — figyelemmel a Btk. 75. §-ára, — tudja, hogy az állított tény valótlan. — Ebben az esetben pedig büntetni kell akár ügyvéd, akár más a tettes — a 8. §-nál pedig azért nem szükséges ez a kiegészítés, mert sem az ügyvédi szólásszabadság, sem a védelem szabadsága nem terjedhet a magyar államnak vagy a m agyar nem zet 11 ek gya 1 á zá sá ig. Mellőzendőnek véli, — továbbá az Ügyvédi Kamara — a belföldinek illetékességi helyéről való kitiltását (9. §), mert ez esetleg az elítéltre nézve az országból való száműzetését, illetve exportálását jelentené. Azt se tartja helyesnek, hogy a, javaslat a. bíróság belátására bízza az elitélttel szemben alkalmazandó vagyoni elégtétel maximumát -—< azt —• úgymond — a törvényben kel megállapítani, mert különben e rendelkezés bírói önkényre vihet, Az elitélt vagyonának elkobzását a javaslatban meghatározott kisebb sulyu cselekményekre mellőzendőnek véli s csak az esetben alkalmazná, ha a bíróság a vádlottat 10 évet meghaladó fegyházra vagy halálra ítélné. —i Vagyonelkobzás esetén is az elitéit részére annyi vagyon meghagyandó lenne, amennyi az elitélttel szemben törvénynél fogva tartásra jogosultak eltartására a hazai viszonyokhoz mérten szükséges. —- Az ehhez hasonló rendelkezést a hazaárulók vagyonjogi felelősségéről szóló 1915. évi XVIII. t.-c.-ben találjuk, de felvételét itt is indokolja az az elv, hogy a büntetés a bűnös ártatlan családját nem sújthatja. Az ellenvélemény szerint a kitiltőisra vonatkozó kifogás azért nem alapos, mert a bíróság e mellékbüntetés alkalmazását mellőzheti. — A többi kifogások is ez okból és még azért sem alaposak, mert épen e rendelkezéssel mód ván adva a bíróságnak, hogy a szóba jöhető méltányossági szempontokat, a vagyoni elégtétel mérvének megállapításánál mérlegelje és hogy vagyonelkobzás esetén az elitélt részére annyi vagyont hagyjon meg, amennyi a tartásra jogosultak eltartására a hazai viszonyokhoz mérten szükséges. A hazaárulók vagyonjogi felelősségéről szóló törvényre hivatkozás nem találó, mert az idézett törvény minden esetben az egész vagyon elkobzását rendeli, mig a javaslat 10. §-a a teljes vagyonelkobzást csak mint végső határt állapítja meg. IV. A javaslat. Ily előzmények után és részben az ismertetett észrevételek figyelembevételével szerkesztetett meg a javaslat, amely 125. szám alatt került a nemzetgyűlés elé. A bemutatott javaslat 19. §-ba foglalta a szükségesnek vélt rendelkezéseket — ahhoz terjedelmes indokolást is csatolt. A javaslat szövegét és részletes indokolását c feje-