Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 10-11-12. szám - Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényről (1921:III. t.-c.)

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 5 nak megelőzéséről is. A kétszeres vagyoni büntetés különben a 8. § első bekezdése esetében alig indokolható. Felhívta továbbá az I. M. figyelmét arra: nem volna-e indokolt a javaslatban kiterjeszkedni: 1. az ott meghatározott cselekmények elkövetésére irányuló olyan szövetség és előkészület büntetésére is, mely az 1-ső § alapján nem büntethető; 2. az antimilitarista propagandára; 3. az izgatásra vonatkozó szabályoknak miátr régen tervezett re víziójára (nyilvánosság kritériumának elejtése) ; 4. a robbanóanyagok jogosulatlan használatára, még ha az nem az 1-ső §-ban meghatározott célból történik is ; 5. az erőszakos munkamegszüli tetősekre különösen fontios üzemi okokból. Észrevételeket tettek még a közölt tervezetre, illetve javaslatokra a) a magyar szakírók egyesülete és b) a budapesti ügyvédi kamara. a) A szakírók egyesülete a törvényt, mint a nemzeti konszolidáció egyik eszközét szükségesnek tartja, de kifogásolja a tervezet 11. §-át. Szerintük e § felettébb rugalmas szövegezése sok veszedelmet rejt magában, mert a legjobbhiszomü és minden célzatosság nélküli állítás alkalmas lehet arra, hogy :az egyesek felfogása szerint az állam hitelét vagy egyéb fontos érdekeit sértse. — Szerintük e vétség alkotó elemévé kell tenni a célzatosságot. — Csakis az legyen büntethető, aki a cselekményt azzal a célzattal követi el, hogy az államérdekeket sértse. — Beiktatandó lenne tehát a „sértés" szó után ez: „ha az illető ezt azzal a célzattal teszi". Ki kellene a szövegből a „vayy kiszinezéssel" szavakat hagyni, mert félő, hogy ez a szó, — különösen akkor, mikor a közélet a szélsőségek között ide-ode leng, -— a hatóságok részéről erőszakos értelmezésekre adhat alkalmat. — Szükségesnek tartják végül, hogy e §-ban kifejezésre jusson, mikép a szakszerű nyilvános bírálatok nem esnek e § rendelkezése alá. — Attól félnek ngyanis, hogy ha e § eredeti formájában válik törvénnyé, a komoly emberek, kiknek veszteni valójuk van, a szakszerű kritikától tartózkodni fognak és helyüket elfoglalják a minden rendű és rangú desparádok, — kiknek romboló hatását a múltban már módunkban volt megismerni és akik esetleg a küldföldi sajtóban fogják a magyar állam hitelét és egyéb fontos érdekeit közleményeikkel aláásni. — A magyar álliam újjáépítése a komoly szakirodalom, a szaksajtó közreműködése nélkül nem lehetséges és ha működését a tervezet 11. § a szó szoros értelmében gúzsba köti, félő, hogy korruptiv módon fog kifejezésre jutni a szenvedelmek és ellenérzések által lenyűgözött kritika. b) Terjedelmes észrevételt nyújtott be a Budapesti Ügyvédi Kamara. Ez észrevételek lényege a következő: A Kamara legteljesebb mértékben helyesli a törvényjavaslatnak a bolsevista, mozgalmak megelőzésére irányuló célját és tekintettel árra, hogy a büntetőtörvénykönyv 129. és 131. §-aiban meghatározott felségsértésnek e fajára az elrettentésre épen nem alkalmas államfogházbüntetést alkalmaz a büntetőtörvény, — a kellő védelmet nem nyújtó eme rendelkezés módosítását szükségesnek találja, de kifogásolja jogi okokból a tervezet egyes rendelkezéseit. így: a javaslat 2. §-a szerint „ha az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére irányuló mozgalommal vagy szervezkedéssel öszefüggően és annak céljára büntettet vagy vétséget, köveitek el", a hivatkozott §-bani meghatározott több esetben tulszigoruak a büntetések és pedig nem csak a bűntett és vétség tetteseire és felbujtóira, hanem különösen a bűnsegédekre, a mozgalom vagy szervezkedés kezdeményezői és vezetőire is. —• E rendelkezésekben, — a Kamara szerint — a büntetőjogi, felelősség elfogadott elveinek figyelmen kívül hagyását kell felismerni, mert mások cselekményeiért a, mozgalom, kezdeményezői és vezetői csak akkor büntethetők, ha a bűncselekmény elkövetéséről előzetesen tudtak vagy a bűntett vagy vétség elkövetését előre láthattak. — Különben a mozgalom kezdeményezői és vezetői, valamint a bűnsegédek nem tettesi, hanem bűnsegéd i büntetéssel büntetendők. Az ellenvélemény szerint (dr. Bernolák) ez a kifogás azért nem helytálló, mert a kezdeményezők és vezetők, a Btk. 75., de különösen 82. §-ára tekintettel a tervezet 2. §-a szerint csak akkor büntethetők, ha a mozgalommal vagy szervezkedéssel összefüggően és annak céljára, elkövetett bűntettről vagy vétségről előzetesen tudlak. Ez esetben tehát az elitéléshez több kell, mint amit a J'elterjesztés javasol, amely arat is elegendőnek tartaná, ha. a kezdeményező vagy vezető a bűntettnek vagy vétségnek elkövetését előre láthatta. Ami a részességi alakok egyenlő büntetését illeti, azt a törvénnyel biztosítani kivánt szigorú szempontja leszi indokolttá. Kifogásolja továbbá a Kamara a tervezet 5. §-át annyiban, amennyiben e szerint büntetendő az egyenes felhívás akkor is, ha csak egy emberhez négy szem között intéztetik. E rendelkezés — nézetük szerint — ily fogalmazásban tág teret nyit a hamis vádaskodásoknak és az agent provokatőrösködésnek, ezért e § oly értelmű módosítását kiyánják, mely szerint az egyenes felhívásnak több — bár nem együtt levő személy előtt kell történni. — Az eredeti tervezet különben így is szóllott. A javaslati 6. §, szerint: „Aki a katonaság intézménye, a magyar fegyveres erő, a m. kir. csendőrség vagy a m. kir. rendőrség, ezeknek szolgálati fegyelme vagy törvényes rendelkezése ellen izgat, — vétséget követ el. E §-ban a Kamara, annak praegnánsabb kifejezését óhajtaná, hogy csak az állam törvényes hadiereje elleni izgatás meríti ki e §-ban meghatározott cselekményt, — mert szerintült a javaslat szövegezése mellett kétség merülhet fel aziránt, hogy vájjon a törvényes koimány akaratán kívül vagy akarata ellenére keletkezett katonai alakulatok elleni izgatás nem vonható-e e § védelme alá. Az ellenvélemény szerint a § szövegezése csak a feltevést kívánja. — Aki ugyanis a törvénytelen katonai alakulatok ellen izgat, az nem iá katonaság intézménye ellen általában és nem is a magyar fegyveres erő ellen izgat, — mert ezek a fogalmak> semmiesetre se foglalhatják magukba a kormány hozzájárulása nélkül alakult fegyveres csoportot. Aggályosnak találta a kamara a javaslat 7—8. §-aiban foglaltakat is (nemzet rágalmazás, nemzet gyalázás). — Elfogadják ugyan a javaslat indokolásáaiak azt a megállapítását, hogy az utolsó időkben tett, felette elszomorító tapasztalatok szerint a haizánk közállapotáról külföldön terjesztett rágalmak rendkívüli károkat okoztak a magyar nemzetnek és ezeken a tapasztalaitokon okulva, szükséges, hogy a hazug rágalmazók súlyos megtorló intézkedésekkel elnémít ássanak. De a javaslatban tervezett szabályozás mellett félő, hogy teljesen lehetetlenné fog válni, hogy a magyar viszonyokról iá külföldi lapokban kedvezőtlen hírek lássanak napvilágot és bírálatok jelenjenek meg; pedig néha épen az orszá,g érdekében feküdne, hogy a valót megtudják, még ha az, az esetleg uralmon levő kormányra vagy politikai pártra kellemetlen is. A javaslatnak c §-ai ugyanis elsősorbam a sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés azon ese-