Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 10-11-12. szám - Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényről (1921:III. t.-c.)

4 MISKOLCI JOGÁSZÉLET sadalom fennálló törvényes rendjének felforgatására és megsemmisítésére irányuló mozgalmait és szervezkedést kezdeményez, vezet és abban más módon tevékeny részt vesz, vagy aki ily mozgalmat vagy szervezkedést előmozdít, vagy aki e célból büntettet követ el, hanem szigorú büntetéssel sírj ti ja mindazokat a cselekményeket is, melyek a tömegmozgalom céljaira a lelkeket a; legkülönbözőbb utakon előkészíteni és megnyerni igyekeznek. Ily cselekmények különösen az állam és társadalom fennálló törvényes rendje elleni izgatás, lázítás, e jogrend felforgatása vagy megsemmisítése céljából bűncselekmény elkövetésére egyenes felhívás, a katonai fegyelem megbontásiára irányuló cselekmények, a magyar állam és magyar nemzet megrágalmazása és ellene szóval vagy tettel elkövetett meggyalázó és lealacsonyító és a nemzeti érzületet egyébként súlyosan sértő cselekmények." A kormányzó ur Ó Főméltósága meg is adta az engedélyt arra, hogy a javaslat a nemzetgyűlés elé terjesztessék, a mi 1920. évi augusztus 25-én meg is történt. A tervezetet s indokolását dr. Horváth Dániel jelenleg igazságügyminiszteri tanácsos, mint a minisztérium törvényelftkészitő osztályának tagja készítette. — Mielőtt a javaslat elkészült, mint tervezet közöltetett az. az igazságügyi hatóságokkal, ügyvédi kamarákkal, dr. Bernolák Nándor volt igazságügyi miniszter, tudomány egyetemi tanár, akkori nemzetgyűlési képviselővel. — Az ilyen módon beszerzett vélemények és észrevételek figyelembe vételével a tervezet többszöri gondos átdolgozáson ment át. Az akkori állapotokra és az előbb tárgyalt „szükségesség "-re nézve jellemző, hogy Békés vármegye közigazgatási bizottsága 1920 november 17-én feliratot intézett az igazságügyminisztíei'hez, amely megállapítja, „hogy a bolsevizmus téveszméi komoly jelenségekben, még akkor is, és azon a vidékeken is, egyes helyeken fel-feltünedeznek, sőt konkrét mozgalmakban ki is 1 őrnek" és arra a következtetésre jut felterjesztésében a bizottság, hogy ennek oka egyaránt abban keresendő, hogy a lakosság egyes rétegei lelkében az államfelforgató és rendbontó eszmék még ma is (1920 november 17) élnek, másrészt és főként abban, hogy a kommunizmus miatt letartóztatott és bűnvádi felelősségre vont egyének a bíróságok részéről nagy számban mentetnek IV1 és helyeztetnek szabadlábra, akik természetcsen a mozgalmat tovább szítják és terjesztik. — „A bírói gyakorlat ugyanis — mint az előterjesztő mondja — arra az alapra helyezkedik, hogy a büntetőtörvények a kommunizmus és azzal kapcsolatos bűncselekményekre nézve büntetéseket nem. statuálnak, minél fogva a bűnvádi eljárás alatt álló bolsevista és kommunista terhelteket a „nulla poene, sine lege" elvénél fogva felmentendőknek tartja. Eme sajmállatos jelenségből —- mondja tovább a, felirat — Osonkamagyarország államrendjére végzetes következmények keletkezhetnek. Tudvalevő, hogy miután amit tételes jogunk az itt tárgyalt bűncselekményekre vonatkozóan megtorolni rendel, az válságos napjai nlcban úgyszólván semmi, mert annak keretén kivül fennforoghatnak olyan súlyos jogsértések, melyeket állami létünk nézőpontjáról nézve megtorlatlanul hagyni nem lehet és nem szabad. Hiszen a kommunizmusnak, a bolsevizmusnak minden megnyilvánulása az állami rend olyan nagymérvű megtámadásának minősíthető és oly veszélyesnek tartható, hogy ezeknek büntetéssel való megtorlása elsőrendű közérdek. — Régi büntetőjog-szabályaink nem találhatnak alkalmazást mai életünkre, amiért is szükséges lenne törvényben biztosítani, hogy a bolsevista cselekmények sőt ezen: felül még társadalomellenes felfogások legkisebb megnyilvánulásai is maguk után vonják a büntetést, vagyis a társadalmi reaktust. Mindezek előrebocsátása után — mondja végül az előterjesztés, — Békés vármegye közigazgatási bizottsága felkéri nagyméltóságodat, hogy az államrendnek a bolsevista és kommunista felfogásokkal szemben való hatályos megvédése érdekében méltóztassék az 1878. évi V. t.-c. második részének I-ső és Il-ik fejezeteit a forradalmak és megszállások, valamint az azóta elkövetelt bűncselekmények merev büntetőjogi elbírálása körül szerzett tapasztalatok alapján novelláns uton módosítani, kiegészíteni, fejleszteni és illetve ez irányban a nemzetgyűléshez sürgős javaslatot tenni azzal, hogy a törvénynek visszaható ereje legyen." Azért idéztem ez előterjesztést, mert ebben megnyilvánul a nemzet egy tekintélyes képviseletének óhaja és pedig oly alakban, aminőben az :a javaslatban kontempláltatott. Tanulságosnak tartom dr. BernoMk Nándor volt miniszterünknek, kiváló büntetőjogászunknak, a törvény nemzetgyűlési előadójának a tervezetre tett kritikai megjegyzéseit is ismertetni. Szerinte is a javaslat égető hiányt pótol, alapgondolata, szerkezete, szövegezése nagyon szerencsés. Általánosságban azonban mellőzni vagy redukálni óhajtaná a tervezet szerint kontemplált halálbüntetéseket. Aggályai voltak a; sajtójogi felelősség mellőzése miatt és ha az elkerülhetetlenül szükséges lenne, szabatosan méghatározandónak vélné az uj felelősségi rendszer lényegét, a határokat és feltételeket, melyek között a kollektív felelősség érvényesülhet. Nem. tartja elfogadhatónak azt a rendelkezést, hogy „<ai terhelt távolléte az ítélethozatalt nem gátolja", szerinte elég volna kimondani, hogy a terhelt távolléte az eljárást és a tényeknek a főtárgyalás utján való megállapítását, valamint a vagyoni elégtétel elrendelését nem gátolja. Alapos revízió alá kell venni szerinte a gyorsított eljárást, amely eredeti formájábaia. a perjogi garanciákat jórészt nélkülözte. Elegendő volna szerinte az ügyek sürgős elintézésének elrendezése mellett a vizsgálat mellőzése, a közvetlen idézés elrendelése és a perorvoslatok megfelelő korlátozása. A részletekre vonatkozó megjegyzései is figyelemre méltók és a tervezet átdolgozásánál jórészt figyelembe is vétettek. így — szerinte — a tervezet 2. §-át ki lehetne egészíteni a mérgezésre irányuló előkészületekkel. A 3. §-ba lehetőleg csak törvényes tényálladéknak megfelelő kifejezéseket kellene használni, — ennélfogva kihagyandó lenne a „pusztítás" szó; ellenben felveendő lenne a „szándékos emberölés, a vasutak, a távírók, a gőzhajók, telefonvezetékek megrongálása" esetleg még a „közüzemek elfoglalása és erőszakos munkamegszüntetés" is. — A 3. § második bekezdését ki lehetne terjeszteni iá nem erőszakos bűntettekre is. A 5. §-ban meg kellene jelölni a jelentéstétel kötelezettségének időbeli határát. — A 6. és 7. §-okban az „erőszakos bűncselekmény" fogalma helyére helyesebbnek tartanál, a „bűntett" fogalmának alkalmazását, mellyel részben szűkülne, részben kibővülne a tényálladék. A 7. §-ból elhagyható volnia a „nyilvánosan" kifejezés; hiszen a legveszedelmesebb izgatás titokban történik. A 10. §-ban tárgyalt vagyoni elégtétel nem más, mint pénzbütetés. Alig látszik szükségesnek, hogy ez az uj intézmény jogrendszerünkben meggyökeresedjék; ha a miniszter mégis fenntartandónak vélné, ki kellene mondani, hogy a pénzbüntetéssel egyező jogi természete van és következményei is annak: megfelelők. Gondoskodni kellene a behajtás kijátszása-