Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 9. szám - Kriminalitás és bevándorlás

MISKOLCI JOGÁSZÉLET Í5 Bevezetés a közgazdaságtanba. Héti 2 óra. Elő-adő tanár: dr. Surányi-Unger Tivadar. Római jog forrásainak története. Heti 2 óra. Előadó tanár: dr. Sztehlo Zoltán. Közigazgatási jogi részletkérdések. Heti 2 óra. Előadó tanár: dr. Szontagh Vilmos. Magánjogi praktikum. Heti 2 óra. Előadó -tanár: dr. Szilágyi Antal. Készvényjogi reformkérdések. Heti 2 óra. Előadó tanár: dr. Putnoki Béla. Német nyelv. Heti 2 óra. Előadó lektor: Budaker Károly. Angol nyelv keződknek és haladóknak. Heti 2—2 óra. Előadó nyelvmester: Raffay Karoly. A *-gal jelzett, kollégiumok a négy évfolyam alatt egy féléven át feltétlenül hallgatandók. Amennyiben a kötelezett tantárgyakból nem telnék ki a kötelező 20 óra, a speciálkollégiumokból veendők fel tantárgyak, a nyelvórák azonban nem vehetni számításba. Az 1927. évi június hő 21-iki kari ülésből. Bruckner Győző, a jog- és államtudományi kar e. i. dékánja. ni 9 kecskeméti jogakadémia kormányzó bizottságának határozata az államvizsga tárgyában Olvastatott a vallás- és közoktatásügyi miniszternek folyó évi július 10-én 50.139/1927—IV. sz. alatt kelt leirata, melyben kéri az egyetemes konvent elnökségét, hogy a Kecskeméten működő egyetemes református jogakadémiánál eddig működött áLLamvizsgálati bizottságok újból megalakítása iránt előterjesztést ne tegyen1, mert a vizsgabizottságok működését az 1927—28. tanév elejétől kezdve a jogakadémiákon beszüntetni óhajtja. Olvastatott továbbá a jogakadémia tanári karának e tárgyában készített határozati javaslata, amelynek alapján a kormányzó-bizottság a következő határozatokat, hozta: A kormányzó-bizottság mindenekelőtt általánosain kijelenti, hogy bár elismeréssel adózik a kultuszminiszter ur kultűrtevékenysége iránt, azt a politikát, amelyet; a jogakadémiákkal szemben folytat, elhibázottnak tartja. Először is azon az állásponton van, hogy átmeneti időben régi intézmények ápolása hasznosabb és célra vezetőbb, mint mindenáron ujaknak az alkotása. Ősi gyökerekkel biró intézményeket kitépni a régi talajból s addig, mig az uj rétegeződés befejezést nem nyert, azokba ujakat telepíteni akarni, legalább is kockázatos. Nekünk pedig már nincsen kockáztatni valónk. A jogakadémiák ilyen ősi gyökerekkel biró intézmények, amelyek érdemeket szereztek a múltban, ki tudja, milyen idők várnak ránk, még hasznos szolgálatot tehetnek a jövőben is. Mai megcsonkitottságunkban történelmi intézményeken kereszülgázolni veszedelmes játék. Azonfelül elismerése megcsonkitottságunknak is. Köztudomású, hogy a jogi oktatás reformra szorul. Talán készülnek is már az előmunkálatok erre vonatkozólag. Nem helyesebb volna-e megvárni a reform keresztülvitelét és szerepet juttatni a jogi oktatásban a jpgakadémiáknak is. Ezt az államkormány annál is inkább megteheti, mert az állam semmivel sem járul hozzá a jogakadémiák fenntartásához. A jogakadémiák tervszerű háttérbeszoritása és éník a kérdésnek örökös felszinentartása, még ha kíméletes módon és teljesen alkotmányos eszközökkel történik is, állandó izgalmakat és ellentéteket vált ki az érdekeltekből. De a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák most hivatkozott 50 139/1927—IV. számú leirata még az eddigieknél is crősebb hullámokat fog fölverni és nagyobb ellenállásra fog találni, mert itt nemcsak azzal a ténnyel találkoznak az érdekeltek, amit a kormányzóbizottság nem tud helyeselni, hanem olyan eljárással is, amely ellen a legerélyesebben fel kell emelnie tiltakozó szavát. Ez a leirat amellett, hogy sérti a jogakadémia, Kecskéméi th. város és a magyarországi református egyház érdekeit, azonkívül megtámadását jelenti a magyar református egyház alkotmánybiziositotta jogainak és magának a magyar alkománynak is. Köztudomású, hogy az államvizsgák már alig képesítenek valamire. Az a körülmény, hogy a doktorátus nemcsak az ügyvédi, hanem a bírói kvalifikációnak is előfeltételévé tétetett, a doktorátus színvonalának az alászállásán kívül azt. is eredményezte, hogy a jogvégzettek 99 percentje az egyetemekre tódul, hogy az államvizsga helyett a hangzatos és minden jogi pályának előfeltételét képező tudori diplomát megszerezze. Miután igy a jogakadémiákon is megszerezhető államvizsgálati bizonyítványok sokat vesztettek értékükből, az államvizsgák száma természetesen nagyon megfogva 1 kozol 1. ugy, hogy alig tesznek évente öten-hatan államvizsgálatot. Ha tehát a jövőben nem lehetné államvizsgálatot tenni a jogakadémiákon, az egymagában véve legfeljebb néhány vizsgának az elmaradását jelentené. A felületes szemlélő előtt ugy tűnhetik fel a dolog, mint hogyha ez a' kormányintézkedés nem is érintené vitális érdekét a jogakadémiáknak. * De ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy az államvizsga mégis csak képesítő vizsga, tehát az államvizsgálati bizonyítvány diploma jellegével bír, akkor nyilvánvaló, hogy annak megszüntetése, illetve az államvizsgáztatás jogának az akadémiáktól való megvonása azok nyilvánossági jogának erős korlátozását S minthogy a jogakadémiákon végzettek kizárólag csak egyetemeken tehetnének képesítő vizsgát, ez a jogakadémia főiskolai jellegének az elhomályositását, capitis deminutiót jelentene. Ennek legközelebbi következménye pedig az volna, hogy a magasabb évfolyamok hallgatói lassanként elmaradnának az akadémiákról, melyeknek különben akkor már csak a nevük volna akadémia s igy ezek az intézetek, közöttük a kecskeméti jogakadémia is, fokozatosan elsorvadnának. Ezt jelentené a kérdéses kormányintézkedés a jog., akadémiákra vonatkozólag ma. Ha azonban tekintetbe vesszük azt a lehetőséget is, hogy a jogi oktatás reformja annak a princípiumnak az elfogadásával vitetik keresztül, hogy a doktorátus egyedül tudományos gradáció lesz s helyét az államvizsga' foglalja el mint képesítő vizsga, a jogakadémiák abban a pillanatban elvesztenék létfeltételeiket és létjogosultságukat. Ez ennek a kormányintézkedésnek valódi jelentőségé. Sérelmes ez tehát a magyar református egyházra is. mért egyetlen jogakadémiájának a működését teszi a jövőben lehetetlenné. Az egyházra még annál is inkább sérelmes, mert semmibevételét jelenti az egyetemes konvent által csak nemrégiben, 1924-ben kinyilvánítón akaratának, melynél fogva egy jogakadémiának a „fennállását . . . kiválóan fontos tanügyi és egyházi érdeknek ismeri".