Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 6. szám - Alanyi jogok a közigazgatásban

(93) MISKOLCI JOGASZELET Í3 előírt módon a hatóságok jogellenes cselekményeinek és mulasztásaínak orvoslását kérhessék.7) A fent ismertetett irodalmi szemelvényekből is látható, hogy az alanyi közjogok elmélete ma már általában elfogadottnak tekinthető. Legújabban e kérdéssel nálunk Tomcsányi Móric foglalkozott kimerítő részletességgel és eredetiséggel „A magyar közigazgatási jog alapintézményei" c, nemrég megjelent jeles müvében. Tomcsányi ebben a művében fejtegetései során a közigazgatási jogviszonyból indul ki és a jogviszony alanyait tekintve különbséget tesz elsődleges (prímár) és másodlagos (secundár) közigazgatási jogviszonyok között. A közigazgatási jogviszony főtípusában (prímár) szereplő jogalanyok a közorgánum és magános. Ilyen jogviszony keletkezik például az iparhatóság és az iparengedélyért folyamodó közt (engedélyhez kötött iparoknál) a pénzügyigazgatóság és az adófizető között, az útlevelet kiállító hatóság és az utazni szándékozó között, stb. A nyilvánjogí viszonyok másodlagos (secundár) alakjában viszont magánfelek állanak egymással szemben, mint jogalanyok, a nélkül, hogy ez a viszony nyilvánjogí jellegét megváltoztatná. Ilyen jogviszonnyal állunk szemben pl. a kisajátításnál. Itt az állam a kisajátító felet — miután annak célja közérdekű — a kisajátítást szenvedővel szemben bizonyos közhatalommal ruházza fel. Már most felmerülhet az a kérdés, hogy „közorgánum" alatt tulajdonképpen mit értünk? Vájjon, ha közorgánumról beszélünk, ide értjük-e az államnak összes szerveit, intézeteit s magánjogi természetű vállalkozásait, üzemeit is, vagy csak a szorosan vett „közigazgatási" feladatok elvégzésére hívatott szerveket (állami hatóságok és hivatalok, törvényhatóság, község) tekintjük közorgánumoknak? Leghelyesebb, ha e kérdésre így felelünk : Első sorban az ímperíumot gyakorló közhatóságokat és a szorosan vett közigazgatási teendők ellátására hívatott hivatalokat tekintjük közorgánumoknak, de tágabb értelemben azoknak vehetjük az állam közérdekű, de üzletszerű vállalkozásait is (posta, vasút, postatakarékpénztár). Ha a hatósággal a magános valamilyen viszonyba kerül, köznapi nyelven szólva, ha az egyesnek valami ügyes-bajos dolga támad, az mindenképen közigazgatási jogviszony, melyből közigazgatási alanyi jogok keletkeznek. Ezt a tételt bizonyítgatni felesleges s nem is vonja kétségbe senki, aki az alanyi közjogok létezését nem tagadja. Nem ily egyszerű a dolog az állam magánvállalatait illetőleg. Itt már megoszlanak a vélemények abban a kérdésben, hogy ezek igénybevételénél közigazgatási alanyi jogok származnak-e. Egyesek szerint az állam valamely üzleti vállalatának (posta, vasút) igénybevételénél az egyesekre kizárólag alanyi magánjogok származnak, mert ezek igénybevétele tisztán magánjogi alapon történik, hiszen itt az állam mint magánjogi alany szerepel. Ha egy levelet feladok a postán vagy egy gyorsvonatí jegyet váltok Miskolcról Budapestre, ezáltal nem kerültem közigazgatási jogviszonyba a postával, illetve államvasottal, mert ezek nem közigazgatási, hánem kereskedelmi jellegű jogügyletek. Ha valamely árut feladok a vasútra, épp oly kevéssé kerültem — ezen elmélet szerint — közigazgatási jogviszonyba, mint akkor, ha a kincstári erdőből fát, az állami vasgyárból síneket vásárolok. Ez utóbbi eset pedig egy egyszerű adásvételi ügylet, melynek eldöntése jogvita esetén bírói útra, még pedig a polgári bíróság elé tartozik. Az ujabb francia elmélet éleselméjüen mutat rá ezen nézet téves voltára. A francia elmélethez csatla7) Márffy E. Magyar közigazgatási és pénzügyi jog I. kötet. Budapest, 1925. 30 I. kőzik Tomcsányi is említett művében (ÍÍ3. 1.). E szerint az állam közüzemeinek működése és egyesek részéről való igénybevétele csak látszólag történik magánjogi alapon. Ezen intézmények funkcionálása nem egyéb, mint a közszolgálat egy faja (service publíc). Ha valaki a vasutat, vagy postát igénybe veszi, nem valami kétoldalú szerződést kötött az állami intézménnyel, hanem csupán egy előzetes és általános (a hasonló esetek egész tömegére vonatkozó) s az állam által egyoldalulag megállapított feltételt teljesített (menetdíjat lefizette, bélyeget felragasztotta.) Ebben a vonatkozásban az állami üzemek, igénybevételéért járó díj az illetékhez hasonló. Ha a feltétel teljesítve van, az állami vállalat minden további vizsgálat nélkül teljesíti a maga fogszabályban megállapított kötelezettségét. Az állami üzemből történő vásárlás sem tisztán magánjogi ügylet, illetőleg nem azonos a közönséges magánjogi ügyletekkel, mert itt is bizonyos feltételeket kell teljesíteni a magánfélnek s nem teljes a szerződési szabadság. Legtisztábban látjuk a hatósági jelleggel nem bíró állami intézmények közigazgatási jellegű működését a következő esetekben: Valaki rádióengedélyért folyamodik az illetékes postahivatalhoz kérvény alakjában és a postahivatal a rádióengedélyt az illeték lefizetése ellenében megadja. Itt már a posta működése valóságos közigazgatás. — Egy közhivatalnok menetkedvezményre jogosító arcképes igazolvány kiálliásáért folyamodik az illetékes üzletvezetőséghez s az üzletvezetőség az ígazálványt a jogosultság kínyomozása után kiállítja. A közhivatalnoknak közigazgatási alanyi joga van az igazolvány kiállítására, amennyiben őt éppen közhivatalnoki minőségénél fogva illeti meg a menetkedvezmény az őt alkalmazó állam vasutján a fennálló törvényes intézkedések alapján. Ma már a köztisztviselőt az állammal szemben ez a jog éppúgy megilleti, mint akár a fizetés, szabadságidő, nyugdíj stb., még pedig azért, mert törvényerejű rendekezéseken alapul. Közigazgatási alanyi jogok keletkeznek akkor is, midőn az egyén az államnak (törvényhatóságnak, községnek) hatósági jelleggel nem biró, de több-kevesebb autonómiával felruházott intézetével (egyetem, tanintézetek, muzeumok, könyvtárak, kórházak stb.) kerül valamilyen nexusba. A közintézetek, bár van bizonyos jövedelmük az őket igénybevevő közönség részéről, az államnak nem üzleti vállalatai, hanem kulturális és népjóléti érdekeket szolgálnak. Hatóságoknak szintén nem tekinthetők, mert imperiumuk nincs, kétségtelen azonban, hogy működésük a szó igaz értelmében közigazgatás. A közorgánum fogalmát tehát a legtágabb értelemben kell vennünk a közigazgatási jogviszonyokat illetőleg, mert a közigazgatási alanyi jogok keletkezésénél nem az a lényeges, hogy a közorgánum, amellyel az egyén viszonyba kerül, az egyén felett tényleges ;,hatóságot", imperiumot gyakorol-e, hanem az a fontos, hogy a viszony közérdekű együttműködés legyen; még akkor is kimutatható legyen a közérdek fennforgása, ha a jogviszony látszólag tisztán az egyén magánérdekéből jött létre. Az iparengedélyért folyamodónak magánérdeke, hogy iparengedélyt nyerjen és ipart folytasson, de bizonyos iparágakkal való foglalkozás engedélyhez kötése közérdek s a hatóság az iparengedélyt csak akkor adja ki, ha a közérdek nem szenved sérelmet. Az intézetek, iskolák, kórházak fenntartása is közérdekből történik, a vasút, posta intézménye is közérdekű; ezeknek igénybevétele által keletkezett jogviszonyok, ha hasonlítanak is a magánjogi ügyletekhez nem teljesen azonosak azokkal. Lássunk néhány hasonlóságot és különbséget a magánjogi és közigazgatási alanyi jogok között.