Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 6. szám - Alanyi jogok a közigazgatásban

12 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (92) jogot. Ilyen pl. a fizetés és egyéb pénzbeli természetű igény (nyugdíj, betegsegély stb.) Zorn az alanyi közjogot csupán az objektív jog visszahatásának, reflexének tekinti. Az által, hogy az állam a közigazgatási viszonyban az egyénnek is bizo­nyos jogosultságot, igényt biztosít a hatósággal szem­ben, nem közvetlenül egyéni érdeket védelmez, hanem kizárólag közérdeket s az egyéni akarat érvényesítése éppen a hatóság ímperíumánál fogva nincs biztosítva. Az egyén által közjogi téren élvezett szabadság tehát csak az objektív jog reflexe. Jelűnek elismeri az alanyi közjogokat. Kifejti, hogy a közjogban is vannak alanyi jogok, melyeket az állam a tárgyi jog utján alkot és pedig az által, hogy az egyénnek az államhoz való tartozásából folyó érdekeit elismeri és azt jogi védelemben részesíti. Ezen alanyi közjogokat a jogosított személytől a személyiség kisebbítése nélkül elvenni nem lehet. Az uralkodó, aki a trónról lemondott, az alattvaló, akit az alkotmány megváltozása folytán választójogától megfosztottak, jog­képességében szenvedett változást, mert bizonyos cselek­ményeket, amelyekhez előbb jogi hatás fűződött, többé jogérvényesen nem gyakorolhat. Ezáltal jogképessége csökkent, mintegy capitis deminutíot szenvedett.1) A magyar szakirodalomban a legtöbb közjogi és közígazgatásjogi, valamint néhány, ezt a kérdést is tárgyazó magánjogi munka elismeri az alanyi köz­jogokat. Kiss Mór2) különbséget tesz közjogi és magán­jogi jelleggel biró egyéni szabadság közt. A magánjogi jelleggel biró egyéni szabadságnál az egyén csak mint „egyén" jön tekintetbe. Az ő akarata és cselekvése csak mint egyéni akarat és egyéni cselekvés jön tekintetbe, nem pedig mint „nemzeti akarat" és „nemzeti cselekvés", vagy ezeknek eleme. A tárgyi jog szabályozó hatalma itt az egyéni életkörön sohasem megy túl. A közjogi jeléggel biró alanyi jogokat meghatározó és biztosító jogszabályoknak, mint nemzeti akaratnak végrehajtása elsősorban nem az egyéni cselekvőségre van bízva. Ezeknek a végrehajtásánál a nemzeti cselekvőség közreműködése megfigyelés, felügyelet alakjában nélkü­lözhetetlen. Hogy mikor és mily mértékben él magán­jogi alanyi jogával az egyén, az teljesen az ő tetszé­sétől függ, ellenben alanyi közjogát csak a hatóság közreműködésével érvényesítheti. Jászt Viktor igen alapos és logikus okfejtéssel mutatja ki, hogy közjogi téren is megvan az alanyi jog előállásának minden feltétele. Az állam szuverén mivolta nem akadálya az alanyi közjogok érvényesü­lésének. A szuverén törvényhozó szervet kivéve, maga az állam is alá van vetve önalkotta jogának minden egyéb szerve utján való cselekvésében. Az objektív joghoz, melyből a szubjektív jogok erednek, kötve van a ható­sági szerv is, akivel szemben az alanyi joggal bíró személy akaratát érvényesíteni akarja. Alanyi közjog lesz, ami a közjogba tartozó tárgyi jog alapján áll elő s alanyi magánjog, ami a magánjogi jogtételeken sarkallík. Az alanyi közjog a közhatalom gyakorlására vonatkozik. Alanyi közjoga lehet úgy az államnak, mint az egyénnek, csakhogy míg az állam az ö alanyi közjogait közvetlenül saját szerveinek közigazgatási aktusa által érvényesiti s az ezeknek megfelelő kötele­zettségeket megszabja a másik féllel szemben, addig az egyesnek alanyi közjoga csakis az állam megfelelő közigazgatási szervének elismerése alapján érvényesül.3) 1) Dr. Georg Jellínek : System der subjektíven öffentlichen Rechte. Freiburg, 1892. 77. 1. 2> Kiss Mór: Az alanyi jog. Fodor-féle magánjog I. kötet. 163-174. 1. 3i Jászi Viktor: A magyar közigazgatási jog alapvonalai. Debrecen, 1907. I. kötet. 95. 107. 1. Boér Elek a közjogi viszony természetéből kiindulva kimutatja, hogy a tárgyi jog az egyén részére biztosí­tott jogok forrásává válhat. A jogvédelem lehetősége a leghatalmasabb érv az egyén közjogi helyzetének jogi jellege mellett. Az egyén alanyi közjoga is jog­védelmet találhat, mert az állam csak törvényhozási működésében szuverén, de minden más működése terén alá van vetve saját maga alkotta jogrendjének s a jog­védelem megadása éppen a jogrend követelménye. Az alanyi közjog tartalma is akarat és érdek, de míg az alanyi magánjogban érdek és akarat felett tisztán és kizárólag az egyén rendelkezik, addig az alanyi közjogban érdek és akarat feletti rendelkezés nem oly feltétlen és szabad, mert a közjogi viszonyban az egyén csak reszalanyísággal bír. Közjogi alanyi jogai Boér szerint is űgy az államnak, mint az egyeseknek lehetnek. A kettő közötti különbséget Jászíhoz hasonlóan hatá­rozza meg. Az alanyi közjogokat polgári és politikai jogokra osztja fel. Polgári jogok alatt az egyeseknek azon alanyi közjogait érti, melyekben az egyénnek a közviszonyban rejlő, szubjektív énjéhez fűződő egyéni érdeke és akarata elismerést nyert és igényt ad számára egyéni önállóságának az állam által való elismerését követelni, politikai jogoknak pedig azon alanyi köz­jogokat nevezi, melyek az egyesek részére az állam hatalmában, az állam politikai életében való részesedést biztosítanak. Közigazgatási alanyi jogok pedig az egyes­nek az államhoz való viszonyán alapuló, más egyéneké­vel összefüggésben álló és a közigazgatási tény által személyek, hely. idő és jogi hatás tekintetében is egészen konkretizált és individualizált jogai.4) Az alanyi közjogok tekintetében Concha Győző is arra az álláspontra helyezkedik, hogy az objektív köz­jogból szublektiv jogosítványok származnak az egyesre nézve. Az egyes ugyanis az államnak szuverénítása dacára sem veszíti el egyéni önállóságát. A közviszony­ban úgy az egyes egyének, mint a jogi személyek megszabott kötelezettségeikkel szemben valódi alanyi jogokat élveznek.0) Concha részletesen megbírálja Gneíst elméletét, mely szerinte abban a hibában szenved, hogy Gneist az államot egyáltalán nem tekinti ez egyesek­ben élőnek, holott az állam az egyesekben, tagjaiban él s eszméjét csak az egyesekben valósíthatja meg teljesen. Az egyesnek az állammal szemben fennálló alanyi jogai nem döntik meg az állam fölényét, sőt az állam csak nagyobb elevenséget nyer az által, ha minden egyés tagja érdekelve van az állam jogrendjé­nek fenntartásában. Baumgarten Nándor az alanyi közjogok létezését tagadó irodalom tüzetes kritikai elemzése után ahhoz az elmélethez csatlakozik, amely a közigazgatás terén is elismeri az alanyi közjogokat és ezzel az állampolgár jogát a közigazgatással szemben érvényre juttatja.6) Márffg Ede szerint a közjogi alanyi jogok tagadói főleg abban tévednek, hogy nem tesznek különbséget az állam mint elvont fogalom és az állam orgánumai között; nem ismerik fel a törvényhozó és végrehajtó szerv egymástól eltérő tulajdonságait. Nem lehet szó az állam szuverénításának sérelméről akkor, ha az al­kotmány az alanyi közjogok elméletéből kiindulva az állampolgároknak módot nyújt arra, hogy törvény által 4) Boér Elek: Magyar közigazgatási és pénzügyi jog. Budapest, 1912. I. kötet, 48—51. 1. 5) Concha Győző : Politikai jegyzetek, II. rész. Közigaz­gatástan, Budapest, 1893. 73. 1. 6) Baumgarten N.: Jogerő a közigazgatási eljárásban. Budapest, 1917., 80. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents